A nagybecskereki városi képviselő-testület a nagybecskereki Béga-tavakkal való gazdálkodást a Városi Vízművekről a Természetvédelmi Rezervátumok közintézményre ruházta át. A határozat 2018. január elsején lépett életbe. Nehéz megjósolni, hogy ez a változás mennyit javít majd a tavak állapotán. Az „évszázad beruházása” ugyanis mindmáig befejezetlen és komolyabb munkálatokról egyelőre senki se beszél.
Nagybecskereken a Kisamerika lakótelep köré fonódó Béga-kanyar kiszárítása után, a múlt század nyolcvanas éveinek elején, a meder helyére három tavat terveztek. Csak kettő készült el – azok sem teljesen. Szárazon maradt a függőhíd, folyóvíz nélkül áll az egykori Révkapitányság épülete. A kilencvenes években teljesen leálltak a munkával. Közben pedig már egy jó ideje omladozik a félig kész tavak töltése.
Sván Ernő, nyugalmazott környezetvédelmi szakember már annak idején is elhibázottnak tartotta a beruházást.
– Minden város nagyon sikeres, hogyha van folyója. Nekünk megvolt ez a szerencsétlen Béga folyónk, melyről az a mondás járta, hogy „Ki a Béga vizét issza, annak szíve vágyik vissza”. Valamikor a Béga vize megfelelt a vasárnapi leves készítéséhez. Sajnos lerövidítették és gyakorlatilag elvették a várostól a folyót. Szerintem az egésznek az oka a politika volt, mint mindig. Hiába voltak szakemberek, akik azt állították, hogy nem kell a Bégát levágni, és elterelni, azt a három kilométeres meandert megszüntetni. Ha megvolna a folyóvíz, ma sokkal jobb és egészségesebb volna a környezet. Elég megnézni csak azt a középső, befejezetlen tavat, amely a szúnyogoknak, meg más rovaroknak a Mekkája. Úgyhogy, ha valamit akarnak itt csinálni, az mind óriási összegbe kerülne. Szerintem majdnem lehetetlen vállalkozás, hacsak nem jön támogatás az Európai Uniótól – mondja a szakember.
Prasák Tibor a Béga mellett él. Háza közelében a folyó helyett most tó van, amely időnként elmocsarasodik.
– Itt születtem, itt éltem le az eddigi életemet. A Béga volt a mindenünk. Úgy szerettük, hogy azt nem lehet elmondani. S akkor megcsinálták ezt a vackot. Bence Tibor azt mondta, ha visszakapja elkobzott vagyonát, akkor kinyitja a Bégát, hogy úgy folyjon, ahogy folyt. Reggeltől estig a folyóparton voltunk, fürödtünk, játszottunk. Mindenkinek volt csónakja. Elmentünk Écskáig, meg fel, a bégafői zsilipig. Hajóba akaszkodtunk, felhúztak, aztán leereszkedtünk. Nagyon szép volt. Ez volt a mindenünk. Most? Semmi! Látja, hogy néz ki. Nem is fürdünk benne, mert piszkos – mondja keserűen.
A nagybecskereki Városi Vízművekben 1987 óta létezik a Béga-tavakkal megbízott munkaegység. A feladatuk a víz minőségének megőrzése. Ahogy Ivana Pušić, a munkaegység vezetője mondja, évente egyszer vagy kétszer – az időjárási viszonyoktól függően – cserélik a tavak vizét. Ez úgy történik, hogy a víz egyharmadát kiengedik a Bégába, és az onnan bejövő nyers vizet a primáris víztisztítóban megtisztítják, hogy a minősége elérje a második osztályba való besorolást. Kiépült a szekundáris víztisztító is, de az soha nem működött. Ennek az lett volna a feladata, hogy fürdésre alkalmas vizet biztosítson a tavakba. A fürdésre szolgáló kettes számú tó viszont mindmáig nem készült el. Helyét benőtte a nád, esővíz gyülemlik benne.
Hogy mindezzel mit kezd majd a gazdálkodó, nem tudni. Tervek persze vannak, de a gyakorlati beavatkozásokhoz milliók kellenek.
– Közintézményünk alapvető feladata a következő években az lesz, hogy az eredeti rendeltetésük állapotába hozzuk a tavakat. Becslések szerint minden tó rendbe hozása, egyenként, mintegy félmillió euróba kerül. Ebben a pillanatban az alapító nem tudja ezt az összeget biztosítani. Vagyis ezt nem lehet Nagybecskerek Város költségvetéséből pénzelni. Hanem mint intézmény majd pályázni fogunk. Nemzetközi alapoknál, illetve a nemzetközi határon átnyúló projektumok formájában próbálunk majd anyagiakhoz jutni. Ily módon próbáljuk lépésről lépésre felszerelni és a rendeltetésének megfelelő állapotba hozni őket, mondja Dejan Jovanov, a Természetvédelmi Rezervátumok igazgatója. Szerinte a komplexumnak kivételes jelentősége van.
A tavak sporthorgászatra, a vízi sportok kedvelői részére, illetve rekreációs célokra lettek tervezve. A három helyi járulékból felemésztett temérdek pénz azonban nem volt elég ahhoz sem, hogy legalább egyetlen tó elkészüljön. Tavaly az egyetlen beruházás a sokat vitatott szórakozóhely tóba eresztése volt. Még az sem kész. Bár nyilván hamarabb befejezik, mint az „évszázad beruházását”.