Szinte nincs az országban olyan bank, ahol várakozás nélkül lehet pénzt felvenni. Egyes pénzintézményeknél olyankor fél órát is sorba kell állni, míg az ember hozzájut kevéske keresetéhez vagy nyugdíjához. Megfigyelhető azonban, hogy a sorban állók között meglehetősen kevés a fiatal. Általában azok várakoznak türelmesen, vagy kevésbé nyugodtan, akik a „régi szép időkben” megszokták, hogy a fizetésüket a vállalat pénztárán vették fel, és olykor hónapokig nem néztek a bankok felé. Ha nem volt egyéb dolguk, minek álltak volna sorba?
Már az idősebbek sem emlékeznek arra, hogy mikor és főleg miért szüntették meg ezt a gyakorlatot. Akkoriban nem kis felháborodást keltett a „parancs”, hogy mindenki nyisson betétkönyvet. Majd megjelentek a polgárok folyószámlái, s azóta mindannyian kénytelenek vagyunk elviselni az ezzel járó idegeskedést.
Nem úgy a fiatalabb nemzedék. Ők már az internet segítségével fizetik számláikat, s hitelkártyával a pénzkiadó gépekből veszik fel a szükséges összeget. Talán mondani sem kell, hogy ez a megoldás jóval kényelmesebb, mint a klasszikus ügyfélszolgálatnál való toporgás, csak az a kérdés, hogy mennyibe kerül? Mert ahogyan a szólásmondás tartja: Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen a zsidók, így a bankok is kizárólag a saját (lehetőleg minél nagyobb) hasznukat nézik, tehát a különféle, mézesmázos csalogató szövegek mögött olykor szinte megdöbbentő nagyságú kezelési költség áll.
Nem szükséges felsorolni a bankok nevét, hiszen túl nagy különbség nincs közöttük, másrészt pedig – például Zentán – egy tucatnyi van belőlük, s minek csinálnánk nekik reklámot? Annyi bizonyos, hogy kifizetődő megtudakolni, ki mennyit számol fel azért, ha hitelkártyával a saját, vagy más bank pénzautómatáját vesszük igénybe. Arról nem is szólva, hogy a kártyák külföldön történő használata pláne drága. Persze az emberek egy jelentős része, különösen azok, akik megengedett mínusszal rendelkeznek, szívesebben üti be a PIN-kódot és egyéb, szükséges adatot, mintsem a tolóablaknál magyarázkodjon, hogy miért is van éppen abban a pillanatban szüksége 1000 dinárra. Akkor és ott talán eszébe se jut, hogy az egy „cservena” felvétele miatt a bank akár 300 dinárt is levonhat a folyószámlájára érkező összegből. Legtöbb pénzintézet ugyanis meghatároz egy minimális kezelési költséget, ha pedig nagyobb összegről van szó, akkor 1-3 százalék a tarifa. Egyébként jelzésértékű, hogy a tolóablaknál felvett pénz után kisebb jutalékra tart igényt a bank. Ennek ellenére mégis egyre többen az automatákat részesítik előnyben.
A kényelemnek azonban ára van.
