A jelenleg használatban lévő, még álló, Zentát a folyó bánáti partjával összekötő vaskonstrukciós hidat 1962. november 27-én, 56 éve adták át a forgalomnak. Az igencsak megkopott, egyre rozsdásabb híd megérdemelné, hogy átfessék, ha már a tavalyi kerek 55. évfordulóra nem festették be. A hidak fontos szerepét, gyakorlati és metaforikus jelentőségét nem kell hangsúlyozni. Történelmi léptékben szemlélve Zentánál a XIX. század második felében épült meg az első híd (Szegedtől a Tisza torkolatáig ez volt az egyetlen híd). Az első szép fahíd nem volt időtálló. A fahíd után megépült az első vashíd, amit a második világháború elején, 1941-ben felrobbantottak. A nagy világégést követően több mint két évtizedet kellett várni, mire a nagy Jugoszláviában 1962-re elkészült a jelenlegi vashíd.
A zentai Városi Múzeum fiatal archeológusa, Raško Ramadanski részletesen foglalkozik a zentai hidak történetével, történelmével. E témakörben több szakcikke is megjelent.
– Az archeológia napjainkban a közelmúlt kutatásával is egyre behatóbban foglalkozik. Ilyen érdekes kutatási lehetőséget kínálnak a zentai hidak, a hozzá kapcsolódó tárgyi, történeti dolgok, események, amelyek nagy hatással voltak és vannak a mai napig az itt élőkre.
Gondoljunk csak a zentai csata eseményire, hiszen a Zentánál a Tiszán átkelő török hadak, a hatalmas hadigépezet számára hidat kellett verni a folyón. Történelmi léptékkel mérve az első zentai híd a török sereg francia hídépítő mérnökének tervei alapján összeállított pontonhíd volt. Ez akkoriban nagyon modernek számított, a katonaságnak ma is van hídverő egysége.
VÍZ ALATTI RÉGÉSZET
– A zentai Tisza Mentőcsapattal együttműködve kutatjuk a Tiszához, a volt hidakhoz köthető archeológiai lokációkat, környékbeli folyószakaszokat, amelyek kutatása biztató kezdeti eredményt hozott. A helytörténeti kutatásoknak ez egy igen érdekes szegmense, amivel a folyami és szárazföldi közlekedéstörténet szempontjából is érdemes foglalkozni.
A Vajdasági Vízalatti Kutatók Egyesülete a Vikor László búvár vezetésével elkezdett kutatásokat helyi erők, a Tisza Mentőcsapat bevonásával folytatjuk. A mentőcsapat tapasztalt búvárainak segítségével, és természetesen a modern ultrahangos készülékkel próbáljuk meg feltérképezni a Tisza medrében a víz alatti régészeti lelőhelyeket, híd- és hajóroncsokat, amelyeket azután a kutatók szélesebb köre tehet részletes vizsgálat tárgyává.
A hidak rendkívül érdekes kutatási téma. Az első tartós hídkonstrukció közel kétszáz évvel a zentai csata után épült meg. A török kiűzése utáni újratelepülő Zentán 1751-ben már szóba került egy tartós konstrukciójú híd megépítése, de száz évet kellett várni, mire 1854-ben döntés született egy fahíd megépítéséről.
A hídépítés költségét Lazar Đunđerski szerb nagybirtokos vállalta magára, aki nagyban kereskedett búzával, számára a híd fontos szállítási útvonalat jelentett. A munkálatok 1868-ban kezdődtek, és egy igen tetszetős, tetővel is rendelkező amerikai Howe típusú fahíd készült a Tiszán, amelyet 1873. november 7-én adtak át. Már a következő évben bérbe adták, és jó üzletnek bizonyult a bérlés, hiszen a hídon való átkelésért hídvámot, hídpénzt kellett fizetni. A hídnak is köszönve gyorsan fejlődött a város, hiszen Szegedtől egészen a Tisza torkolatáig ez volt az egyetlen híd. A fahíd a Tisza-parti sétányon álló révész szobornál rézsút, ferde szögben a folyás irányára vezetett át a folyón. A Tisza mentőcsapattal sikerült felderíteni a fahíd pilléreinek alapjait, amelyek kőkúpok formájában láthatók az ultrahangos felvételeken. A hídcölöpöket kővel szórták körbe, ennek a nyomai látszanak még mai is.
A szép, de nem tartós híd gyorsan elhasználódott, majd 1902-ben, amikor egy szegedi hajó a hídlábnak ütközött, a korhadó faszerkezet csakhamar a folyóba rogyott. Az új híd megépítésével nem lehetett várni, a zentaiak, köztük Joca Vujić földbirtokos, ismert adományozó is sürgetőn lépet fel egy új, de már vashíd megépítése mellett. Az első vashíd építése 1906-ban kezdődött és 1908-ban nagy ünnepség keretében át is adták a forgalomnak. A hídavatón jelen volt a forradalmár Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter is. A modern hídkonstrukcióra felkerült egy márványtábla KOSSUTH HÍD felirattal.
Az új vashidat Gere Imre Ferenc vette bérbe 35 520 osztrák koronáért, a hídpénz jól jövedelmezett, három évvel később meghosszabbította a bérletet. A hídon való átkelést már az első fahídon is megfizettették, a hídvámot a zentai oldalon felállított bakterháznál szedték be, a gyalogosok is fizettek az áthaladásért, minél nagyobb állatot tereltek át a hídon, annál többet kellett fizetni. Nagy volt a forgalom, mert a fennmaradt kuponok sorozatszáma a gyalogosok estében hat számjegyű volt, de az autós kuponok sorszáma két számjegyű. A századelőn ritka volt az autó.
Az első világháború idején a zentai közúti forgalmat lebonyolító Kossuth hídra vasúti síneket fektettek. Az első világégés után a híd már nem viselte Kossuth nevét, és 1938. június 9-én került a jugoszláv állam tulajdonába, ettől kezdve nem kellett fizetni az átkelésért a vashídon (gvozdeni most), ahogyan akkor nevezték. A város első vashídját mindössze 33 éves „működés” után, 1941. április 12-én a német–magyar támadás elől visszavonuló jugoszláv hadsereg sajnos felrobbantotta. Az új hídra több mint két évtizedet kellet várni, 1962-ban adták át a mai hidat a forgalomnak – összegezte a zentai hidak rövid történetét Ramadanski.
HÍDRONCSOK, ELSÜLLYESZTETT USZÁLYOK
Az első zentai vashíd maradványait a magyar hadsereg kiemelte a Tiszából, de maradtak belőle hídelemek az első hídláb közelében. A hídlábtól mintegy húsz méterre az ultrahangos szonár monitorján szépen kirajzolódnak a Kossuth híd maradványai. E helyen 9 méter mély a víz, a hídroncs 4–5 méter mélységben kezdődik, tehát tekintélyes méretű fémkonstrukcióról van szó. A Tisza vízszintjét a törökbecsei gát olyan magas szinten tartja, hogy a roncsok nem befolyásolják a hajóforgalmat. Az uszályok merülési mélysége megterhelve sem sokkal nagyobb két méternél.
Amikor két éve a Tisza mentőcsapat búvárai Baranyi Nándor vezetésével a híd környékén medertisztítást végeztek, kiemelték a Kossuth híd egy márványba ágyazott fémdarabját. Sajnos ezt valaki elvitte a partról. A Tisza mentőcsapat tervezi a híd maradványainak víz alatti feltérképezését, lefilmezését. A hídmaradványok történelmi és régészeti szempontból is érdekesek.
Ugyanígy feltárásra vár az a repülőgéproncs is, ami a zentai hídtól északra, a szanádi Tisza-kanyarban zuhant a folyóba. Belgrád 1941. április 6-ai bombázásából visszatérő német gépek közül a szerb katonaság Zentánál állomásozó egyik hajójáról lelőttek egy repülőt, amelynek roncsai Szanádnál vastag iszapréteggel borítva máig a mederben nyugszanak.
A zentai híd feletti folyószakaszon, nem messze a hídtól, a zöld bója közelében két német uszály hever a Tisza fenekén. Az építőanyaggal megrakott vízi járműveket az 1944. október elején visszavonuló német katonaság süllyesztette el. Az ultrahangos szonár képernyőjén szépen kirajzolódnak a folyó fenekén pihenő vízi járművek maradványai.
A Kossuth-híd és a két német uszály, meg a harci gép maradványai a Tisza fenekén pihenek, arra várva, hogy a víz alatti régészek komolyabb kutatási tárgyává váljanak. A világ más tájain kimustrált hajókat süllyesztenek el, amelyek azután a búvárturizmust szolgálják. Az épített emlékeink mellett a víz alatti történelmi emlékeinkről szinte tudomást sem veszünk, pedig ezek is a mi történelmünk részét képezik, a múlt olykor zajos, fordulatos eseményeinek a mementói.
