Október az egészséges táplálkozás hónapja. Miközben országszerte számos rendezvényen hívják fel a lakosság figyelmét arra, miért fontos az értékes tápanyagokat tartalmazó rendszeres étkezés, kevés szó esik az élelmiszer-biztonságról. Éppen a közelmúltban tette közzé a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztérium Állategészségügyi Felügyelősége azt az adatot, amely szerint az év első felében Szerbiában több mint 70 tonna húst – csaknem 28 tonna húsipari terméket, 8500 liter tejet, 31 ezer tojást, 250 kiló halat, 5 tonna egyéb állati eredetű élelmiszert, 260 kiló mézet – vontak ki a forgalomból, mert egészségügyi szempontból nem feleltek meg a követelményeknek.
Arról azonban már nem értesülhetett a közvélemény, hogy mi lett ennek a töménytelen mennyiségű élelmiszernek a sorsa. Pedig sokan éppen erre lennének kíváncsiak! Köztük jómagam is, annál is inkább, mivel a téma kapcsán különféle híresztelések látnak napvilágot, például, hogy a forgalomból kivont tejet használják fel a sajt gyártásánál, a húst agyonfűszerezve sajtos-sonkás göngyöleg formájában sózzák rá a vásárlókra – jó drágán.
Újvidéken az a hír járja, hogy az egyik halsütöde tulajdonosa – sógor, koma, jó barát alapon – rendszeresen felvásárolja a lejárt szavatosságú halat az egyik nagy önkiszolgálótól, aztán „friss” sült hal gyanánt hozza forgalomba. Persze, hogy ez így van-e, lehetetlen utánajárni, mindenesetre egyeseknek szemet szúrt, hogy a kis bódészerű sütöde néhány hónap alatt felfejlődött, új helyre költözött és flancos üzletté vált. Magánvállalkozói körökben azt tartják, hogy a látványos felvirágozásnak bizony gyanús háttere szokott lenni...
Mindenképpen merész vállalkozás, már csak azért is, mert a hal a legromlandóbb termékek egyike. Én sohasem vásároltam az említett sütödében, ezek után nem is fogok, hanem tartom magam ahhoz a jó tanácshoz, miszerint halat az „r” hónapokban – szeptember, október... – kell vásárolni, nem utcai árusoktól, hanem megbízható helyen, ahol úszkál a medencében, és inkább vállalom a tisztítását és a sütését is, mint hogy bármilyen kételyeim legyenek...
