Sóskopó, a madárszálló

A magyarországi Sándorfalva és Törökbecse áprilisban kétéves futamidejű határon átnyúló IPA-projektum megvalósításába kezdett, amelynek fő céljai közé tartozik a Törökbecse közelében található Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum turisztikai infrastruktúrájának a fejlesztése.

Déli irányból, a basahídi úttól egy kilométer, míg a beodrai úttól négyszáz méter hosszan zúzott kővel szórják le a Sóskopóra vezető dűlőutakat, ami az ökoturizmus fejlesztését, a rezervátum megközelíthetőbbé tételét szolgálja. A projektum fő kedvezményezettje, Sándorfalva is hasonló beruházásokat végez, az ottani Nádas-tó körül túraösvényt alakítanak ki, bivalyokkal legeltetik le a tó körül elburjánzott vegetációt. A helyi termékek és a védett területek népszerűsítése, fotószafari szervezése mindkét partner programjában szerepel.

KÉT ÉVIG TARTÓ PROJEKTUM

A törökbecsei Simoncsik Szilvia biológus, a törökbecsei vadászegyesület kezelője, a Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum alkalmazásában áll. Azon kevés szerencsés kollégák közé tartozik, akinek a munkahelye a természetben van. Szilvia tagja A közös természeti és kulturális örökség rehabilitációja a régió jövőbeni fejlődése érdekében nevet viselő, több mint félmillió euró értékű IPA-projektumot megvalósító törökbecsei csapatnak:

– A Sóskopó és a régió természeti és kulturális értékeinek, a védett szikes élőhely különleges és ritka élővilágának népszerűsítésére, az ökoturisztikai kínálat fejlesztésére fókuszál a két évig tartó projektum. Törökbecse község két év alatt 223 000 eurót használhat fel az említett célok megvalósítására. A megvalósításhoz szükséges 15 százalék önrészt az európai uniós projektumok támogatására létesített tartományi alap biztosítja. A legtöbb pénz a Sóskopó infrastruktúrájára, a meglévő látogatóközponthoz és a kilátótornyokhoz vezető utak járhatóvá tételére megy el, de a védett zónán belül nem lesz semmilyen útépítés. A látogatóközpontban emléktárgyak, a Sóskopó népszerűsítését szolgáló kiadványok, helyi házipari termékek árusítására szolgáló boltot alakítunk ki.

A projektum kulturális részéhez tartozik a novemberben Törökbecsén megszervezésre kerülő Ricsaj népművészeti találkozó, valamint a Tiszai akvarellfestés (Tiske akademije akvarela) is. Ugyancsak novemberben, a hónap második felében esedékes a látványos darufesztivál is, amikor esténként több tízezer daru hangosan krúgatva naplemente után behúz a Sóskopó vizére, ahol biztonságban tölthetik el az éjszakát. Szerbiában is egyre népszerűbb a természetfotózás, a programban szerepel fotószafari is, amikor fotósokat látunk vendégül, akik megörökítik a Sóskopó természeti értékeit. Az itt készülő fotókat azután a különböző népszerűsítő és oktató jellegű kiadványok elkészítéséhez is felhasználhatjuk.

A Sóskopón négy ponton interaktív ismeretterjesztő táblákat helyezünk el, amelyek a gyerek számára is érdekesek, játékos formában gyarapíthatják az élővilággal, a madarakkal kapcsolatos ismereteiket. Rendszeresen érkeznek kirándulócsoportok a területre. Szakvezetést biztosítunk és természetiskolát is lehet tartani a gyerekeknek. A rezervátum az oktatást, a tudományos kutatást és az ökoturizmust egyaránt szolgálja. Augusztus 27-étől tíz napon át tartó madárgyűrűző- és kutatótábort szervezünk a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesülettel együttműködve.

A tervek között szerepel továbbá a Sóskopó és környékének hosszabb távra szóló, az ökoturizmusra alapozó fejlesztési tervének az elkészítése is.

SZIKESEK EGYEDÜLÁLLÓ ÉLŐVILÁGA

A Tisza egykori medréből kialakult különleges élővilágot rejtő Sóskopó nyugati partja 6–8 méterrel emelkedik a nádasokkal, sásosokkal, fogyatkozó sótűrő növényekkel szegélyezett, nyáron általában kiszáradó sekély vizű szikes tó fölé. Ilyenkor nyár végére megfakult tollruhás récék, ludak és sirályok ezrei, a parti sávban megpihenő bíbicek, cankók, szélkiáltók, godák, gulipánok és lilék gyülekeznek. Az ősz közeledtével a madárszálló egyre több tollas vendéget fogad, az apró parti madaraktól kezdve a nemsokára tömegesen érkező hosszú lábú darumadarakig.

– Az utóbbi két évtizedet szemlélve jelentős változásokon ment keresztül a Sóskopó és környéke. A mezőgazdaság jelenti a legnagyobb terhelést a védett területre. A 976 hektár védelem alá helyezett terület nagyobb része, mintegy ötszáz hektár, művelés alatt áll, a fennmaradó részhez tartozik a tó, a nádasok és a legelők. A part menti fehér vakszik visszaszorulóban van, míg a nád és a sás egyre jobban burjánzik. A megművelt magas nyugati partról folyamatos a szerves anyagok bemosódása a tóba, ami fokozatosan megváltoztatja a korábbi sziksós élőhely jellemzőit. A gyomosodás is egyre kifejezettebb.

A korábbi kutatások adataiból kiderülhet, hogy mely növény- és állatfajok vannak visszaszorulóban. A Sóskopó jelentősége napjainkban elsősorban az észak-déli madárvonulási útvonalon betöltött fontos, pihenő és táplálkozó szerepében nyilvánul meg. A parti madarak költőhelye szempontjából veszített értékéből, már nem, vagy csak elvétve költ a területen gulipán és gólyatöcs, de azért még akad fészkelő bíbic, piroslábú cankó, kis lile és a nádasokban gémek telepednek meg. A szikes egykor jellemző fészekrakó madara, a széki lile gyakorlatilag eltűnt az egész Kárpát-medencéből. A kutatók vizsgálódásaiból meg lehet tervezni a védett terület hosszabb távú kezelési programját, a még fellelhető természeti értékek megóvása érdekében.

Havonta két alkalommal mérjük a víz sótartalmát és a talajvíz mélységét. Rendszeresen mérjük a víz szintjét a Sóskopóban. Tavaly teljesen kiszáradt a meder, de az idei csapadékosabb nyárnak köszönhetően még augusztusban is maradt valamennyi víz. Idén nyáron húsz munkanapon keresztül pumpáltunk vizet a közeli DTD-csatornából a Póstakopóba. Innen a többletvíz a talajon átszivárog a Sóskopóba, ezzel lassítani lehet a sós víz kiédesedését. Az átszűrődő víz a talajból magával hozza a benne oldott sókat és azokat azután a kapillárisokon keresztül felhozza a felszínére. Vizének egy része földalatti forrásokból származik, ezek a vízerek adják jellegzetes sósságát és selymes tapintását.