Halászlé, rántott ponty, sült pisztráng – hamarosan itt a karácsony. Legtöbb családban csupán a téli ünnepkör idején kerül hal az asztalra. A keresztény hagyomány szerint karácsonykor, babonás szokásokat követve újévkor esszük. Hiába ígér sok pikkelye a hiedelem szerint rengeteg pénzt, gyors mozgása gyors sikert, és hiába tudjuk, hogy halat enni mennyire egészséges, az év többi napján valahogy mégis elfeledkezünk erről.
Manapság időspórolásból, illetve a véres jelenetek elkerülése miatt inkább darabolt halat vagy filét vásárolunk. A halbeszerzés filozofikus kérdése: Mikor igazán friss a hal? Ha frissen kifogott, frissen felolvasztott, vagy ha frissen földarabolt? Főzzük meg azonnal, miután leszedtük a horogról, vagy tegyük jégre rögvest? Esetleg reménykedjünk abban, hogy a már kimúlt halakat a nagyáruházakban is rögtön jégkocka-halomra teszik?
Tányérunkra bármilyen elkészítési módon kerülhet hal. Magas víztartalmuk és laza szerkezetük miatt könnyen emészthetők, és éppen ezért romlanak olyan gyorsan. Az ízesítés és a körítés mit sem ér, ha a hal romlott, buggyant vagy beteg. Hogy ezt elkerüljük, nem árt, ha tudjuk, hogy mit kell ellenőrizni halvásárláskor. Egy biztos, ha jégkockaágyon fekszik vagy még úszik a hal, nem tévedhetünk túl nagyot. Azért mindenképpen tartsuk nyitva a szemünket és az orrunkat, és figyeljünk a következőkre: A hal frissességét jelző jegyek főleg az állat fején vannak. Ha a halnak nincs feje, lehet, hogy el akarják tüntetni a nyomokat. Olyan példányt válasszunk, aminek a szeme és a kopoltyúja is megvan. És íme még néhány jó tanács:
Ha a hal kopoltyúja piros, akkor még friss, a frissen leölt állat erekkel sűrűn átszőtt légzőszervéből még nem folyik el a vér. Ha azonban már fehér, ne fogyasszuk el, mert közel lehet a megbuggyanáshoz.
Nézzünk mélyen a hal szemébe! Ha nem hártyás szemmel, hanem fényes és tiszta tekintettel néz vissza ránk, akkor nyugodt szívvel szatyrunkba invitálhatjuk.
Mindig szagoljuk meg a halat! Ha nincs iszap-, víz- vagy tengerszaga, jobb, ha sorsára hagyjuk.
Gondosan vegyük szemügyre a hal külsejét! Legyen fényes, tiszta. A nagy akváriumokba zsúfolt halakon gyakran látni horzsolásokat, sebeket, sötét foltokat. Mindez a rossz szállítás következménye. A megsebzett példányok sem feltétlen valók halászlénkbe! A szakadozott úszó vagy borzolt pikkely bakteriális megbetegedésre is utalhat.
Nyomkodjuk meg a halat, vagy egy szeletét! Ha ujjunk nyomán kis gödröcske marad, és nem ugrik vissza rögtön, akkor biztos, hogy nem lesz belőle jó rántott hal vagy pörkölt.
A lefagyasztott áru mindig veszít minőségéből, így a jobbfajta hal sem lesz már olyan finom, mint amikor beúszott a hálóba. Az újra-, illetve a helytelenül lefagyasztott hal puha és foltos. Már nemcsak ízre, kinézetre sem kívánatos – sőt, ha állott, veszélyes is lehet.
Az a legbiztosabb, ha élve és egészben jutunk hozzá. Ha a közelünkben van halbolt, vagy a szomszédunk halász, akkor inkább tőle vegyünk élő halat az ünnepi menühöz.
