Néhány éve találkoztam először a szajáni járásban Katona Gábor hodicsi csordással, akkor a Törköly-tanya marhacsordáit őrizte, azóta már talált helyben munkát a Bilicki-féle farmon.
– Hodicsról, a Két sor végéről a halastón át és végig a csatorna, a DTD-töltésen a legrövidebb az út Szajánig, de erre felé is 13 kilométer, ami napi két óra gyaloglást jelent odafelé, és ugyanennyit vissza. Amikor ráuntam talpalni, kismotorral jártam, de esős időben nagyon nehezen lehetett eljutni Szajánba, a töltés felázott, csúszkált a kerék, estem-keltem, hideg, szeles időben jönni-menni – kezdtem belefáradni.Megelégeltem a szajáni munkát, amikor egy havi béremmel adósok maradtak, elköszöntem.
Seregélyek követik a legelő marhát (Gergely József felvétele)
Seregély (Gergely József felvétele)
Itt Hodicson öt percre lakok a Bilicki-féle farmtól, Adáról települtek át néhány éve Hodicsra, és én legeltetem a marháikat. Már alig várom, hogy vége legyen a télnek, meg hogy végre kikeveredjek a tüdőgyulladásból, és újra kijárhassak a pusztára a tehenekkel, ott érzem magam a legjobban. Tavasztól őszig kint vagyok mindennap a jó levegő, madarak, lepkék, virágok a társaságom. Ezért a munkáért 40 000 dinárt fizet a gazda, ennyi a keresetem, ebből tartom el magam, nem vagyok nagyigényű. Családom nincs, a húgommal és a két gyerekével lakunk egy házban a két sor végén, az utolsó előtti ház a miénk.
Idén nagyon korán kihajtottak a hodicsi birkások, a fű még nagyon gyenge volt. Még éppen hogy csak indulna a fű nőni, a birkák hegyes körmükkel beletaposták a földbe a már amúgy is túllegeltetett területeken, nem lesz jó a fű. A gyepet kímélni kell, április elsején hajtottunk ki mindig, de csak akkor, ha olyan volt az időjárás. Ősszel legtovább december elsejéig voltunk a pusztán. Ezt az íratlan szabályt mindenkinek be kellene tartani, mert a legelő a túlhasználattól gyorsan tönkre megy. Sárba széttapossa a füvet a sok hegyes körmű birkaláb. A takarmányt spórolják a gazdák, ha előbb hajtanak ki, de arra nem gondolnak, hogy jövőre, meg azután is szükség lenne jó minőségű legelőre. Egyes határrészeken meg egyáltalán nem legeltettek, ott elgazosodik a legelő.
Gábor alig várja, hogy újra kihajtson a pusztá-ra. A nyakán lévő nyirokhólyagot idén le szeretnéoperáltatni (Gergely József felvétele)
Sajnos nehéz munkát nem végezhetek, mert 2010-ben kivették fél gyomromat, kilyukadt. Traktorom és tíz hold földem van, amit műveltem, de a műtét óta nem hajthatom a traktort sem. A húgom fia nem akar földdel vergődni, kénytelen voltam kiadni a földeket. Erre mifelénk Bánátban nem sokat adnak a földbérletbe, szerény öt mázsa búzáért bérlik a szántókat. (Temerinben 300 euró a holdankénti bérlet – a szer. megj.) Pedig elég jó földek is vannak erre, ha rendesen művelik, és megadják a földnek, amit igényel, teremnek ezek is annyit, mint a bácskai földek.
Annyira szeretem a pusztát, hogy már alig várom, hogy rendbe jöjjek annyira, hogy kihajthassam a marhákat. A legelőn sosem unatkozok, mindig van látnivaló, ha látok valamilyen madarat, megnézem milyen. Az ősszel, amikor már minden seregély elvonult, egy sánta itt maradt, várta, hogy kihajtsam a marhákat. Reggel, a legelő szélén, mi szűkületnek hívjuk, ott megvárt, és mindig ugyanannak a fehér-tarka tehénnek a hátára ült és ballagtunk együtt a legelőre. Legelés közben leszállt a tehénről, szedegetett az állatok körül. A tehenek által felriasztott bogarakat kapkodta össze a csőrével. Amikor jóllakott visszaszállt, felült a tehén hátára. Behajtásnál a falu szélén leszállt a fehér-tarkáról. Másnap reggel már ugyanott várt a Karcsi, így neveztem el, már jól ismertük egymást.
Esti hazaúton iszik a marhacsorda a DTD-csatornából (Gergely József felvétele)
A Két sor vége a legelőről nézve, egyre foghíjasabb , a második ház balról Katona Gábor háza (Gergely József felvétele)
Tavaly mindenfelé gyújtogattak a határban, októberben felgyújtották a Kerek kopót, a gazos, sásos nádas teljesen leégett. Másnap megolvastam 130 réti fülesbaglyot az Aranka közelében. A felperzselt füves pusztáról, amikor mentem a kanális mentén a nádas, zsombékos területről felriadtak előlem, be voltak húzódva a gazos nádasba, felszálltak előttem és szétszéledtek a pusztán. Évtizedek alatt csak kisebb csapatokkal találkoztam, de ennyit egyszerre még sosem láttam. Ősszel összeverődnek és csapatosan kóborolnak.
A volt Haranga soron túli területekről behallatszik a sakálvonítás, a kutyáim kiülnek a góré végére és néznek kifelé az éjszakai puszta irányába és vonyítanak, mint a sakálok. Több falka is lehet a pusztán, mert több irányból hallani a sakálüvöltést, a falkák válaszolgatnak egymásnak, vagy miért ordítanak.
A falu végi fákon március elején is valami nagy ragadozók, ölyvek üldögéltek. Szarkák, varjak már a fészkükön kotlanak az Aranka melletti nyárfásban. A Celeruša barán sokszor látom, ahogy alacsonyan libegnek a nádas, gazos terület felett a tarkabarna rétihéják, úgy látom már visszajöttek a vonulásból. Amióta megcsinálták a kanálist, sajnos a Celeruša baráról lefolyik a víz, amiért kár, mert amúgy is szárazság van, pedig itt nagyon sok madár volt.
Hodiccsal szemben, itt a Kunéton (Arankán) túl a Palántásban is van valamennyi földem, de alacsony, csapadékos időben megáll rajta a víz. A 18 év alatt, amíg erővel bírtam és műveltem, egyszer sem termett, de már nem a víz a probléma, hanem a vízhiány, a nagy szárasság. Valamikor a hodicsiak meg a jázovaiak a Palántásban termesztették a dohányt, de az már rég volt, már csak a locsológödrök maradtak meg a vadászok által telepített akácos mellet. Kisebb területen van, aki még próbálkozik a dohánnyal, de már az sem lehet csak úgy saját szakállára az embernek, mert még meg is büntetik a végén. Újra vannak fináncok, csak nem úgy hívják őket. Itt a Két sor végén a mellettem lévő kisházban lakik a szomszédom, nem is dohányzik, de nála is keresték a dohányt. Bent a faluban, Jázován lehetett hallani, hogy volt olyan, akit megbüntettek, mert nem tudták, hogy fináncnak adnak el vágott dohányt. A visszájára fordult már ez a világ – mondta Katona Gábor.
