Erős Szilvia és Manó két éve ismerkedtek meg, a viharos kezdetek után elválaszthatatlan barátokká váltak. Manó most 4 éves, Szilvia 15, és együtt készülnek a Vajdasági Vágtára.
Kósa Sándor, aki a temerini lovas udvar tulajdonosa, és egyben Szilvia edzője elmondta, a lovak iránti vonzódás veleszületett adottság. Aki gyerekként nem szereti a lovakat, abból soha sem lesz igazi lókedvelő.
Szilvia kiskora óta szerette a lovakat, 7 évesen lovagolt először. Nagyon sok időt tölt lovaglással, és a lovak gondozásával is. Az iskolában a tanulás mellett elegendő ideje marad kedvenceire, a becsei közgazdasági középiskolába szeretne járni, de a lovaglástól semmi áron sem szeretne megválni, legszívesebben lóháton járna suliba is.
Szilviát arról kérdeztük, hogyan szerette meg a lovakat, a lovaglást.
Melyek az első emlékeid a lovakról, mikor kezdtél el vonzódni irántuk?
- Nagyon kicsi voltam még, amikor először lóra ültem. Temerinben Illés-napkor a vásártéren mindig lehetett lovagolni, és mindig arra kértem a szüleimet, hogy menjünk ki, mert nagyon vonzott a lovaglás.
A vásártéri időnkénti lovaglás mellett mikor kezdtél el rendszeresen lovagolni?
- Sándor a házunk előtti füves területen sétáltatta minden nap a lovakat, nekem nagyon tetszettek, és megkérdeztük, van-e lehetőség a lovaglásra. Ez két évvel ezelőtt történt, Sándor akkor költözött Temerinbe, és akkor nyitotta meg a lovas udvart.
Két éve kezdtél el rendszeresen lovagolni, milyenek voltak a kezdetek?
- Heti két-három alkalommal jártam lovagolni, de megtörtént, hogy minden nap Manóval voltam. Azt azért tudni kell, hogy nemcsak lovagolok, hanem gondozom is a lovakat, kiganézok, etetem őket. Amikor Sándor elment a Nemzeti Vágtára Budapestre, akkor csak engem bízott meg a lovak gondozásával, 13 éves voltam. Most már hetente öt alkalommal lovagolunk, edzünk.
Mikor döntötted el, hogy lovaglással foglalkozol?
- Egy alkalommal, mikor még ismerkedő viszonyban voltunk Manóval, hat alkalommal leestem róla. Volt, hogy át is ment rajtam, de én minden alkalommal visszaültem a nyeregbe. Nem ismertük egymást, mondhatnánk, hogy ellenkeztünk is egymással, megindult és ledobott. De én újra meg újra visszaültem. Meg sem fordult a fejemben, hogy feladom.
Megszelídítettétek egymást?
- Inkább ő engem.
Télen is lovagoltok?
- Persze, és volt egy érdekes történet is télen. Kimentünk egy hideg reggelen lovagolni a határba a Bánom erdő mellé, ott van egy hosszabb egyenes rész, ahol a gyorsabb gyakorlatokat végezzük. Közben én kameráztam is, csend volt, de egyszerre megcsörrent a nád, és Manó bestartolt, elkezdett rohanni, ugrálni, alig tudtam lenyugtatni, Sándor is alig ért utol bennünket, de végül is minden jól végződött, szerencse, hogy Manónak nagy sörénye van, abba kapaszkodtam.
Hogyan készülsz a Vágtára?
- Például kilovagolunk a határba, bemelegítünk, elkezdünk ügetni, majd vágtázunk egyet, van amikor 800 métert, van, hogy két kilométert, ez naptól függ, váltózó az edzések programja.
Miért szeretsz lovagolni, mi az, ami miatt valaki megszereti a lovakat?
- Amikor lovagolok, akkor elfelejtek mindent, lenyugszom, olyan, mintha egy egészen más világban lennék. Ha pedig szomorú vagyok, a lovaglás mindig megvigasztal, jobb kedvem lesz. Lovagolni egyszerűen nagyon jó érzés.