A bánáti falvakat járva elkerülhetetlen, sok helyen majdhogynem egyedüli téma az elnéptelenedés, az elvándorlás.
Dobai János: Szükség van a helyi járulékra (Kecskés István felvétele)
Nehéz kapaszkodót találni, egy kis derűlátásra okot adó eseményről beszámolni. Talán ebben kereshető annak az oka, hogy a bánáti Tordáról, időről időre, van mit megírni. Ebből a közép-bánáti faluból is sokan elköltöztek az elmúlt években, mégis inkább azzal foglalkoznak, hogy élhetőbbé, jobbá tegyék a falut azok számára, akik itthon maradtak.
– Az elmúlt év sikeresnek mondható a helyi közösség szempontjából: a gázhálózatra kapcsolódott a helybeli iskola, felújítottuk a sportközpont öltözőjét, a tűzoltó-otthont, munkálatok voltak a kultúrotthonban és a helyi közösség épületén. A tartományi mezőgazdasági titkárság támogatásából pedig felújítottuk a központi vízvezeték-hálózatot, tehát elmondhatjuk, hogy a környéken a tordaiak isszák a legegészségesebb vizet. Emellett a helyi utak javításán is dolgoztunk, támogatjuk a faluban működő 12 civil szervezetet. Munkahelyek híján sokan elköltöznek innen, és sajnos a jelen helyzetben komolyabb beruházásra nem számíthatunk. Ennek ellenére, akik itt maradtunk, együttes erővel azon dolgozunk, hogy minél jobb életet teremtsünk, hogy megmaradjunk, mondja Dobai János, Torda Helyi Közösség elnöke.
Torda központja (Kecskés István felvétele)
Terveik is vannak. Az egyik legnagyobb az iskola tornatermének a megépítése, amiben számítanak Bégaszentgyörgy község támogatására. Tekintettel arra, hogy az utóbbi években a község támogatására számítani lehetett, így bizakodnak. Az idén szeretnék felújítani az ifjúsági otthon épületét is, hogy az újra egy közösségi ház legyen. Továbbá tervük a helyi és a határutaknak karbantartása, lehetőség szerinti felújítása.
– Az idén lejár a helyi járulék. Annak ellenére, hogy az utóbbi években ennek már nincs akkora jelentősége, mint amilyen korábban volt (tavaly például négymillió dinár gyűlt össze), mégis sokat jelent a falunak. Bízok abban, hogy az itt élők többsége az év végén esedékes referendumon a meghosszabbítására szavaz majd. Az idei év még egy szempontból fontos: 220 éve annak, hogy Szeged és Makó környékéről befejeződött a falu újratelepítése. 1798-tól származik Torda szerződéses neve. Minden idei rendezvényünk ennek a jelentős jubileumnak a jegyében telik, kezdve a Falunaptól a Kukoricafesztiválig, mondja Dobai János.
Kovács Zsuzsanna: Pótoltuk a lemaradást (Kecskés István felvétele)
Az Ady Endre Általános Iskolának 111 tanulója van. Ahogy Kovács Zsuzsanna tagozatvezető mondja: jó hír, hogy ebben a tanévben egyetlen gyereket sem írattak ki a szülők elköltözése miatt.
Az iskolaépületnek a szénről a földgázfűtésre való átállása nem történt meg időben, emiatt kényszerszüneten voltak a diákok.
– A kiesést a téli szünidő lerövidítésével (január 8-án folytattuk a tanítást) és a szombati tanítási napokon pótoljuk, a tartományi oktatási titkárság jóváhagyásával. A végzős diákjaink előkészítő órái sem maradtak el. Az idén 12 végzősünk van. Mindannyian szeretnének tovább tanulni. A legtöbben a nagybecskereki középiskolákba szeretnének bejutni. Az egyik legnépszerűbb az egészségügyi szak. De diákjaink eljutnak szinte minden nagyobb vajdasági városba és megállják a helyüket, mondja Kovács Zsuzsanna, akitől azt is megtudtuk, hogy tavaszra új köntösbe öltöztetik az iskolaépületet.
Tordát rendezvényeiről ismeri a vidék magyarsága. Nemrég színvonalas műsorral, telt ház előtt kezdődött meg a XVII. Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat. A következő két hónapban fellép a nagybecskereki Madách Amatőrszínház, a szabadkai Népszínház, az Újvidéki Színház, és várják a tóbai amatőr társulat tagjait is. Megtartják a Magyar Szó élőújságát, lesznek fénykép-, festő-, és kézimunka-kiállítások, könyvbemutatók, néptáncestek, a magyarországi Tiszaalpár műkedvelői pedig egy egész estet betöltő műsorral mutatkoznak be. A rendezvénysorozat március 10-én, a magyarországi Bihartorda, az erdélyi Aranyostorda és a bánáti Torda műkedvelőinek a közös estjével zárul.
A tordaiak 2016-ban a Durindó és a Gyöngyösbokréta házigazdái voltak. A helybeli néptáncosok azóta is töretlen lelkesedéssel készülnek minden fellépésre. A Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat megnyitó műsorának egyik legszebb jelenetei voltak, amikor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 96 néptáncosa együtt lépett színpadra.
Majdnem száz néptáncos a színpadon (Kecskés István felvétele)
– Nagyon büszkék vagyunk, hogy ennyi gyerekkel foglalkozhatunk, mivel nagyon pici a falunk. Ez nekünk nemcsak, hogy kincs, mint ami a tánccsoportnak is a neve, hanem a Jóisten áldása is. Reméljük, hogy így is fog maradni, hogy annak ellenére, hogy a falunk fogy, nagyon sokan elvándorolnak, azért gyerek még van. És nem elég az, hogy van, hanem hogy itt vannak és járnak táncra, szeretik a néphagyományt, tudunk velük foglalkozni. Négy csoportban működünk: vannak a picik, négytől hétéves korig, vannak a kicsik, ők az általános iskola alsós tagozatosai, van a középső csoportunk, ők a fölsős tanulóink, és vannak a felnőttek, akikhez a középiskolások és az egyetemisták tartoznak. Vannak 25 évesek is, akik már munkaviszonyban vannak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert nagyon szorgalmasak. Próbáljuk a próbákat hetente legalább egyszer megtartani. Koreográfusaink (Patyarek Csaba és Patyarek Fodor Nóra) havonta két-három alkalommal le tudnak jönni, ami számunkra nagy segítség. A próbákon, mondhatni azt, hogy a felnőtt tánccsoportból majdnem mindenki a segítségemre van, de vannak táncosok, akik nagyon aktívak. Ilyen például Csőke Anikó, Ember Flórián, Csíkos Dániel, akikre tényleg bármikor tudok számítani, mondja Sári Enikő, a Petőfi Sándor ME művészeti vezetője.
A faluban élők többsége mezőgazdaságból él. Nyilván az itt élő emberek szorgalma is hozzájárult ahhoz, hogy a faluban mindmáig megmaradt a földműves szövetkezet. Jelenleg 820 hektár megművelhető földterülettel rendelkeznek. A fő termény a kukorica, a búza, a napraforgó, valamint az őszi árpa, olajrepce.
Dvorák Ede: Fontos, hogy itt vagyunk, dolgozunk (Kcskés István felvétele)
Mint ahogy Dvorák Ede igazgatótól hallottuk, az idei évben valamivel kevesebb kukoricát vetnek, csökkentik a napraforgó vetésterületét is, és inkább az őszi kultúrák felé fordulnak.
A faluban a szövetkezeten kívül még két terményátvevő állomás működik, úgyhogy a termés egyharmadát veszik át.
– Lényeg az, hogy itt vagyunk, dolgozunk, aztán a termelő eldönti, hogy kinél találja meg a maga számára legkedvezőbb termelési feltételeket. Keressük a helyünket mi is a nap alatt, mint ahogy mindenki más. Bízunk abban, hogy Prosperitati Alapítvány egyik integrátorával, a csantavéri Gebi takarmánygyárral való együttműködésünk eredményes lesz. Mi leszünk az egyik gyűjtőpont a vidéken. Ez a termelőknek is előnyös lesz. Másik terv az, hogy a gazdaságunk kétholdas területét eladja az újvidéki Uljarice Bácska vállalatnak egy siló építésére. Már az a tény, hogy itt lesz egy magtár, csökkenteni fogja a szállítási költségeket. Mindez remélhetőleg felerősíti a kooperációs tevékenységet, mondja Dvorák Ede.
