Újabb rangos elismerésben részesült nemrég Bencsik Blanka, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium harmadik osztályos tanulója, aki Budapesten átvehette a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) Felfedezettjeink 2016 Fődíját, amit összesen három fiatal érdemelt ki az egész Kárpát-medencéből.
Blankának rendkívül sokat jelent az elismerés, de tudatosan figyel arra, hogy ne szálljon el tőle, hiszen úgy véli, az útja elején jár. Saját bevallása szerint a gimnáziumba való iratkozása óta kedveli a kémiát, azt azonban még nem tudja, milyen szakterületet választ majd akkor, amikor a továbbtanulásról kell döntenie.
– A Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban matematika szakra járok.Nem könnyű az iskola, nagyon sok elvárásnak kell megfelelnünk, de úgy gondolom, hogy ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudjunk – magyarázta lapunknak nyilatkozva Bencsik Blanka. – Amikor a Bolyaiba iratkoztam, a kémiatanárom, Szórád Endre, aki egyben az osztályfőnököm is, azonnal meglátta bennem a lehetőséget, és folyamatosan arra biztatott, hogy kezdjek el komolyabban is foglalkozni a kémiával, amit egyáltalán nem bánok, sőt, nagyon hálás vagyok neki ezért, ugyanis nélküle egészen biztosan nem érintett volna meg ennyire a kémia csodálatos világa. Nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy mind az órákon, mind a szakkör keretében megtartott összejöveteleken rendkívül sok kísérletet végeztünk, éppen ezért az eddigi eredményeim jórészt a tanár úrnak köszönhetően születtek meg – hangsúlyozta Blanka, aki elmondta, eleinte csak kisebb volumenű munkákat készített, aztán tavaly nyáron úgy érezte, ideje lenne komolyabban is beleásnia magát a dolgokba, amiben az is megerősítette, hogy lehetősége nyílt arra, hogy részt vegyen egy igen színvonalas kutatótáborban, amelyet követően bekapcsolódott a szegedi Gyógyszerkémiai Intézet egyik kutatásába is. – Szeptemberben elmentem a szegedi Gyógyszerkémiai Intézetbe, ahol bekapcsolódtam egy ottani kutatásba, ami eleinte kissé idegen volt számomra, később azonban mind jobban és jobban megszerettem, ugyanis nagyon emberközeli témáról van szó, amely a gyógyszerkészítéshez kötődik. A szegedi Gyógyszerkémiai Intézet kutatócsoportja olyan folyamatos áramú reaktort állított elő, amivel igen hatékonyan lehet peptideket szintetizálni. Jómagam elsősorban azt tartottam szem előtt, hogy megpróbáljam népszerűsíteni ezt az új előállítási módszert, mégpedig azáltal, hogy szélesebb körben is megmutatom, mekkora különbség van a két eljárás között, annak reményében, hogy ha minél több helyre eljut ennek a híre, akkor talán a gyógyszergyártók is belátják, hogy érdemes az új eljárást alkalmazni, és érdemes befektetni a továbbfejlesztésébe is. – mesélte lelkesen Blanka, majd amikor az intézetben szerzett tapasztalatairól kérdeztük, hozzátette: – Kétszer egy hetet töltöttem az egyetemen, az első alkalommal még nagyon új volt számomra mindaz, amit ott tapasztaltam, nem is annyira maga a laboratórium, hiszen a nyáron, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy Budapesten részt vegyek az MTA TTK kutatótáborában, akkor ott volt alkalmam látni hasonló laboratóriumot is, hanem inkább az ott folyó munka. Mindenki nagyon barátságos volt velem, nagyon segítőkészek voltak, ezért óriási élmény volt számomra az ott eltöltött idő. Első alkalommal a reaktorban végeztem el a szintézist, amivel nem volt túl sok dolgom, ám később egy versenyre készülve azt javasolták, hogy jó lenne kibővíteni a kutatásomat, mégpedig olyan módon, hogy megcsinálom a hagyományos szintézist is, és összehasonlítom a két különböző eljárás során szerzett eredményeimet és tapasztalataimat. Ennek köszönhetően februárban visszamentem az egyetemre, és elvégeztem a hagyományos eljárással is a szintézist, ami kevésbé volt érdekes, mint az új eljárással, viszont akkor is nagyon jól éreztem magam Szegeden, és nagyon megtisztelő volt számomra, hogy újra ott lehettem abban a laboratóriumban, amelybe az egyetemisták is alig-alig jutnak be, és betekintést nyerhettem a kutatócsoport munkájába is. Mindezért, valamint a sok segítségért, és azért, hogy a szegedi Gyógyszerkémiai Intézetben végezhettem a kísérleteket, dr. Mándity Istvánnak tartozom köszönettel.
Blanka remélni sem merte, hogy munkájáért ilyen rangos elismeréssel tüntetik ki. A díj önbizalmat adott neki, viszont saját bevallása szerint tudatosan figyel arra, hogy véletlenül se szálljon el tőle, ugyanis – ahogyan fogalmazott – még nagyon az út elején jár.
– Aznap, amikor megkaptam az értesítést arról, hogy kitüntetnek ezzel a rangos elismeréssel, nagyon boldog voltam. A díjat három kategóriában ítélték oda, amelyek közül a fődíj volt a legrangosabb, ezt mindössze hárman kaptuk meg. Fantasztikus érzés volt! A budapesti díjátadón a nagyközönség előtt is be kellett mutatkoznom, ami hatalmas megtiszteltetés, ugyanakkor igencsak zavarba ejtő feladat is volt számomra, hiszen annak ellenére, hogy számos olyan versenyen vettem már részt, amelyen be kellett mutatni a munkám eredményét, aminek köszönhetően viszonylag gyakorlott előadónak tartom magam, azokban az esetekben soha nem magamról kellett beszélnem, itt viszont igen, ami nagyon furcsa volt számomra – emlékezett vissza Blanka, aki a továbbtanulást feszegető kérdésünkre válaszolva kifejtette, egyelőre nagyon nagy benne a bizonytalanság. – A közeljövőben elsősorban a versenyek határozzák majd meg a mindennapjaimat, hiszen a tavaszi időszakban rendkívül sokfajta megmérettetést szerveznek mind itthon, mind a Kárpát-medence egyéb területein. Ami a továbbtanulást illeti, egyelőre még nagy bennem a bizonytalanság. Nagyon szeretem a kémiát, de egyelőre egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a továbbtanulásomat is ez a tudományág fogja majd meghatározni, persze, nem kizárt, hogy igen, de azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy például valamilyen mérnöki szakot választok majd. Úgy érzem, kevés volt ez a két és fél év arra, hogy teljesen átlássam a lehetőségeimet. A kémiába ugyan már sikerült elmélyülnöm, azonban nem szeretnék más területek elől sem elzárkózni, éppen ezért a közeljövőre vonatkozóan az az egyik fontos célom, hogy minél inkább kibővítsem a tudásomat és a látókörömet is – magyarázta a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulója, aki elmondta, annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy itthon tanuljon tovább, de ha mégis úgy dönt majd, hogy kutatással szeretne foglalkozni, akkor valószínűleg mégis inkább Magyarországot kell majd választania.
– Az az igazság, hogy nagyon szeretek itt élni, éppen ezért nem szeretnék túl messzire menni, és szeretnék majd minél több időt itthon tölteni. Ehhez persze nagyon fontos az is, hogy megfelelő szerb nyelvtudással rendelkezzek, akár itthon, akár Magyarországon tanulok majd tovább, hiszen egyrészt a nyelvtudás lehetővé teszi számomra, hogy bármikor hazatérjek, másrészt Magyarországon is egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a különböző szakterületeken egy-egy állás betöltésekor előnyt élveznek azok, akik szerb nyelvtudással is rendelkeznek. Egyelőre tehát nagyon sok kérdőjel van bennem a jövőmet illetően, de bízom benne, hogy ezek fokozatosan eltűnnek majd, ahogyan lépésről lépre haladok előre az utamon – fogalmazott Bencsik Blanka, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium Felfedezettjeink 2016 Fődíjas tanulója.
