Sok port kavart az utóbbi időben a Zoran Đinđić-emlékmű, amelyet az egykori miniszterelnök emlékére állítanak. Ha minden igaz, a szobor 2018. március 12-ére készül el, halálának 12. évfordulójára, és ekkor avatják fel Belgrádban az Egyetemista téren. A nyíl alakú emlékmű a tervek szerint 6,20 méter magas, fehér-szürke lesz.
A belgrádi képviselő-testület tavaly nyáron létrehozta a Zoran Đinđić-emlékmű felállításának előkészítésével megbízott bizottságot, és azóta rengeteg bírálat érte mindazokat, akik azon dolgoznak, hogy elkészüljön a szobor. Egyeseknek az nem tetszik, hogy a szobor kinézetéről nem jut eszünkbe Đinđić, másoknak viszont elfogadhatatlan, hogy az egykori miniszterelnök emlékére felállított emlékművet a Szerb Haladó Párt kezdeményezésére készítik.
Az emlékművet Mrđan Bajić híres szobrász készíti munkatársaival, és egy nyilat ábrázol, amely az égbe mutat, a nyíl egy részen megtörik, de egy kapocs összekötésével folytatódik, és megállíthatatlanul az égbe mutat. Kétségtelen, az égbe mutató nyíl az egykori miniszterelnök gondolkodásmódját tükrözi, de sokan azt kifogásolják, hogy Đinđić arcképe sehol sem látszik. Az emlékműnél, a vizuális élmény mellett, hangfelvételeket is hallhatnak majd a látogatók. A hanginstallációt Biljana Srbljanović dramaturg, és Dobrivoje Miljanović hangdizájner készítik. A hanginstallációnak köszönhetően Đinđić gondolatai lesznek hallhatóak.
Mrđan Bajić a kritikákra reagálva elmondta, régóta tudjuk, hogy az ellentmondások országában élünk.
– A Demokrata Párt egykori vezetősége egytől egyig felvonult, amikor Alijevnek, az azerbajdzsáni diktátornak avatták fel a borzalmas szobrát a Tasmajdan parkban. Én azonban éppen ezért nagyon örvendek az új szobor felavatásának, mert tudom, hogy a Szerb Haladó Párt vezetőségének éppen annyira kellemetlen lesz majd az egész, mint nekem – mondta Bajić. Hozzátette: ettől függetlenül, nagyon fontos, hogy végre megindult a társadalmi dialógus, igaz, lassan, de előre haladunk – írja a Blic napilap.
– Ha valaki 15 évvel ezelőtt átfirkálta a Đinđić feliratú utcanévtáblát, ma pedig kezdeményezi, hogy emlékművet emeljenek számára, az azt jelenti, hogy megváltozott. Teljesen mindegy, hogy őszintén gondolja vagy sem, mindegy, hogy nyomásgyakorlás eredménye vagy sem. És ez nem az egyetlen paradoxon ezzel kapcsolatban. Emlékezzenek, hogy zokogtak azok, akik előzőleg, élete alatt folyamatosan kritizálták Đinđićet – mondta Bajić. A szobrász hangsúlyozta: a társadalmi dialógusnak nem az a lényege, hogy azokat, akik másként gondolkodnak megalázzuk, meggyilkoljuk, hanem meggyőzzük arról, hogy az ötleteink, vagy egyes dolgokról született felfogásaink – jobbak.
– A másként gondolkodók közül egyikünk sem fog eltűnni. Mindenki itt marad, egymásra vagyunk utalva, és csak az a kérdés, merre indulunk el együtt. Vagy rossz célokat, vagy jó célokat választunk – véli Bajić.
Srbljanović elmondta, a nyíl alakú emlékmű üzenete meglehetősen egyértelmű, de több jelentést is rejt magában.
– A nyíl egy univerzális szimbóluma az iránynak és a haladásnak, a nyíl fejrésze pedig a „világosság, a szerelem, a halál elérésének a szimbóluma, amely kapcsolódik a nap szimbólumaihoz és az éles szúrásokhoz. A nyíl egy részen megtörik, ezzel egy pillanatnyi traumát ábrázol, amely megszakította egy ideig az irányt, gondolatot, de aztán erőteljesen folytatódik, és megállíthatatlanul a magasságokba mutat – magyarázta. Hozzátette: A hanginstalláció alapötlete a járókelők belső hangjainak a keveredése, akik egymást túlkiabálják, és letérnek a nyíl által kijelölt útról.
– A szobor körül hallható hangok valójában a mi hangjaink, a járókelők zaja, akik túlzottan elfoglaltak saját munkájukkal, és akaratlan szándékukkal, amellyel a város zajának is részesei lesznek. A szoborhoz látogató személy és környezete zajt keltenek, a gondolatok és hangok egyvelegét… Ez az elsődleges drámai szint csak bevezető a másodikba, amely sokkal mélyebb és fontosabb: abban a pillanatban, amikor a látogató közelebb lép a szoborhoz, kikristályosodnak Đinđić gondolatai, üzenetei, amelyeket hangfoszlányokban hosszabb-rövidebb szünetekkel hallhatnak, néha teljesen lehalkulnak ezek az üzenetek, hogy jobban odafigyeljenek rá és megértsék. Az üzenetek meghallgatásának és megértésének egy fontos előfeltétele van: a látogatónak el kell némulnia egy pillanatra, hogy odafigyeljen az üzenetekre – mondta Srbljanović.
A hangfelvételeket csak minimális mértékben dramatizálták, pontosan az emlékmű környezetéhez igazították, hogy a belőle terjedő hang elérje hatását.
Részlet a hanginstallációból:
„Az embereknek mondd el az igazat… Legkönnyebb feljutni valahova, és aztán onnan köpködni a többit… Muszáj hideg vízben megmosdani… feltakarítani a házat… szó szerint és metaforikusan is… A hagyomány a fékezés nyoma… Engem az isten egy egész személyként határozott meg, amelynek nincs szüksége külön szeretetre. Engem szeret a feleségem, szeretnek a gyermekeim és a barátaim, és nincs szükségem ezen kívülálló szeretetre… Az élet egy csoda, amelyet kaptunk… Majd alszanak, amikor nyugdíjasok lesznek… Ön is egy fiatalember, és azt mondom, nézzen a jövőbe. Nézzen a jövőbe, és ott találkozunk, ön meg én… „
A hanginstallációk részletei nem Đinđić napi politikai nyilatkozatait örökítették meg, hanem inkább a mélyebb gondolatait, üzeneteit.
Srbljanović üzent az emlékmű bírálóinak:
– Addig, amíg önök Vučićról, Vesićről, a szobor esztétikai hatásáról, elhelyezéséről, kinézetéről vitatkoznak, nagyon fontos dolgokról maradnak le az életben, kedves nemzettársaim – nyilatkozta Srbljanović.
Emlékeztetőül: Belgrádban 2013. március 12-én meggyilkolták Zoran Đinđić miniszterelnököt. A merénylet délután egy óra körül történt a kormány épülete előtt. A kormányfőt két távolról leadott lövés találta el, amikor belépni készült Belgrádban a kormány épületébe. Azonnal kórházba szállították és megműtötték, de már nem tudták megmenteni az életét, 13.30-kor, háromnegyed órával a merénylet után belehalt sérüléseibe.
