A vásárlók többsége igényli az új dolgokat, az élelmiszer-kínálat színesedését. Az elvárások és a fogyasztók számának növekedésével párhuzamosan pedig szinte szükségszerűen virágzik az élelmiszer-hamisítás! Ugyanúgy kiterjed például a csecsemőtápszerekre, mint az egyéb készételekre, de olyan alapélelmiszerek is szerepelnek a palettán – például a húsok –, amelyekről eszünkbe se jutna, hogy valamilyen értelemben hamisak…
Már az ókorban is történtek élelmiszer-hamisítások, például vizezték a bort, vagy rontották a sör élvezeti hatását, de ezért a hamisító az életével fizetett. A mai üzleti világban, úgy tűnik, bizonyos élelmiszer-hamisítások, például a génmanipuláció, törvényesíthető, mert tudományos vívmány. Ugyanezen az alapon a kétes adalékok használata – mennyiségi határok betartásával – engedélyezett!
Tanyasi csirke, ami nem az
Néhány hete röppent fel a gyomort kavaró hír, mely szerint Svédországban hamis húsra bukkantak, ugyanis olcsó sertéshúst drága marhahúsként dobtak piacra. Nem sokkal később értesülhettünk arról, hogy Szlovákiában is ugyanez történt. A nyomozás javában tart, s úgy hírlik, az ügyben állítólag egy magyarországi cég a főkolompos.
De hogyan is lehet sertéshúsból, marhahúst készíteni, és hogyan néz ki a hamis változat? Az élelmiszer-ipari szakemberek azt állítják, hogy a húshamisítás nem új keletű, óriási üzlet. A hús alkímiájához pedig nem kell egyéb, mint különféle ételfesték és fűszerkeverék. A hamisítók nemcsak a hús színével csalhatnak, hanem a tömegével is. Ehhez pedig folyadékmegkötő anyag szükséges, amit beinjekcióznak a húsba. A művelet egyszerű, és még a szúrás nyomai sem látszanak. Így lehet fél kiló húsból hatvan dekát varázsolni. A vásárló pedig akkor jön erre rá, ha átverték, amikor sütés közben a húsnak több mint a fele eltűnik, összeugrik. A mérleg világosan megmutatja: ha egy kiló húsnak több mint a fele eltűnik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy beinjekciózottat vásároltunk.
Ennyit a mennyiségről, nézzük azonban, mi történik a hús színével. Például a tanyasi baromfihús bőre akkor szép sárga, ha a csirkét kukoricával etetik, ezzel ellentétben a nagyüzemi csirke színe hóka. A határokat azonban nem is olyan nehéz áthágni, csupán 15-20 percre sárga színű folyadékba kell áztatni, és máris „tanyasi” csirkét kapunk.
Nézzük azonban, mi a helyzet a sertés-, illetve a marhahússal? A sertéskaraj és a marhahátszín között elsősorban méretbeli különbség van. Ha a hús darabolt, a beazonosításnál segíthet, hogy a marháé márványozott, a sertésé nem. Az előbbinél faggyúréteg is kialakul, tulajdonképpen egy hártya, a sertés húsán viszont rendszerint zsírréteg van. A legszembetűnőbb különbség azonban gyors sütés alkalmával tapasztalható, a sertéshús kipirosodik és nyers marad, a marhahús pedig megbarnul, és megsül. A legutóbb elcsípett hamis marhahúst bélszínként hozták forgalomba – ez a jószág legdrágább része –, a sertéshús pedig jóval olcsóbb, tehát a csalóknak rengeteg pénz üti a markát.
Téglapor a pirospaprikában
Ételhamisításra megannyi példa hozható fel. Volt már eset tejfölhamisításra, szeszes ital mérgező metilalkoholt tartalmazott, megtörtént, hogy útszóró sót finomítottak, és étkezési sóként árulták.
Találtak őrölt pirospaprikában téglaport, ezenkívül míniummal kevert, azaz ólmozott pirospaprika-őrlemény is forgalomba került, amely számos megbetegedést okozott.
A paprikát megvesszük, s csak utána kóstoljuk meg, vagy még ezt sem tesszük, és mehet egyből a levesbe, pörköltbe. Ha más fűszert is használunk, lehet, észre sem vesszük, hogy hamis a paprika. Ha valaki kételkedne, egyszerű módszerrel megállapíthatja, hogy tartalmaz-e a fűszer idegen anyagokat, például téglaport vagy ólmot. Ha egy csipetnyi őrleményt egy pohár vízbe szórunk, a paprika mindig a felszínen marad – ami leülepedik, az nem paprika!
Egyes élelmiszerek hamisítása külön iparággá fejlődött, így akár teljesen műmézet – mely méhet sosem látott – is eladhatnak nekünk mézként, melynek tökéletes mézhatását a modern alkimisták műhelyében érik el. Egy kis cukor, mézaroma, egy kis pollen, sűrűsítőanyag, víz, színezék, tartósítószer és üzleti titok, s máris kész a műméz. A lényeg, hogy nagyüzemi előállítása a méz árának negyedébe kerüljön. Az igazi méznél olcsóbb, ezáltal eladhatóbb is. Sajnos biztos módszer nincsen, hogy megállapítsuk, melyik az igazi és melyik a hamis. Így már a piacokon is felbukkan a hamis méz, ezért az a legbiztosabb, ha az ember megbízható termelőtől vásárol.
Számos eset volt tapasztalható a gesztenyepürével kapcsolatban is. Gyakran nevezik ugyanis gesztenyepürének vagy gesztenyemasszának azokat a termékeket, amelyeknek fő összetevője nem valódi szelídgesztenye, hanem főtt bab. A Szerbiai Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet által készített felmérés szerint a pálinkásügeveken feltüntetett termékleírások ellenére a hazai piacon megvásárolható pálinkának csaknem a fele nem valódi gyümölcsből készül.
Egyéb turpisságok
A legkülönlegesebb hamisítás a joghurtok, egyéb tejtermékek, gyümölcsízek, lekvárok, tasakos levesek, kenyerek, édességek, fagylaltok, sütemények, gyümölcstorták világát érinti. A romlandó gyümölcs romlandóságát fagyasztás nélkül nehéz ellensúlyozni, de még a fagyasztásra genetikailag felkészített gyümölcsök esetében is ez a helyzet. A drágább gyümölcsöt nem éri meg beledolgozni gyümölcskrémbe, jó arra az olcsó, hulladékalma is, mely aromásítva, színezve szinte mindegyik gyümölccsel kompatibilis. A meggyízre – meggyízű almára – rá is írják, hogy a készítmény hány százaléka alma, de a meggylekvárra már nem feltétlenül. Ám darabos gyümölcsöket tartalmazó készítményekbe, pl. gyümölcsjoghurtba, nem lehet pépes gyümölcsszerűségeket tenni, törekedni kell a tökéletes utánzatra, hiszen a fogyasztónak éreznie kell a gyümölcsdarabokat.
Udo Pollmer élelmiszer-kémikus, az Európai Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet vezetője szerint az illúziókeltéshez is van megfelelő eljárás. Az alapmassza általában a gyümölcslégyártás során visszamaradt almapépből, vízből, citromsavból, színezékből, és a kívánt aromából áll. Ebből a gyümölcs térfogatát dikálciumfoszfát, trinátriumcitrát és algaalapú sűrítőszer hozzáadásával növelik. Ez a „gyümölcs” már jól viseli a további megpróbáltatásokat, melyek végén végre megpihenhet a fűrészporízű joghurtban. Gyümölcsünket, Pollmer szerint, sokszor karbondimetil-cellulózzal is kezelik, ezáltal még fagyasztás után is megmarad a formája. A készítmény íze fenséges, ebben a tekintetben nem érezhetjük becsapva magunkat, s a termék minősége is kiváló. A becsapásunk összetett, hiszen a terméket az egészség őreként reklámozzák. A gyümölcs szó kiejtésekor mindenki a vitaminra asszociál, hiszen véd a betegségtől, pontosabban: segítségével felszámolhatjuk esetleges vitaminhiányunkat. De erre csak a nyers gyümölcs, zöldség alkalmas – még a szintén hamisított vitaminkészítmények sem –, de azok közül is leginkább a bio. Tehát miközben az ember azt hiszi, egészségesen táplálkozik, mert gyümölcsjoghurtot fogyaszt, valójában mérgező anyag kerül a szervezetébe.
Étellel csalni tehát sokféleképpen lehet, s azért éri meg, mert a fogyasztók többsége, ha gyanús élelmiszerre bukkan, nem reklamál, nem jelzi a hatóságnak, hanem vagy megeszi, vagy kidobja. A szupermarketekben 20 000–30 000 áru van, ezért a szakemberek azt tanácsolják, hogy vásárláskor lehetőleg a hazai termékeket részesítsük előnyben, hogy gyanú esetén a hazai hatóság fel tudja deríteni az ügy hátterét.
