Amióta kilométerek, városok, folyók választanak el bennünket, alig várok minden velük töltött percet. Mindig is kötődtem a szüleimhez, de most szinte számolom az órákat, mikor jön el ismét az a hétvége, amikor megölelhetem őket. Ők jelentik számomra még így, felnőtt fejjel is a megnyugvást, a szüleim biztatása és támogatása adja azt az energiát, amivel a hétköznapok nehézségeivel szembe tudok nézni. Olyan önállóság ez, amit még most is ők táplálnak a szeretetükkel, amihez a támogató kézszorításukra és jó tanácsaikra, de néha a dorgálásukra is szükségem van. Ki más vezetne vagy terelgetne, ha nem ők, akik annyi mindent megéltek már, és akik a legjobban ismernek.
A házasság egy új kezdet, a házaspár együtt, önállóan folytatja az életét. Ez a legújabb elvárás, minden felnőtt generáció egyedül próbál boldogulni. Természetesen, ha ezt megteheti, mindenki egyedül szeretné kialakítani saját kis fészkét. Bár minden házaspárt ez a vágy hajt, sokan ezt nem tehetik meg. A legtöbbször a nehéz gazdasági helyzet kényszeríti őket arra, hogy generációk maradjanak, éljenek együtt. Néhány hónappal ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban közzétett kutatási eredmények szerint a 34 évnél fiatalabbak egyharmada szívesebben él a szüleivel, mint a partnerével. Ez a hír nagy felháborodást váltott ki az amerikai közvéleményben, ugyanis hosszú évtizedekre tekint vissza a tengerentúlon az a hagyomány, hogy a fiatalok, nagykorúvá válásuk után önállósulnak. És ami náluk felfoghatatlan furcsaság, Szerbiában valóság. A Belgrádi Egyetem szociológiai tanszékének adatai szerint a 25 éves fiatalok kétharmada a szülőkkel él, csakúgy, mint a harmincas éveikben levőknek a fele, vagy a negyedik évtizedeit taposóknak a 37 százaléka. Csupán minden hetedik fiatal él önállóan.
Gergely József felvétele
Az emberiség egyik legnagyobb sikerének könyvelték el, ugyanakkor a 21. század legnagyobb kihívása is az átlagéletkor meghosszabbítása: egyre többen lépik túl a 60. életévüket. A statisztikai adatok szerint Szerbiában 2030-ra a lakosság 19 százaléka 65 éven felüli lesz. A változásokkal új kihívások is felmerültek, így az egészség megőrzése, hogy 60-on felül is aktív tagjai lehessenek a társadalomnak. Ez az elvárás egész Európát érinti, az Európai Unió területén ugyanis – a 2014-es adatok szerint – a lakosság 5,1 százaléka volt 80 évnél idősebb, és 18,5 százaléka 65 évnél idősebb. Szerbia is tartja ezeket az arányokat, azzal, hogy az országban a 65 évnél idősebbek jelentős hányada súlyos szegénységgel küzd. Jelentősen többen vannak, mint az EU tagállamainak bármelyikében. Ezért van az, hogy a gyerekek gyakran negyvenen felül is a szülővel maradnak. Egymás anyagi támogatása jelentős szerepet játszik a különélés döntésének meghozatalában.
Szerbiában a 65 évnél fiatalabbak 43,4 százalékánál érzékelhető a szegénység és a társadalmi kivetettség, a 65 évnél idősebbek esetében pedig ez az arány 35,7 százalék. Az EU-ban ennél jobbak az arányok. Írországban jelentkezik a legkisebb arányban a szegénység a 65 évnél fiatalabb, de érettebb korú személyeknél. Az EU statisztikai adatai szerint Írországot Magyarország, Görögország és Spanyolország követi.
A legdrasztikusabb különbség Szerbia és az EU tagállami között a súlyos szegénységi arányokban mutatkozik meg. Ezt az EU a számlák törlesztésének képtelenségében mér, illetve abban, hogy van-e az illetőnek színes televíziója, mosógépe, telefonja, fogyaszt-e húst, és el tud-e tölteni évente legalább 7 napot valahol házon kívül, vagyis jut-e a pénzéből kirándulásra, nyaralásra... Az EU-ban a 65 évnél fiatalabb személyek 10,2 százalékát érinti a súlyos szegénység és a 65 évnél idősebbek 6,9 százalékát, Szerbiában viszont mindkét esetben az idősebb személyek majd 27 százaléka küzd megélhetési nehézségekkel. Csak Bulgáriában súlyosabb a helyzet, ahol az idős személyeknek több mint a 40 százalékát érinti.
A modern társadalom mindinkább alkalmazkodik az idősebbek ellátásának követelményeihez, így Szerbiában is egyre-másra nyílnak az idősotthonok, vagy az idősek számára megszervezett nappali foglalkozások. Mert bár a statisztikai adatok azt emelik ki, hogy az anyagi gondok tartják össze a generációkat, az idős embereknek újabb nehézséggel kell szembesülniük. Nem új jelenség, mégis egyre gyakoribb, hogy gyermekeik, unokáik más várásokban vagy külföldön próbálnak boldogulni. Egyre gyakrabban maradnak magukra az idősek.
Szerbiában gyakran idegenkednek az idősek otthonában való elhelyezéstől. Már csak végső esetben veszik igénybe a családok, amikor már a szükséges gondviselés túllép a családtagok lehetőségein. Persze a szerény nyugdíjasok számára ez a lehetőség is távolinak tűnik, hiszen legtöbbször az intézményes ellátás 350–700 euróba is kerülhet. Ha az összeget nem fedezi a nyugdíj, a családtagok pótolják a többit. Vannak ennél olcsóbb megoldások is, de minden esetben a családtagnak is részt kell vállalni a szülő költségeinek fedezésében. Így nem ritka az a megoldás, hogy a nehézségek ellenére a „gyermek” a végsőkig kitart a szülő mellett, még akkor is, ha erején és képességein túllépnek a szülői igények.
Bár a mutatók nem jók, a nehézségek ellenére az idős kor nemcsak a szomorúság, a fájdalom és a gondok kora. Ez az a kor, amikor minden napi kötelezettség nélkül foglalkozhat az ember azzal, amivel szeretne. És ebben a korban is érik az embert szép pillanatok. Többen óvva egészségüket, élvezve az unokák jelenlétét és a család szeretetét, kihasználnak minden pillanatot, hogy élvezzék mindazt, amit az életük során teremtettek. Továbbra is a szülői feladatot gyakorolják, terelgetik gyermekeiket vagy unokáikat az élet útján. Bátorítják őket, tanácsot adnak, ha kell. És amikor csak tehetik, kirándulnak régi vagy új barátaikkal, összejárnak a rokonokkal.
Ismerek olyan idős embereket, akik hetven-nyolcvan évesen is sportolnak. Tekézni, sakkozni járnak a barátokkal, esetleg jógáznak. Vagy éppen táncolni mennek havonta kétszer. Vannak olyanok is, akik azon a bizonyos x-en túl is nyelveket tanulnak, hangversenyre járnak, barátkoznak, fiatalabbakkal is. Teremtenek, tanulnak, könyvet írnak, kutatnak, tanulmányoznak, dolgoznak, mert így szokták meg. Igaz, már nem úgy, mint régen, de mégis kiveszik részüket a társadalom építéséből.
És mit is kívánhat az ember ilyenkor, az idősek világnapján az érettebb korban levő szerettei, barátai, ismerősei számára, minthogy minél több szeretet övezze őket, és minél több szép pillanat részesei legyenek. Tartson ki egészségük, és legyenek aktív részesei elsősorban a családjuknak, a közösségüknek és az egész társadalomnak mindaddig, amíg ez jólesik nekik!
