A cápaharcsa – köznapi nyelven pangasius – a harcsafélék családjába tartozik és Délkelet-Ázsiából származik. Kifejletten a szabadban elérheti a 130 centimétert és a 45 kilogrammot is. Nagy mennyiségben tenyésztik a halgazdaságokban és jó sporthalnak tartják Thaiföldön.
A cápaharcsa már évek óta a figyelem középpontjában áll. Legelőször 2003-ban az amerikai haltenyésztők tiltakozása miatt tiltólistára került és más név alatt kezdték importálni az USA-ba (swai, stripe catfish). A WWF (Természetvédelmi Világalap) bojkottlistájára is felkerült 2007-ben, mert amellett, hogy a tenyésztési módszerek környezetkárosodást idéztek elő, a hal forgalmazása illegálisan történt. Ugyanez tavaly novemberben is megismétlődött, ezért az illetékesek azt tanácsolták a fogyasztóknak, hogy másfajta halat vegyenek. A figyelmeztetés Németországra, Ausztriára, Svájcra, Belgiumra, Norvégiára és Dániára vonatkozott.
Közben a pangasius a tiltó, piros listáról átkerült a sárgára, ami azt jelenti, hogy fogyasztható ugyan, de ajánlatosabbak a zöld listán lévőket vásárolni, mert egészségesebbek, és tenyésztésük sem káros a környezetre.
A pangasius agresszív kereskedelmi térhódítása jelentős nemzetközi ellenérdekeltséggel találkozik a globális élelmiszerpiacon, így a megkülönböztetett élelmiszebiztonsági figyelem mértéke sem véletlen. Az bizonyos, hogy a szennyezett környezetben élő intenzív módszerekkel tenyésztett hal húsa toxikus anyagokat tartalmazhat! A tenyésztett pangasiusban magas a mérgek és baktériumok szintje.
Mi ömlik a Mekong folyóba minden korlátozás nélkül? Arzén, nehézfém, a poliklórozott bifenilek (PCB-k), DDT és metabolitjai (DDTs), fémszennyeződések, klórvegyületek (CHLs), hexaklór-ciklohexán izomerek (HCHs) és hexaklórbenzol (HCB). A Mekong folyó az egyik legszennyezettebb folyó a bolygón, ezért az itt tenyésztett pangasius szennyezettsége nem kérdés. Francia források szerint a laboratóriumi mérések eredményeit nem veszik figyelembe a piaci szereplők, a szupermarketek ugyanúgy eladják, pedig már a lakosság is tud a pangasius szennyezettségéről.
E hal tenyésztése környezetvédelmi szempontból nem nevezhető fenntarthatónak még annak ellenére sem, hogy végletesen olcsón: hulladékhasznosítással tenyésztik. A pangasiust import perui táppal etetik, valamint Kínából származó női hormonokkal kezelik. Nincs semmi természetes a pangasiusban! Elpusztult halak maradványaival, dél-amerikai szárított csontliszt, maniókával és szójahulladékkal etetik. Ez a hal természetes táplálékától teljességgel eltérő. A takarmányozáson túl teljesen természetellenes a halak hormonkezelése is. A pangasius mindenesetre a fény sebességével növekszik a Mekong folyó tenyésztelepein: 4-szer gyorsabb, mint a természetben!
A halakat nőivizeletből dehidratált hormonokkal oltják! Felfedezték, hogy ha a pangasius nőivarú egyedeit terhes nőkvizeletéből elkülönített hormonokkal kezelik, akkor növekedése és ivarérése felgyorsul! Több ikrát rak (kb. 500 000-ret egyszerre.) Lényegében kínai gyógyszeripari vállalatoktól vásárolt hormonokkal kezelik őket. Apangasius más élelmiszerek adalékanyagaként is hódító útra indult! Halpaszták, préselt halrudacskák rák ízesítéssel, és valószínűleg néhány állateledelben szintén felhasználják már.
A fentiek ismeretében felmerült a kérdés, hogyan lehetséges, hogy a WWF egyazon termékre eltérő ajánlásokat ad a különböző piacokra vonatkozóan. Azt megelőzően, hogy egy rövid időre felkerült a tiltólistára, Németországban a zöld, Belgiumban pedig egyidejűleg a sárga és a piros listán szerepelt.
Vietnam 1995-ben 10 000 tonna halat állított elő, tavaly 1,1 milliót. A múlt év 10 hónapjában több mint félmillió tonna pangasiust szállított a világ 120 országába, köztük az USA-ba és az EU-ba, amely a legnagyobb vásárlónak számít.
A brit fogyasztók nemrégiben azzal a panasszal fordultak a felügyelőséghez, hogy egyre gyanúsabb minőségű halat vásárolnak. Ellenőrzés során kiderült, hogy a TESCO üzletláncba a megvizsgált 63 mintából 4 nem felet meg a követelményeknek, vagyis nem abból a fajta halból készült a halrudacska, amely az áru címkéjén fel volt tüntetve. Hasonló eset történt a a LIDL-ben is.
Miközben a nyugat-európai sajtó visszhangzik a fogyasztók elégedetlenségétől, Szerbiában egy szót sem hallani, hogy valami esetleg nincs rendben. Ez azt jelenti-e, hogy nálunk a behozatali vállalatok felelősségteljesebben viszonyulnak a munkájukhoz (?!) Esetleg Szerbiában eddig senki sem tartotta érdemesnek, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel?
A mezőgazdasági minisztérium állategészségügyi felügyelőségének adatai szerint hozzánk Kínából, Koreából, Thaiföldről, Vietnamból, Oroszországból és Esztóniából származó hal érkezik. Az illetékes felügyelőségen azt mondják, hogy hozzánk kizárólag jó minőségű hal kerülhet, és azzal érvelnek, hogy tavaly a határról visszaküldtek egy szállítmányt, mert a halrudacskákban csontot (!) találtak. A közelmúltban azonban arról is olvashattunk, hogy egyes üzletekben a fagyasztott halat miután felolvasztották, frissként árusították. Nehéz ugyan köztük különbséget tenni, de annál nagyobb az eltérés a minőségben. Tehát legyünk óvatosak!
