Újév óta a Szerb Nemzeti Bank „beleszabadította” a polgárokat a bankhitelek szinte korlátlan felvételébe. Aki ugyanis úgy ítéli meg saját anyagi erejét, hogy keresetének akár száz százalékát is terhelheti ilyen-olyan bankhitelekkel. Ez a lehetőség azonban, mint annyi más, csak elméleti, hiszen ha valaki akkora hitelt vesz fel, hogy hosszú évekig minden hónapban rámegy a teljes fizetése, felmerül a kérdés: miből fog elsejétől elsejéig élni a család?
Jóformán meg sem száradt a tinta a központi bank e döntésén, máris számos bírálat érte. A szakemberek legnagyobb része úgy ítéli meg, hogy ez felelőtlen húzás, hiszen jócskán akadnak olyanok, akiknek a szeme előtt csak az lebeg, hogy az eddiginél sokkal több pénzhez juthatnak. Arra azonban már nem terjed ki a figyelmük, hogy mi lesz döntésük következménye. Főleg mostanában, amikor szinte egymást érik a(z) – elsősorban – svájcifrank-elszámolású, bedőlt hitelek, hiszen a meggondolatlanságukra rámehet a lakásuk, vagy a házuk, és a tavaszra az utcára kerülhetnek.
Egyébként az idősebbek minden bizonnyal emlékeznek arra, hogy évtizedek óta törvény tiltotta a havi kereset 30 százalékánál vagy egyharmadánál nagyobb mértékben történő leterhelést. Ez alól csupán a gyermektartási, vagy más, bírósági ítéleten alapuló kötelezettség képezett kivételt – a letiltás elérhette az 50 százalékot.
Mi több, még a közelmúltban is egyes bankok a kérelmező életkorától tették függővé a törlesztés határidejét. Az úgynevezett „Punto-program” keretében például az idősebb hiteligénylők legkésőbb 68. születésnapjukig kénytelenek visszafizetni az egyébként államilag kamattámogatott összeget. Alulírott személyes „élménye” volt, amikor a a pénzintézmény illetékese (régi, jó ismerős) tréfásan ezt azzal magyarázta, hogy „Ërëg vagy! Mikor akarod visszafizetni!?”
Adva van tehát az elméleti lehetőség, de ennek kicsi a gyakorlati jelentősége, mivel a bankoknak megadatott a jog, hogy saját belátásuk szerint adjanak hiteleket. Ezt egyébként több bank képviselője is hangsúlyozta, és azt is, hogy csak kivételes esetben, minden, az ügyféllel kapcsolatos körülmény figyelembevételével történhet meg. Sőt, ezután a szokásos összegek esetében is felmérik, hogy anyagilag mire képes a kérvényező, és ha úgy ítélik meg, hogy bizonytalan a törlesztés, egyszerűen elutasíthatják a kérelmet.
Örökös kérdés, hogy meddig mehet el a polgár havi bevételének hitelekkel való megterhelésében? A hozzáértők igen egyszerű képlettel szolgáltak. Szerintük ugyanis a család jövedelméből le kell vonni a kiadásokat, s a megmaradt összeg 70 százaléka képezheti a havi hitelrészletet.
Felelőtlenség tehát a jókora összeg reményében túlzottan eladósodni, hiszen még a bankok is, amiknek érdekük a náluk parlagon heverő összegek – mellesleg nem kis kamattal történő – kihelyezése, arra figyelmeztetnek, hogy óvakodjunk a hitelek felvételével.
