Az élet olykor furcsa dolgokat képes produkálni. A valóságból viccet fabrikál és fordítva.
Nos, a jelek szerint az a szakállas élc fog valósággá válni, amelynek a piacon túlzottan igényes nagysága a főszereplője.
– Mi ez? – kérdezi a kofát.
– Narancs.
– Kérek egy kilót, de egyenként becsomagolva.
– Ez mi?
– Dió.
– Kérek másfél kilót, de egyenként becsomagolva.
– És ez micsoda?
– Mák, a k….a anyádba, de nem eladó!
A fentieken lehet nevetni, de csak addig, amíg az ember nem kerül abba a helyzetbe, hogy a pénztárcájában csak egy paradicsomra, vagy tíz deka csontos húsra van fedezet. S ez az idő vészesen közeledik.
Az egyik fővárosi lap riportere rövid félóráig csámborgott a patinás Bajlan piacon, s megdöbbenve tapasztalta, hogy a háziasszonyok közül nem kevesen darabszám veszik a zöldségfélét és dekára a kimérendő árut.
A kilátások még ennél is borúsabbak, hiszen a gazdasági miniszter éppen a napokban jelentette be, hogy belátható időn belül két százalékkal emelik a forgalmi adót. Mivel a jövedéki adót már megemelték, ami az üzemanyag drágulásának következményeként maga után vonta jóformán mindenfajta termék árának emelkedését, aligha lehetséges a jelenlegi szinten tartani a nagy- és kiskereskedelmi árakat. Tekintettel arra, hogy a bérek a legjobb esetben is a jelenlegi szinten maradnak, logikus, hogy a lakosság vásárlóereje még inkább érezhetően csökkenni fog.
A gyakorló háziasszonyok és az általuk bevásárlással megbízott férjek (a „háziemberek”) hónapok óta azt tapasztalják, hogy a nagyobb bevásárlóközpontokban és szupermarketekben már hétvégeken is alaposan megrövidül a pénztárak előtt a várakozási idő. A hétközi napokról ne is beszéljünk!
A forgalom csökkenése pedig minden bizonnyal hamarosan oda vezet, hogy egyes áruházak kénytelenek lesznek lakatot tenni az ajtóra, mivel a forgalomból eredő haszon még arra sem lesz elég, hogy fedezni tudják az alapvető kiadásaikat.
Álljunk tehát két lábbal a földre, és ne reménykedjünk abban, hogy belátható időn belül jóra fordul a sorsunk! Inkább keressük elő a kisebb szatyrot és mondjunk le a (z esetleg megszokott) nagybevásárlásunkról!
