Fehér arany a fekete szurokból

A bánáti fekete kötött szurkos réti föld, a csernozjom, ha hozzáértéssel, fáradságot nem ismerve művelik, aranyat terem. Az állítás ékes bizonyítéka a verbicai, azaz az egyházaskéri tavaszi fokhagyma, amely hét szűk esztendő után idén gazdagon megjutalmazta azokat, akik verejtékes munkával éveken, évtizedeken át kitartottak mellette. Az első fokhagymatermelők több mint száz éve Szeged környékéről érkeztek Egyházaskérre.

– Valamikor a múlt század elején települtek át nagyszüleim Szeged környékéről, akik már akkor is fokhagymát termesztettek – kezdte a beszámolóját Fehér Mária, a Mezőgazdasági Termelők Verbicai Tavaszi Fokhagyma Egyesületének egyik alapító és vezetőségi tagja.

– Ugyanolyan nehéz talajművelési körülmények között termesztették a fokhagymát egykor, mint ma. A gépesítés valamelyest könnyebbé tette a fokhagymázást, de az ültetés, a kapálás, a felszedés, a tisztítás, a zsákolás mind-mind kézi munkát igényel és nem is keveset. Nehéz napszámosokat találni, akik hajlandók kora tavasszal, már február végén vagy március elején kétrét görnyedve vagy négykézláb haladva a hideg talajba puszta kézzel elduggatni, vagy ahogyan mifelénk mondják, elrakni a fokhagymagerezdeket, szép sorban, csírájával felfelé, függőleges helyzetben.

Az őszi fokhagymát még csak lehet géppel vetni, de ha a tavaszi foghagyma fejjel lefelé kerül a földbe, abból már nem lesz piacképes termés. A munkások órabére 180 dinár, ennyit kapnak nyáron a szedéskor is. A traktor ugyan kifordítja a földből a fokhagymafejeket, de a betakarítás többi része kézzel folyik. Tavasszal hideg van, nyáron forró meleg, és ekkor a betakarítás már hajnalban kezdődik, de tíz óra után a hőségben már abba is kell hagyni.

Gépesítünk, de az emberi kéz nem pótolható

– Verbicának már kétszáz lakosa sincs, munkaerőt a szomszédos falvakban próbálunk toborozni – kapcsolódik be a beszélgetésbe Varga Ákos, a 21 éves fiatal fokhagymatermelő, aki a családi gazdaságukban évente 3-4 holdon termeszt fokhagymát.

– Gépesíteni, gépesíteni! Ez lenne a megoldás a nehéz fizikai munka pótlására, de a fokhagymatermesztésben ez nem egyszerű dolog. Létezik már fokhagymaültető gép, 15 000 euróért meg is lehet vásárolni, de nincs olyan masina, amely száz százalékban tökéletes, hiszen nincs szeme, hogy ültetéskor megfordítsa felfelé a véletlenül fejjel lefelé álló gerezdeket. Gondolkoztunk odahaza mi is, hogy venni kellene egy ilyen ültetőgépet, de egyelőre maradunk a biztosabb kézi rakásnál.

Az őszi szántás nélkülözhetetlen, bár nem kell 25 centinél mélyebbre engedni az ekét, de a szurkos földet a fagyok előtt fel kell törni, hogy megdolgozza a tél. Kevesebb a kártevő, de ügyelni kell a vetésforgóra, maximum kétszer rakhatunk ugyanabba a földbe fokhagymát. A jó termés még ma is időjárásfüggő, ha tavasszal a hagyma kelése és szárba szökkenése idején kap csapadékot, a kötött talajban marad elegendő nedvesség a nyár végéig is. Tavaly rekord melegek voltak, próbálkoztunk öntözéssel, valamivel nagyobb hozamot értünk el, de nem a ráfordítás arányában. Tavasszal érdemes még öntözni, ha szükség van vízutánpótlásra, később azonban már nem hatékony a locsolás. Idén jól kijött a lépés, az égiek is kegyesek voltak hozzánk. A silány, de olcsó kínai foghagyma is letűnőben van.

Jól termett falunk határában a fokhagyma. Termelőink, mintegy harminc holdon termesztenek évente tavaszi fokhagymát, ami körülbelül ugyanennyi vagon hagymát jelent. Én fiatal vagyok még, nem emlékszem, hogy ilyen jó ára lett volna a fokhagymának, mint az idén. A kupecek 3–3,5 euróért veszik, vették meg a termést. A sok éves átlagár legfeljebb 1,2–1,5 euró körül szokott alakulni. Betakarításakor a legszebb fejeket válogatjuk ki a következő évi ültetés megalapozásához. E magnak való hagyma kilója idén eléri az öt eurót.

A tavasszal már voltak előjelei az áremelkedésnek, hiszen az őszi fokhagyma ára elérte a 200 dináros kilónkénti árat, ennek a duplájáért szokott elkelni a tavaszi. A háromeurós fokhagymából Horvátországban, Boszniában és Koszóvóban, ahonnan az idén a viszonteladók érkeztek, már 10–15 eurós kilónkénti ára lesz a kis csomagolásokban boltokba kerülő verbicai fokhagymánknak. Kis csomagokban, fél, egykilós és 25 dekás zacskókban, számlára történő fizetés esetén a mi falunkból tíz vagonnal el tudtunk volna adni az Univerxport üzletláncnak. Csak hát…

A mi családi gazdaságunk ugyan be van jegyezve, de nem vagyunk számlaképesek, nem vezetünk könyvelést, nem tudunk áfás számlát adni. Könyvelőt kellene alkalmazni, és tartunk egy kicsit a sok adminisztrációtól, de lehet, hogy hosszú távon mégiscsak ebben van a jövő, és ha a fokhagymatermesztők egyesülete össze tudná fogni a gazdákat és közösen fel tudnának lépni a piacon, akkor az értékének megfelelő árat tudnánk kialkudni a semmilyen másik fokhagymához nem hasonlítható beltartalmi értékű verbicai tavaszi fokhagymának.

Eladni azonnal vagy kivárni?

– A fokhagymával óvatosnak kell lenni, mert ha az ember nem adja el idejében, kitartja az árát, akkor akár rá is fizethet. Például öt-hat évvel ezelőtt átlagosnak mondható 1,2 eurós árat kínáltak a termésért. Gondban voltunk, hogy eladjuk-e ennyiért, vagy várjunk vele. Jól tettük, hogy nem vártunk, hiszen néhány héten beül nagyot zuhant az ár, és már csak 20–30 eurócentet adtak volna a termésért. A megtisztított hagymát nyár végén, ősz elején nem érdemes sokáig tartogatni. Megfelelő helyen kell tárolni, nehogy begyulladjon, így viszont gyorsan veszít a súlyából a kipárolgás miatt. Alkalmas hűtőházban talán tovább lehetne tárolni a hálózsákokba rakott tisztított, levelétől, bajszától, azaz a gyökerétől megszabadított fejeket.

Amikor hosszú évek után jó ára van a fokhagymának, jól meg kell gondolni, hogy a jövő évi termeléshez mennyi magot hagyunk meg. A ma legtöbbet érő, 4-5 euróba kerülő magnak való legszebb fokhagymafejekből 400–450 kilóra van szükség egy hold berakására. A többi kiadást is számításba véve, az újratermelés tetemes beruházást jelent. A sokéves tapasztalatok azt mutatják, hogy két évben egymás után nem várható rekord magas ár. Ha zuhan az ár, akkor érdemesebb most eladni a drága maghagyma nagyobb részét is, és jövőre három hold helyet csak egy, másfél holdon termeszteni fokhagymát – mondta Varga Ákos, a fiatal, de már tapasztalt fokhagymatermelő.

Földrajzi eredetigazolás

A falu körüli réti szurkos feketeföldben termesztett fokhagymának nincs párja, ezt bizonyítják az Újvidéken végzett laboratóriumi elemzések, amikre a fokhagyma földrajzi eredetének igazolásához, az egyedi terméknévjegy, a brend megszerzéséhez volt szükség. Nem volt olcsó mulatság, 350 000 dinárba került a verbicai tavaszi fokhagyma földrajzi eredetét igazoló minőségi bizonylat megszerzése. A csókai önkormányzat támogatta a brend levédését. Ebben részletesen le van írva a termesztés minden lépése a vetéstől a betakarításig és tárolásig. Mindezt évente kell ellenőrizni, bevizsgáltatni a hagymatermés minőségét. Az egyházaskéri egyesület egy szabadkai szakintézménnyel kötött szerződést, ami 1500 euróba kerül évente.

A verbicaiak tárgyaltak az őszi foghagymát termelő ludasiakkal, hogy egy közös hűtőházat építenének, amit jól ki tudnának használni, hiszen mire nyár végén a verbicai határban felszedik a tavaszi fokhagymát, addigra a hajdújárásiak már régen eladták az őszi fokhagymát. Még nem született megegyezés, de a két hagymatermesztő vidék e téren egymásra találhatna.

Verbicán a nyugdíjasok is fokhagymát termesztenek, ha csak egy kis láncon, azaz egy kvadráton, akkor is megéri. Marias Iliana Ella nyugdíjas, traktorja nincs, bérmunkában művelteti meg a kevéske földjét, de ő is termesztett fokhagymát. Mint mondta, az egy hold búzája árából kifizette a szántást, ültetést és betakarítást, a tiszta bevétele pedig egy évi nyugdíjának megfelelő összeg, ami jól jön a háztartásban. A fokhagyma az ő és a többi verbicai aranyvalutája.