Darvak naplementében (Gergely József felvétele)
Naplemente után érkeznek a darucsapatok a Sóskopó vizére (Gergely József felvétele)
A Törökbecsétől keletre elterülő Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum látogatóközpontjánál a törökbecsei vadászegyesület szervezésében idén is megtartották az egyre népszerűbb Darufesztivált. A törökbecsei és óbecsei diákokat autóbuszok, gépkocsik szállították a rezervátum északi bejárathoz, ahonnan húszpercnyi sétával jutottak el a védett terület legmagasabb pontján álló látogatóközponthoz. Itt Simoncsik Szilvia biológus és a vadászegyesület vadőrei, ornitológusok, természetfotósok, a látványos esti daruhúzás, a madarak vízre szállása iránt érdeklődők várták őket. A biológus bemutatta a rezervátumot, a területen található ritka növény és állatfajokat.
Madarak oázisa
A Sóskopót 2004-ben vették fel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek Ramsari egyezményébe. A szikes mocsár a Tisza egyik ősi mederágában alakult ki. Az észak-déli vonulási útvonal mentén nagy jelentőségű madárpihenő és táplálkozó hely. Szinte egész évben pezseg itt az élet, jönnek-mennek a madárcsapatok. Nagyon sok madárfaj, libák, récék, cankók, lilék, pólingok vonulnak át. Olykor több tízezer vadliba és daru tartózkodik egy időben a Sóskopón. A viszonylag sekély sziksós mocsár nyár végére gyakran kiszárad, de addigra a talajon, a zsombékokon fészkelő bíbicek, piroslábú cankók, kis lilék, a gólyatöcsök és a gulipánok már kiköltik fiókáikat. A nádasban sok énekesmadár, vadkacsa, nyári lúd és más vízi madár költ. A Sóskopó és környéke madártani jelentőségének köszönhetően 1989-ben felkerült a nemzetközi jelentős madár élőhelyek, IBA-területek listájára, amelyet 2009-ben több mint kilencezer hektárra bővítettek. Az itt élő ritka növényeknek köszönve a Sóskopó 220 hektárt kitevő része 2005-től nemzetközi jelentőségű növényélőhely (IPA) is. Hogy a Sóskopó elnyerte a nemzetközi jelentőségű vizes élőhely státust, olyan fajok jelenlétének köszönheti, amelyek már általánosan veszélyeztetettek és a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség vörös listáján is szerepelnek, ilyen például a szélkiáltó vagy más néven a nagypóling, valamint a cigányréce is.
Tavasszal a nászruhás darvakat a dísztollaikért vadászták (Gergely József felvétele)
Kutatóbázis
Az immár több éve, november közepén megrendezésre kerülő Darufesztivál programjának részeként, a Szerbia Madártani és Madárvédelmi Egyesület háromtagú gyűrűző csapa DraškoGrujić madárgyűrűző vezetésével a fesztiválra érkezőknek bemutatta a nádi énekesmadarak befogási, mérési és jelölési módszereit.
– A Sóskopó part menti nádasában felállított függönyhálókban az ilyentájt a cinegefélék, a nádisármányok és a pintyfélék családjába tartozó madarak kerültek befogásra. Évente több alkalommal is szervezünk gyűrűző akciókat a terület kezelőjével együttműködve. A látogatóközpontot már annyira felszerelték, hogy télen, fűthető helyiségekben tudunk dolgozni, kisebb kutatócsoportok előtt egész évben nyitva áll a létesítmény, amely a diákcsoportok fogadására is fel van készítve – mondta madarász.
Hálóellenőrzésre indulnak a madarászok (Gergely József felvétele)
A Darufesztivál részvevői a Sóskopóra érkező darvakat figyelik (Gergely József felvétele)
A Sóskopó fölé emelkedő nyugati magas dombvonulaton több kilátó is a természetjárók rendelkezésére áll. Innen kitűnő rálátás nyílik a sekély vizű szikes mocsárra, amely a vándormadarak tavaszi és őszi vonulása idején több tízezer vízimadár, réce, liba, sirály, cankó és nem utolsósorban darupihenő, táplálkozó és éjszakázó helye. A Darufesztivál napján is rengeteg volt a látnivaló a Sóskopón. Az esti szürkületben a környező mezőgazdasági területekről ezrével húztak be a vízre a vadlibák és a darvak krúgató lármás csapatai.
A rezervátum kezelője, a törökbecsei vadászegyesület alkalmazásában álló vadőrök és Simoncsik Szilvia a gyerekseregnek és a szép számú érdeklődő felnőtt természetjárónak elmondta, hogy október végétől fokozatosan növekszik a Sóskopón éjszakázó darvak száma. November közepére a számuk eléri a 12-15 ezret. A kisebb nagyobb darucsapatok napközben a kukoricatarlókon és szántásokon táplálkoznak, főleg az elhullott magokat, rovarokat és kis rágcsálókat fogyasztják. A kemény fagyok beálltáig a környéken tartózkodnak, majd tovább vonulnak dél felé, a mediterrán tájakra és Észak-Afrikába. Az elmúlt években az egyre enyhébb teleken egyre több daru várta be a tavaszt a Sóskopó környékén. Egyes években az áttelelő darvak száma az ezres nagyságrendet is elérte. A legörvendetesebb hír, hogy nem csak Nyugat-Európában hódítja vissza egykori fészkelő területeit a daru. Közel másfél évszázad után Magyarországon tavaly újra költött a daru, igaz, csak egy pár, de ez is biztató jele annak, hogy az aktív természetvédelem meghozza gyümölcsét.
