A közelmúltig a vízimadaraink, récék, libák, szárcsák és hattyúk követték a természet diktálta játékszabályokat, amikor a tél közeledtével élőhelyükön fogytán volt a táplálék, fogták magukat és melegebb égtájra költöztek. A „gondos ember” azonban segítségükre sietett, a téli etetéssel a vízimadarak jelentős részét sikerült leszoktatni a vándorlásról, ezzel pedig nem, hogy segítenénk rajtuk, hanem bajba sodorjuk a szerencsétlen, télire itt maradó víziszárnyasokat.
A vízimadárfajoknak az az alapvető túlélési szabálya, hogy a közelgő fagyok és a hótakaró elől mindenképpen fagy- és hómentes területekre kell húzódniuk.
Miközben a hó és a fagy lakhatatlanná teszi a vízimadarak életterét, addig az énekesmadarak számára a fás, bokros, gazos területek a kemény fagyok és hótakaró esetében is élhetőek maradnak. Ez az alapvető különbség az egyik oka annak, hogy míg az énekesmadár-etetők nem veszélyeztetik az azt látogató fajokat, addig a vízimadarak etetése közvetlen életveszélybe sorolja az érintett madarakat.
A TOPOLYAI-TAVON ELSZAPORODTAK A HATTYÚK
Topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület ornitológusa, Sihelnik József szerint a hattyúk elszaporodásának nem örülnek a biológusok:
– A tél küszöbén aktuálissá vált a madáretetés, de csak és kizárólag az énekesmadarakat etetjük. Az egyesületünk székhelyén, az Iskola utca elején, a katolikus templom közelében az udvaron felállított nagyméretű dúcetetőn az énekesmadarak egész télen találnak napraforgót. Kishegyesen sikerült 40 dinárért beszerezni a napraforgót. Évente több mázsa olajos magot etetünk meg az éhes cinegékkel, pintyfélékkel és a többi, télire hozzánk érkező énekesmadárral. Az egyesületi tagok otthon, a saját kertjükben is etetnek.
A vízimadarakat nem hogy nem etetjük, hanem megpróbáljuk a topolyai polgárokat is felvilágosítani, hogy tartózkodjanak a hattyúk, récék és szárcsák etetésétől, mert ezzel a látszólag jó és emberi cselekedettel csak ártunk ezeknek a tollas jószágoknak. Bebizonyosodott, hogy a vízimadarak etetésével látszatra segítjük az áttelelésüket, de hosszú távon ártunk nekik. A téli táplálékínség idején a vízimadarak korábban elvonultak a költőterületükről valamelyik délebbre fekvő, enyhébb éghajlatú vidékre, ahol természetes táplálékon húzták ki a telet. Ahonnan tavasszal újra visszatértek hozzánk és költésbe kezdtek. A fokozott „emberi gondoskodás” oda vezetett, hogy egyes vízimadárfajok már-már emberfüggővé váltak és „megfeledkeztek”, felhagytak a vonulással és télre is helyben maradnak. Félig-meddig megszelídülve olyan vizes élőhelyeken is megtelepszenek, amelyek egyébként nem lennének alkalmasak a számukra.
Az említettek igazolására leglátványosabb példaként szolgálhat a bütykös hattyú esete. Topolya községben, a Topolyai-tavon immár négy hattyúpár költ rendszeresen, tovább haladva a Krivaj folyócska mentén további öt pár fészkel, de a Csikéren is költ legalább egy pár. A nagytestű jövevények konkurenciát jelentenek az őshonos vadrécék számára. Agresszív viselkedésükkel részben kiszorítják élőhelyükről őket.
Az előző telünk az átlagosnál keményebb, hidegebb volt. A Topolyai-tavon a 17 hattyú és több száz vadkacsa meg szárcsa a januári kemény fagyokig kitartott, amíg csak fenn tudták tartani a lihogót, a jégmentes vízfelületet, addig maradtak. Amikor már nem maradt szabad vízfelület, a récék és szárcsák továbbálltak, de a hattyúkból itt maradt fél tucat. Ezeket a madarakat a tóra látogató emberek leginkább száraz kenyérrel és péksüteményekkel etették, azt hihetnők, hogy ezzel milyen jót tettek az éhes madarakkal, pedig nem. A hatból két hattyú elpusztult. Késve találtuk meg a tetemüket, amikor már a ragadozók, kóbor ebek stb. széttépték őket. Nem tudtuk elküldeni kivizsgálásra, amire a madárinfluenza kizárása miatt lett volna szükség – mondta a biológus, madarász.
CSAK ÉNEKESMADARAKAT ETETÜNK!
A Temerinben 2014-ben megalakult Falco Természetkedvelők Egyesülete közel félezer tagot tudhat soraiban, Balogh István az alapító tagok egyike, lelkes ornitológus és természetfotós a téli madáretetéssel kapcsolatban elmondta:
– Az egyesületünk a napokban kezdi meg a napraforgóval való etetést, és egészen tavaszig etetünk több helyszínen. Három nagyméretű etetőnk van, egy-egy a fácánosban a Jegricska folyó közelében, Temerinben, a központi parkban és a kastélykertben. Telente 3-4 mázsa napraforgót fogyasztanak el a színes énekesmadaraink.
A téli madáretetésből egyenként is kiveszi részét a tagság, több akció keretében már kétszáznál több madáretetőt osztottunk szét öt-öt kiló napraforgóval. Az etetőket utána mindenki saját maga tartja fenn és tölti meg napraforgóval. A vízimadarak egyre problémásabb etetése miatt felhívjuk az egyesületi tagság és a polgárok figyelmét ennek negatív következményeire és potenciális veszélyére, amit a madárinfluenza-vírussal fertőzött vízimadarak jelentenek ránk, emberekre.
A szabadkai Riparia Természetbarátok Egyesülete ugyancsak a napokban kezdi meg az énekesmadarak téli etetését, erről Szekers Ottó tájékoztatott bennünket:
– Napraforgóval töltjük fel a nagyméretű etetőládákat, amelyekből négyet üzemeltetünk egész télen át: a Szabadkai- és Szelevényi-erdőben, a palicsi Nagyparkban és a hajdújárási Látogatóközpontnál. Egy-egy alkalommal 10–15 kg napraforgó fér el ezekben az etetőkben, ami egy-két hétre elegendő táplálékot biztosít, főleg a cinegék és más kis énekesek, csuszka, harkály, pintyek stb. számára. Keményebb teleken hetente fel kell tölteni az etetőket, a napraforgó mellett almával is etetünk, amit főleg a rigók kedvelnek.
A Ludasi- és főleg a Palicsi-tavon telente több ezer réce, szárcsa és tucatnyi hattyú telel, főleg a kettes szektor szigetei között a vízimadarak által kemény fagyok idején is fenntartott lihogón zsúfolódnak össze. A forgalmas út mellett található Palicson a Vértó, itt néha 5-6 hattyú megpróbálkozik az átteleléssel, és itt szokták őket etetni a helybeliek és a kirándulók. Egyesületünk, a többi madárvédő szervezettel együtt, minden évben megismétli a felhívást, hogy ne etessük a vízimadarakat, hattyúkat, récéket, szárcsákat. Bízzuk a madarak ösztönére, hogy meddig tartanak ki télen, mert ha nem vonulnak el időben, legyengülnek és a nem megfelelő és esetleges téli etetés miatt nagy részük elpusztul vagy megbetegszik – mondta Szekeres Ottó, a Palics–Ludas Közvállalat természetvédelmi őre.
NE ETESSÜK A VÍZIMADARAKAT!
A vízimadarak téli etetésével kapcsolatban a tavaly novemberben kezdődött (felfedezett) madárinfluenza-járvány alkalmával a Tartományi Természetvédelmi Intézet által közzétett, hivatalos felhívás idén novemberben is ugyanúgy érvényes:
„Az ok egyértelmű, a laikus természet- és madárbarát lakosság télen a tavainkon és a folyópartok mentén gyülekező hattyúk láttán azonnal a „szegény, éhező madarak” segítségére siet, és kilószámra hordják nekik az értéktelen tápot, a száraz kenyeret. Az elmúlt két évtizedben elszaporodott és az emberhez szokott szelíd hattyúkról kevesen feltételezik, hogy a madárinfluenza első számú hordozói, terjesztői és egyben áldozatai is. Ha valóban segíteni szeretnénk a vízimadarakon, akkor ne etessük őket, pláne ne száraz kenyérrel, hanem hagyjuk, hogy vonuljanak el a hagyományos téli szálláshelyeikre.”
A természetes növényi táplálékkal szemben a vízimadarakat túlnyomórészt kenyérrel etetik. Ennek következtében az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú diétán élnek és felhagynak a természetes táplálkozással. A hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget okoz a madaraknak. A vízimadár-etetés élettanilag különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket az etetőhelyekre is követő, még repülni sem tudó, fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el (pl. angyalszárny-betegség), ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza.