Három hónappal ezelőtt látott napvilágot a (legújabb) városnév-változtatási kezdeményezés Nagybecskereken, de a dolgok igencsak felgyorsultak. Čedomir Janjić polgármester az ortodox karácsonykor már a „petrovgradiakhoz” szólt, a napokban pedig hivatalosan is a kezdeményezés mellé állt: az N1 televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy az államigazgatási és önkormányzati minisztériumhoz fordult, útbaigazítást kérve a városnév-változtatási kezdeményezéshez. Az önkormányzatban eljárásbéli útmutatót várnak. Szerinte nem sietnek, de megjegyezte, hogy éppen a 2018-as év lenne a legalkalmasabb az elképzelés megvalósítására, amikor is Vajdaság Szerbiához való csatolásának a századik évfordulóját ünnepelik.
Kecskés István felvétele
A polgármester nem pontosított, hogy a saját vagy a hatalmi többség nevében fordult a minisztériumhoz. A haladókkal együtt ugyanis hatalmon vannak a szocialisták is, akik szerint csakis referendum útján lehetne megváltoztatni a város nevét.
A szándék viszont most már egyértelmű. Vagyis nem volt véletlen, amikor a város helységnévtáblájára felkerült a Petrovgrad is. A formális kezdeményező pedig a Petrovgrad egyesület volt. Első nyilatkozatuk szerint itt az ideje annak, hogy a legnagyobb bánáti város Zrenjanin helyett „kapja vissza” a Petrovgrad nevet. Az egyesülethez, amelynek elnöke Budimir Jovanović üzletember, tizenkét szervezet csatlakozott. Szerintük nem tolerálható tovább, hogy Zrenjanin legyen az egyetlen város Szerbiában, amelynek a neve még a kommunista időkhöz köthető. A város névadója Žarko Zrenjanin, a Jugoszláv Kommunista Párt vajdasági titkára, akit 1942-ben lőttek agyon a németek Versec közelében. A Béga menti város 1946. óta viseli a nevét.
„Nem szabad megfeledkeznünk a saját történelmünkről, de úgy, hogy közben megbecsüljük a többi nemzeti közösségnek a történelmét. Természetesen nincs szándékunkban, hogy megkérdőjelezzük bárkinek a jogát, különösen nem a nemzeti közösségekét, amelyeknek meg kell, hogy legyen a maguk városneve, mint például a magyar közösségé a Nagybecskerek. Ezt mi tiszteletben tartjuk” – mondja Budimir Jovanović.
Az indítvány valójában az 1992-ben, 2013-ban, 2015-ben született kezdeményezéseknek az újjáélesztése. A városnév-változtatási óhaj tehát egyes körökben folyamatosan megvolt. Erről referendumot is tartottak 1992-ben. De a részvétel 50 százalék alatti volt, ráadásul a szavazóknak a kétharmada a Zrenjanin név megtartása mellett voksolt. Közben a város névadójának a szobra a főtérről a pártbizottság épülete elé került. 2004 végén pedig a város főterén felkerült talapzatára Első Petar Karađorđević lovasszobrának a másolata, amely az akkori Petrovgrad főtéren állt a két világháború között.
Persze nem mindenki támogatja a városnév-változtatást. A kétkedők szerint a Béga menti város alig egy évtizedig viselte a Petrovgrad nevet. Ráadásul szerintük Péter király nem tett sokat a városért. Ugyanakkor hat évszázadon keresztül Becskerek, illetve Nagybecskerek volt a város neve.
A névváltoztatásnak nyilván ideológiai okai vannak.
„A nevek nem csak egy adott történelmi személy emlékét idézik fel, hanem társadalmi értékeket, szimbólumokat is közvetítenek. Zrenjanin a baloldali értékeket, a köztársaságot, a polgári, szocialista államot, az antifasizmust jelképezheti. A Petrovgrad viszont elsősorban a monarchiát, »az isten akaratából létrejött hatalmat«, nemzetállamot jelenthet. Nagybecskerek, illetve Zrenjanin a szocializmus építése idején a kommunista hatalom egyik fellegvárának számított. A mostani helyzetben pedig már nem úgy néznek az emberek a titói korszakra, mint mondjuk 1992-ben. A városban levő munkáltatóknak pedig nem kell olyan munkás, aki majd beleszól a vállalat irányításába. Inkább jogfosztott munkaerő kell, amely olcsó lesz, és nem áll ki a saját jogaiért”, mondja Miroslav Samardžić politológus, a Nagybecskereki Szociális Fórum aktivistája. Szerinte az érvényben levő jogszabályok értelmében csakis referendumon lehet eldönteni, hogy megváltozik-e a város neve. Ha viszont nem így történik, akkor a Béga menti város nevének a sorsa Belgrádban dől el, és Aleksandar Vučić államelnök akaratán múlik.
Az Antifasiszták Nagybecskereki Egyesülete is tiltakozik a városnév-változtatás ellen. Szerintük elfogadhatatlan, hogy ilyen könnyelműen viszonyuljanak a fasizmus elleni harc eredményeihez. Emlékeztetnek arra, hogy a második világháború utáni években Nagybecskerek nagyot fejlődött és az ország három legnagyobb ipari központja közt volt. Most, amikor a város gazdaságilag összeomlott, szükségtelen a város nevének megváltoztatásával foglalkozni.
A Civil Társadalom-fejlesztési Központ (CRCD) szerint a polgármester egy vállalkozó és egy civil szervezet szolgálatába állította a helyi önkormányzatot. Az eljárással pedig veszélybe kerültek a Nagybecskereken élő kisebbségek jogai, akik lakosságának az egynegyedét adják.
A Demokrata Párt szerint a kezdeményezés célja az, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét Nagybecskerek legnagyobb problémájáról: a vízgyár körüli bonyodalomról, amit az ellenzékiek szerint csak a bíróság előtt lehet majd lezárni.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga aláírásgyűjtésbe fogott. Egy nap alatt több mint ezren írták alá a városnév-változtatást ellenző petíciót.
A kezdeményezésről pár hónapon belül döntés születhet. A kérdés csak az, hogy milyen formában. A múlt század kilencvenes éveiben dekrétummal cserélték le a kommunista városneveket. A nagybecskereki hatalom is mintha egyszerű módon szeretné érvényesíteni akaratát. Egy referendum végkimenetele ugyanis már a megkövetelt részvételi arány miatt is bizonytalan. Mások viszont azt hangoztatják, ha Milošević idejében kikérték a polgárok véleményét, akkor ez most is indokolt volna. Sőt legitim elvárás.
