Káty

Ha Újvidékről Kátyra utazunk, egykettőre célba érünk. A városi forgalom és nyüzsgés egy pillanat alatt eltűnik, egy vidéki kis településen találja magát az ember, ahol a hosszú főutcán minden jelentős helyi intézmény megtalálható. Káty Újvidéktől csupán 13 kilométerre van, ottjártunkkor azonban nem éreztük ezt a közelséget.

Az utolsó népszámlálási adatok (2011) szerint Kátyon 11 740 ember él, a 2002-ben készült felmérések alapján 90 százalékuk szerb ajkú, a magyarok csupán a 4 százalékát teszik ki a helyi lakosságnak. Szám szerint 456 magyar él itt. A második világháború előtti időszakban népes német közösség települése volt ez.

Káty fő utcáján végighaladva gyorsan a központba értünk, itt helyezkedik el a Đura Jakšić Általános Iskola, a nagy múltú oktatási intézményben 1763-ban kezdődött az oktatás, egy tanítóval és 9 diákkal. Ami a magyar nyelvű oktatást illeti, 1981-ben megszűnt az általános iskolában a magyar nyelvű oktatás, és ezzel nagyjából egy időben az iskoláskor előtti intézményekben sem foglalkoztak többé magyar nyelven a gyermekekkel. A helyiek szerint nem is véletlen az időbeli egybeesés, Tito halálával sok minden megváltozott.

Az iskolával szemben áll a Svetosavski dom, amely a helyi kultúrház szerepét tölti be, 1999-ig a helyi művelődési egyesület épülete állott ezen a helyen. Az épülettől nem messze a pravoszláv templom emelkedik a magasba, körülötte szép park várja a pihenni vágyókat.

A központot elhagyva családi házak és kisebb kereszteződések után gyorsan megérkezünk a település kijáratához, itt helyezkedik el a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, amely a maroknyi helyi magyar közösséget hivatott szolgálni, összetartani.

Suhajda Gréta, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke elmondta, régóta ténykedik az egyesület tagjaként, azelőtt alelnökként segítette a munkát.

– Nagyon sok munkánk van, megnőttek az igények is az utóbbi időben, hiszen minden szervezést elektronikus úton kell lebonyolítani, helyben viszont kevesen értenek ehhez a munkához. A művelődési egyesület elnökségében mára már csak 60 év felettiek vannak. Az egyesület keretében működik egy gyermekcsoport, kórus, volt tánccsoport is, de sajnos mára már nagyon idősek a tagjai, és nem bírják a megerőltetést. Az egyesület programjának keretében a nagyobb ünnepeket mindig megtartjuk, külön program van karácsonykor, húsvétkor, a nők napján, vagy az almabál alkalmával – magyarázta Gréta. Hozzátette: a művelődési egyesület rendszeresen együttműködik más vajdasági művelődési egyesületekkel, Szent István ünnepén rendszeresen fellépnek Szabadkán. Ilyenkor gazdag programot készítenek. A művelődési egyesület elnöke kitért az oktatás gondjaira is, az óvodától kezdve az általános iskolán keresztül csak szerb nyelven folyik az oktatás, így a helyi magyar gyerekek is szerb nyelvű iskolákba járnak. Azok, akik magyar nyelven tanulnának, nem tehetik, később azonban olyan eset is előfordult, hogy egy helyi magyar fiú beiratkozott egy felsőoktatási intézménybe, ahol magyar osztályba helyezték, és kénytelen volt kérvényezni az áthelyezését, hiszen szerb nyelven tanult addig. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület működésével kapcsolatban Suhajda Gréta kifejtette: az újvidéki önkormányzat rendszeresen támogatja az egyesület programját, ez nagy részben a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhető. Erdély Lenke, a VMSZ Újvidéki Szervezetének elnöke mindig figyelemmel kíséri munkájukat, és biztosítja az érdekképviseletüket.

A helyi művelődési egyesület keretében a kézimunka-szakcsoport is rendszeresen találkozik és dolgozik. Nemes Erzsébet, a kézimunka-szakcsoport vezetője elmondta, rendszeresen kiállításokat szerveznek a munkáikból, valamint más kézimunkacsoportokkal is együttműködnek.

– A kézimunka-szakcsoportban felnőttek és gyermekek is tevékenykednek, mindig valami újat próbálunk készíteni. Jelenleg nyakékeket horgolunk, mert a csipkéket manapság a fiatalok már nem hajlandók viselni, nem tetszik nekik. A nyakékeket viszont ma is kedvelik, mi mindig arra törekszünk, hogy valami újat készítsünk a kiállításokra, rendszeresen figyelemmel kísérjük az interneten is a trendeket, így innen is „frissítjük” ötleteinket – mesélte Erzsébet.

Német Rozália, a gyerekcsoport vezetője elmondta, igaz, hogy csak 11 gyermek jár a csoportba, de mindig valami érdekeset készítenek.

– Az iskolás csoporttal dobozokat szalvétákkal díszítünk, húsvétra pedig természetesen tojásokat festünk, az anyukáknak virágokat készítettünk. A legkisebbeket táncra is tanítjuk, nemrég fellépésünk is volt itt az egyesületben. Magyar ruhákat is készítettünk a fellépésekhez, mi varrtuk őket mind. Az iskolás gyerekeknek nagyon sok az elfoglaltságuk, ezért csak hétvégén tartunk foglalkozásokat – mondta Rozália.

Ottjártunkkor meglátogattuk a nagy múltú központi általános iskolát is, az épületbe érve a folyosókon régi osztályképeket láttunk, és szerettünk volna legalább egy magyar osztályt lefotózni, de ezek sajnos már nem láthatók. Verica Letić, a Đura Jakšić Általános Iskola igazgatója elmondta, 2013-ban megünnepelték az oktatási intézmény fennállásának 250. évfordulóját. Ennek alkalmából egy retrospektív iskolai újságot adtak ki, amelyben a nagy múltú iskola történetéről olvashatnak az érdeklődők. A kiadványban sem található sok magyar vonatkozású történet, kivéve az 1941-es magyar „megszállást”, amelyben a magyar hadsereg brutalitásáról tanulhatunk újdonságokat, a kiadvány szerint könyveket égettek, majd magyar tanítókat mertek „hozni” az iskolába.

– Igaz, hogy többé nincs magyar nyelvű oktatás ebben az iskolában, de egyre többen érdeklődnek a magyar nyelv iránt, Újvidékről rendszeresen jár magyartanár szombatonként a régi iskolánkba, az itteni szerbeket tanítja magyar nyelvre – mondta Verica Letić.

Megvásárolható a Szórványlétben kiadványunk

A sorozatunkban tavaly megjelent riportokat kötetbe gyűjtöttük. Szórványlétben címmel a kiadványuk a napokban megjelent. 300 dináros áron beszerezhető a Magyar Szó újvidéki, szabadkai és zentai szerkesztőségében, munkanapokon 9 és 15 óra között.