A zentai nyugdíjas Blahó Pista bácsi az elmúlt nyolc évtizedben nagyon sokféle dologgal foglalkozott, legalább nyolc szakmája volt, amelyek mindegyikében a tökéletességre törekedett és eredményes tudott lenni.
Volt például biztosítási ügynök és gépjárművezető-oktató is, de legtöbbet, legalább ötven évet zenélt különböző lakodalmas zenekarokban. Hosszú évekig húzta a harmonikát a felsőhegyiekből verbuválódott Szekeres Feri bácsi-féle „szárvágó” bandában. Faluhelyen az ad hoc, az egy-egy lagzihoz csak úgy összeállt formációkat tréfásan szárvágó bandának titulálták. Nélkülük nem múlhatott el nyáron lakodalom, télen pedig bál és egyéb zenés mulatság.
KÜRTÖSBŐL HARMONIKÁS
A lakodalmas zenész pályafutása előtt Pištika (így becézték a seregben), a Jugoszláv Néphadseregben is hamar a hivatásos katonazenekar törökkanizsai származású vezetőjének a látókörébe került. A hosszú, két éven át tartó katonai szolgálat nagy részét zenéléssel töltötte. Lakás és biztos megélhetés várta a valjevói hivatásos katonazenekarban, de a szíve hazahúzta a Felsőhegy melletti Gombos faluba, ahol gyermekkorát töltötte.
– Valjevón az eredeti „szakmámban” azaz szárnykürtösként működtem másfél éven át. Egy szlovén katonakollégával maradhattunk volna, de néhány napi tétovázás után mindketten visszautasítottuk a csábító ajánlatot, és otthagytuk a katonaságot. Valjevóban 24 hivatásos zenészből állt össze a katonazenekar. Naponta néhány órát gyakoroltak és mehettek haza. Amikor ünnepségen, temetésen vagy más eseményen játszottak, másnap nem kellett megjelenniük a kaszárnyában lévő munkahelyükön. Arany életük volt.
Amikor újoncként Valjevóba kerültem, a zenekar éppen „tréningezett” a körletben, én odasomfordáltam a szárnykürtös mögé és figyeltem, mikor ér a kottában a lap aljára, és áthajtottam a következő oldalra. Ettől annyira zavarban jött, hogy nem tudta folytatni. Odajött a zenekar vezetője és előbb le akart teremteni, hogy megzavartam a zenekari próbát, majd megkérdezte, hogy honnan tudom a kottát olvasni, tán játszom valamilyen hangszeren. Így ismerkedem meg törökkanizsai karmesterrel, aki mellesleg folyékonyan beszélt magyarul. Amikor más nem hallotta, csak akkor váltott át magyarra. A féléves kraljevói kiképzés után autóval jöttek értem Valjevóból, ahol már vártak a zenekarban. Igazán jó sorunk volt, állandó kimenővel, még civil ruhát is hordhattam. Kérleltek, hogy maradjak a zenekarban, arany életem lett volna, de visszavágytam a szülőföldre.
Itthon folytattam a zenélést, ötven éven át zenészként működtem, nagyon sok lakodalomban húztuk a talpalávalót a felsőhegyi Szekeres Feri bácsi bandájában. A Feri bácsi klarinéton játszott, a Mengyi Jancsi volt a harmonikásunk, amikor meghalt, a helyére álltam és attól kezdve én voltam a harmonikás, addig pedig jazz-pisztonon játszottam. Juhász Pista volt a szaxofonos, Pális Pityu kontrázott, Aulich Károly pedig bőgőzött. Később, ugyancsak a lakodalmakhoz kapcsolódó szolgáltatással, lakodalmas felszerelés, sátrak, padok és asztalok, tányérok, poharak, evőeszközök stb. bérbeadásával is hosszú időn át foglalkoztam.
FALIÓRÁKKAL TELI KONYHAFAL
Blahóéknál a konyhaasztal ketté van osztva, az asztal egyik fele a ház asszonyé, Etelkáé, itt készül az ebéd, a gyúródeszka még éppen elfér rajta. Az asztal másik fele és az asztalnak erre a végére néző konyhafal a faliórák és a javításukhoz szükséges szerszámok és kellékek birodalma. A kettéosztott asztalon a demarkációs vonal, ami egy jó méter magas deszkafal, innenső oldala az órás műhely. Itt sorjáznak a kisebb-nagyobb szerszámok, csavarhúzók, fogók és óraalkatrészek. A konyha minden egész órában percekig a faliórák kakukkolásától, harangozásától hangos. A több tucat falióra több perces eltéréssel szólal meg, innen a hosszú kakukkolás.
– A régi faliórákat már legalább negyven éve gyűjtöm, amolyan hobbi ez nálam. A javításuk már egy újabb dolognak számít. Úgy gondoltam, elboldogulok én, az öreg mechanikus, láncos faliórákkal is, csak egy kis gyakorlatot kell szereznem. Mivel már a lakodalmas zenész koron rég túl vagyok, papagájokat sem tenyésztek, ezért valami új elfoglaltság után kellett néznem. Tíz éve kezdtem komolyabban foglalkozni a régi faliórák rendbehozatalával.
Amikor hozzájutok egy ütött-kopott, öreg, kidobott, régi faliórához, hetekig elszórakozom vele, mire minden porcikáját, alkatrészét megvizsgálom. Amit lehet, megjavítok, vagy valamelyik hasonló másik órából pótolom a hiányzó fogaskerekeket. A fáradozásom jutalma, hogy újra működik a már csak hulladékszámba vett óra.
Amikor meg akartam venni egy-egy régi faliórát, előbb elvittem az egyik órásmesterhez, hogy mondjon véleményt, nézze meg lehet-e, érdemes-e megjavítani vagy sem. Egy-egy ilyen ránézéses szakvéleményért azután a mester úr 1500 dinárt kért, ha valami apróbb javítást is végzett, akkor meg már 3000 dinárra rúgott a számla. No, gondoltam, ez így nem lesz jó, ebből nem kérek, inkább megtanulom az órák javítását.
Élt Szabadkán egy olyan nyolcvan év körüli, mint én most, órásmester, aki megengedte, hogy kitanuljam a régi faliórák javításának az alapjait. Három és fél hónapig szinte naponta jártam fel sínbusszal Szabadkára az öreg mesterhez, akitől ellestem az órajavítás alapjait, közben segítettem is neki, ha már megosztotta velem a tudását és tapasztalatát. Egyszer aztán azt mondta, na, most már látja, hogy magam is elboldogulok, felesleg tovább utazgatnom a műhelyébe, egyedül is megbirkózom az órák javításával. Már meg voltak az alapok, amire tovább építkezhettem. Örültem, hogy meg tudom javítani, meg tudom menteni öregapáink halálraítélt régi falióráit.
Ha nem foglalkoznék a sokféle órával, nagyon unalmasak lennének a hétköznapjaim. Az ismerősök néha elhozzák a faliórájukat, hogy nézzem meg mi a baja, mindenkinek szívesen segítek a javításban. Sajnos ma már nem javítják az órákat. Kvarcóra-szerkezetet például már száz dinárért lehet venni a piacon, egy számlapra kell szerelni és már kész is a falióra.
Blaóo Pista bácsi faliórái között számos furfangos műszaki megoldású mechanikus óraszerkezet jelzi az idő könyörtelen múlását, köztük az egyik legérdekesebb óra számlapján nem 12, hanem 24 beosztás van. Egy nap alatt járja körül a mutató a számlapot, nem két kört tesz meg, mint a hagyományos órák. Pista bácsinak még „atomórája” is van. Hamburg mellett van egy precíz atomóra, amely 1500 kilométeres körben rádióhullámok segítségével állítja be a rádióvevővel felszerelt órákat. Ezt az órát sosem kell beállítani. Ez az óra valóban pontosan jár, viszont nincs a világon pontos mechanikus óra, ha meleg van, késnek, hidegben viszont sietősre fogják a járást – állítja a tapasztalt mester.
