Hónapok óta ígérgetik, de a napokban komolyan szavukat adták, hogy hamarosan biztosan megalakul a szerb kormány Népesedési Tanácsa. Mint arra már az elnevezés is utal, a testület feladata lesz választ találni a kérdésre, hogy milyen intézkedésekkel, az állami támogatás mely formáival lehet gyermekvállalásra ösztönözni a szerbiai nőket. Hiszen Szerbia lassan, ám annál biztosabban elfogy. Egyre öregszünk, miközben mind kevesebb kisbaba sír fel és egyre kevesebben növekszenek fel, hogy egy szép napon elláthassák feladatukat, hasznos, termékeny, termelékeny és aktív tagjai lehessenek a szerbiai társadalomnak, illetve megtermelhessék azokat a javakat, amelyek a nyugdíjasokról való tisztességes gondoskodáshoz szükségesek.
Gergely József illusztrációja
Slavica Đukić-Dejanović, a szerb kormány népesedéspolitikával megbízott tárca nélküli minisztere a napokban számolt be arról, hogy a Népesedési Tanácsnak az egészségügyi, a szociálpolitikai, az oktatási, valamint az államigazgatási és helyi önkormányzati minisztériumok vezetői lesznek a tagjai. Mellettük a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia is delegál tagot a tanácsba, és a civil szféra sem marad ki a testület munkájából. A tanács elnöke Aleksandar Vučić miniszterelnök lesz, aki nemcsak idei, hanem két évvel ezelőtt megtartott székavató beszédében is a népesedéspolitika jelentőségét hangsúlyozta. Első kormányfői mandátumának két éve alatt ebben a témában szinte semmi nem történt, most viszont állítólag nagyon komolyan gondolja, hogy érdemi intézkedésekkel próbálják szülésre bírni a szerbiai nőket. Đukić-Dejanović korábban már elmondta, hogy elsősorban az okleveles, karriert építő, munkahelyükön sikeres nőket próbálják gyermekvállalásra bátorítani, mert éppen ők azok, akik legfeljebb egy gyermeket hoznak a világra. A tanács segíteni fog az értelmiségi nőknek, hogy felfedezzék magukban az anyai ösztönt, ígérte a miniszter asszony, majd kifejtette, ennek a társadalmi rétegnek az esetében nem az anyagi támogatásban kell keresni a megoldás kulcsát, hanem például a munkahelyek és a munkaidő rugalmasabbá tételében, vagy abban, hogy több bölcsődei, óvodai hely nyíljon, és az intézmények alkalmazkodjanak a szülők munkaidejéhez.
Nemcsak a munkahelyeket és az óvodákat, bölcsődéket tennék alkalmazkodóbbá, hanem életre hívnák a Halo Baka ( Halló nagyi) elnevezésű szolgáltatást is, amelynek keretében, szimbolikus juttatás ellenében – az állam megtérítené például a nagymamák, vagy a munkanélküli női rokonok utazási költségeit – gyermekmegőrzést szerveznének az otthonokban. A fiatal édesanyáknak egy másik szolgálattal kínálnának fel segítséget úgy a gyermekek ellátásának, mint a háztartási munkák tekintetében. A gyermekeket a családi ház bejáratától óvodába, iskolába szállító autóbuszok intézményét is életre hívhatják. Slavica Đukić-Dejanović szerint különböző intézkedéseket foganatosítanának a nagyvárosokban, a közepes nagyságú településeken és a falvakban.
Csak a negatív népesedési mutatók – amelyek 1992-től jellemzőek – miatt évente nagyjából 40 ezerrel csökken az ország lakosságának a száma, állítják a kimutatások. 2013-ban kevesebb gyermek született Szerbiában, mint a balkáni háborúk, vagy az első és a második világháború éveinek bármelyikében. Ezekkel a számokkal Goran Penev demográfus állt elő. Azt is elmondta, hogy Vajdaságban és szűkebb Szerbiában – Koszovó és Szandzsák nélkül – 1900-ben nagyjából 158 ezer gyermek született, míg 2014-ben ugyanezen a területen 65 ezer gyermek látott napvilágot.
Bár a családokat terhelő körülmények közül a szegénység a legkifejezőbb, a szakértők szerint kizárólag anyagi juttatások senkit nem bátorítanak egynél, vagy esetleg kettőnél több gyermek vállalására. A családok az anyagi juttatásoknál sokkal fontosabbnak tartják a családi, illetve a szülői és a munkahelyi kötelezettségek egyensúlyba hozását segítő intézkedések foganatosítását, nyilatkozták a témában a Roditelj családtámogató egyesület munkatársai. Arra is rámutattak, hogy nemcsak az a gond, hogy a Szerbiában élő párok nem vállalnak gyermeket, hanem az is, hogy a fiatalok, legyen szó párokról, vagy szinglikről, tömegesen külföldre vándorolnak. Az egyesület értesülései szerint az elmúlt néhány évben több mint 150 ezer, családalapítás előtt álló fiatal hagyta el az országot.
A népesedés problémáját mások is megpróbálták már kezelni az országban, mindeddig sikertelenül. A Magyar Nemzeti Tanács előző összetétele népesedési akciótervet fogadott el, amely a konkrét, az anyagiak témáját megcélzó intézkedésjavaslatokon túl az olyan hagyományos értékek erősítésében vélte látni a megoldás kulcsát, mint amilyen az anyaság, a család, az összetartás és a felelősségvállalás. A beterjesztő és a dokumentum kidolgozóinak álláspontja szerint a társadalomban a hagyományos családi értékek helyett az anyagi javaknak van presztízse. Az akkori megállapítások és a szerb kormány tervei között párhuzam azzal kapcsolatban is észlelhető, hogy a munkaerő-piaci körülmények megváltoztatásában látták, illetve látják a probléma megoldásának lehetőségét. A családbarát munkahelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a XXI. század iskolázott és művelt asszonyának ne kelljen választania az anyaság és a munkavállalás vagy a karrier között. Több nyugati ország – például Franciaország – is bizonyította, hogy a nőknek karrierje és több gyermeke is lehet.
A párok gyermekvállalási kedvét feltehetőleg a kiszámíthatóság is növelné. Ha tudnák, hogy a népesedéspolitika, a gazdaságpolitika és a társadalom egyéb meghatározó területei nem az államvezetési struktúrákat „bitorló” aktuális politikai erőktől függnek, biztosan nagyobb lenne a biztonságérzetük, és nem aggódnának már akkor leendő gyermekeik jövőjéért, amikor azok még világra sem jöttek.
