Ha a téglák beszélni tudnának, talán választ adnának arra a kérdésre, hogy rejthet egy épület évszázados, sőt évezredes emlékeket. És hogy miként hagyhat maga után egy ember olyan valamit, ami akár száz év után is romantikus emlékeket hordozhat magában? És talán arra a kérdésre is, hogy az évek során miként tudott évezredes műemlék őrtoronnyá, majd kávézóvá változni. A Gárdos-torony ma egyeseknek zimonyi látványosság, ahonnan csodálatos a kilátás erre a kisvárosra és a Dunára, valamint a Szávára. Másoknak nemzeti értékkel bír. Tény azonban, hogy a történelem több mint ezer évének apró titkai fedezhetők fel itt.
Az Árpád-torony ma, a valamikori római falak között
– Egyes kutatások szerint hétezer évvel ezelőtt, már a neolit időszakában éltek ezen a területen emberek. A legtöbb feljegyzés azonban az elmúlt ezer évből származik. Megközelítőleg négy évvel ezelőtt archeológusok a torony előtti lépcsők alatt római kapu maradványaira, a torony másik oldalán pedig római katonák sírjára bukkantak – avat be minket a torony titkaiba Nemanja Latas, a Gárdos-torony kurátora.
A Duna és a Száva találkozásánál lévő Zimonyt már a 11. században megemlítik, középkori nevén Zemlénként. Miután 1127-ben II. István király elfoglalta Belgrádot, köveivel erősítette meg Zimony falait. A 12. században Zimony volt a magyar–bizánci határ legfontosabb városa. Éppen ezért éveken keresztül hol a város északi területein húzták meg a határt, hol a délin. A Gárdos-torony körül található kőfalról már akkor említést tesznek a kor feljegyzései. A várfalakat tornyok tagolták, mély és széles árok övezte. Egy csatornával vezették be a városba a Duna vizét. Ebből az adatból arra lehet következtetni, hogy a ma Gardosnak nevezett Cigány-hegyen, a 30 méterrel a Duna vízszintje feletti löszplatón lehetett a vár, és alatta a város. És bár számos feltevés és információ származik erről a területről, a mai kor embere számára a mai napig ismeretlen, hiszen nagyon kevés ásatást végeztek itt.
– Egyes elképzelések szerint egész Zimony alatt alagutak találhatók. Ezt az elképzelést megerősítik a Gárdos alatt található alagutak is. Azt feltételezik, hogy ezeket az alagutakat még a rómaiak építették, de a magyarok is használták. Egyes feltételezések szerint a zimonyi toronytól ezeken az alagutakon el lehetett jutni egészen a Kalemegdanig – magyarázta a kurátor.
Bizánc észak-balkáni hatalmának összeomlása után Zimony stratégiai jelentősége csökkent, és majd csak a törökök balkáni hódításai idején vált ismét jelentőssé. Az egyik legjelentősebb személyiség, akinek a neve Zimonyhoz köthető, Hunyadi János, a sikeres törökverő, a Kalemegdanon emlékművet állítottak neki. Hunyadi kiemelt népszerűségnek örvendett Zimonyban. A kor feljegyzései szerint ő maga is hosszabb időt töltött ebben az akkori határvárosban. A korabeli szerb lakosságtól kapta a Sibinjanin Janko (Szebeni János) nevet.
Hiányoznak az eredeti szimbólumok
A hagyomány szerint Hunyadi János itt halt meg 1456-ban, a nándorfehérvári diadal után. Egyes feljegyzések szerint a torony mellett található temetőben temették el. Sírja azonban már nincs itt. Ugyanakkor emlékét őrzi az egyik utca, éppen a toronnyal szemben található temető mellett. Az utca ugyanis a Sibinjanin Janko nevet viseli.
– Zimony a történelem során nagy jelentőséggel bírt. 2014-ben emlékeztünk meg itt a Gárdoson az első világháború kezdetének századik évfordulójáról. Hiszen innen indított támadást az Osztrák–Magyar Monarchia a szerbek ellen. Innen indultak az első hajók is a Kalemegdan felé – magyarázta Latas.
Zimonyban korábban a lakosság meghatározó többségét magyarok, németek és horvátok alkották, a második világháború után azonban jelentős mértékben megváltozott a lakosság összetétele. Ma a legnagyobb arányban szerbek lakják, de a zimonyiak szerint Zimony többnemzetiségű közösség most is, és büszkék erre.
– Ma is élnek itt horvátok, magyarok... sajnos a cincárok közül már csak nagyon kevesen, talán egy-két család. A torony mellett egy horvát család él, szemben velük muzulmán család lakik. Nagyon erős a zsidó közösség Zimonyban. Ők mindannyian zimonyiak, és büszkék vagyunk erre a sokszínűségre – hangsúlyozta Nemanja Latas.
Hozzátette, ezért is olyan fontos a zimonyiak számára a Gárdos-torony, hiszen ezt a szellemiséget hordozza magában. A Gárdos-torony egyébként 120 évvel ezelőtt, 1896-ban épült a honfoglalás ezeréves évfordulójára. A magyar állam hét helyen – utalva a hét honfoglaló vezérre –: Ópusztaszeren, Munkácson, Pannonhalmán, a Nyitra melletti Zobor-hegyen, Dévényen, Brassón és Zimonyban állított akkor emlékművet. A zimonyi Gárdos-tornyot, amit Hunyadi-toronynak is neveznek, eredetileg Árpád-toronynak hívták. A történelmi jegyzetek szerint a hivatalos millenniumi program szerint Zimonyban, az akkori Osztrák–Magyar Monarchia déli határán 1896. szeptember 20-án szobrot kellett volna felavatni Árpád honalapítónak. A szobor helyett azonban egy 37 méter magas Árpád-tornyot emeltek a Cigány-hegyen, az egykori négyszögletes középkori várudvar közepén. A honfoglalást ábrázoló szimbólumok azonban ma már nincsenek az épületen.
– Egyedülálló millenniumi műemlék a zimonyi, a többi műemléknek teljesen más jellege van. Habár műemléknek épült, az évek során több mindenre használták. Az első világháborúban őrtorony volt, akkor az épület meg is sérült. Többször felújították, majd a nyolcvanas években is renoválták, azóta azonban semmilyen felújítást nem végeztek rajta, annak ellenére sem, hogy kávézóként, képgalériaként is működött. Nagyon rossz állapotba került, így éveken keresztül zárva volt. Végül aztán 2010-ben Đorđe Čubrilo képzőművész és a Gárdos-torony ambientális egészének védelmével foglalkozó központ elnöke kezdeményezésére, valamint az állami szervek hozzájárulásának köszönhetően ma Zimony legismertebb jelképe – mondta Latas. Hozzátette, a torony felújítási munkálatai az utolsó fázisba érkeztek, már látogatható, mert az előteret sikerült felújítani, valamint a lépcsők kicserélése után fel lehet jutni a két torony közti teraszra, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra. A torony azonban nemcsak a városra nyújt szép kilátást, hanem számos emléket is őriz: az Árpád-házi jelképek helyét és így a térség politikai változásainak emlékeit, de ugyanakkor téglába vésett neveket és évszámokat is, amelyek külön-külön egy-egy életutat, sorsot takarnak.
