Az állam 500, elsősorban földműves- és mezőgazdasági szövetkezetet alapítana Szerbia-szerte, azzal a céllal, hogy jobbá tegye a falun élők, illetve a családi gazdaságok megélhetési lehetőségét. Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára üdvözli a terveket, Kiss Árpád, a Szabadkai Paraszt Egyesület elnöke viszont nem érti, hogy az állam miért nem a már meglévő földműves-szövetkezeteket támogatja. Interjúalanyaink azzal kapcsolatban sem értettek egyet, hogy a nagytáblás kultúrákról a munkaigényes mezőgazdasági kultúrákra való áttérés kiszámítható és biztos bevételt jelent a gazdák számára.
A mezőgazdaságban történt szerkezetváltást követni kell (Gergely Árpád felvétele)
Az új szövetkezetek megalapításának ötletéről először Milan Krkobabić fejlesztéssel és állami vállalatokkal megbízott tárca nélküli miniszter nyilatkozott. Elmondása szerint az ország 500 legnagyobb falvában alapítanának egy-egy mezőgazdasági szövetkezetet. A folyamatot a helyi önkormányzatok és a szerb kormány segítenék. A kormány az állami költségvetésből 50 ezer euró támogatást kész szövetkezetenként kifizetni, annak reményében, hogy a kisgazdák társulásának segítésével növelik versenyképességüket, ezáltal pedig sikerül megállítani a falvak elnéptelenedését.
A szövetkezetekről szóló új törvényt 2015 végén fogadta el a Szerbiai Képviselőház. A jogszabály értelmében az országban egyebek mellett földműves-, mezőgazdasági, fogyasztói, iparos, munkás, egyetemista-ifjúsági, szociális, egészségügyi, termelési és áruforgalmi szövetkezetet lehet alapítani. A törvényes rendelkezések szerint a földműves- és mezőgazdasági szövetkezetek mezőgazdasági termékeket termelnek, illetve átveszik, felvásárolják és feldolgozzák ezeket, nyersanyaggal, a termeléshez szükséges eszközökkel és munkagép-alkatrészekkel látják el a szövetkezetet és tagjait, valamint értékesítik a szövetkezet termékeit, különböző szolgáltatásokkal segítik a szövetkezetet alkotó családi gazdaságokat a falusi turizmus fejlesztésében. Szövetkezetet legalább öt magánszemély alapíthat.
Juhász Attila (Gergely Árpád felvétele)
Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára mindeddig nem értesült a tervekről, illetve a majdani megvalósítás részleteiről, azt azonban leszögezte, hogy jó elképzelésnek tartja a szövetkezetalapítás ösztönzését, és a mezőgazdasági tárca is üdvözli a bejelentést. Értékelése szerint a mezőgazdasági szövetkezetek biztonságot, kiszámíthatóságot, hatékonyságot és gyors információcserét hoznának a családi gazdaságok számára.
A gazdaságok biztonságosan értékesíthetnék a terményt és termékeiket, méltányos bevételre tehetnének szert, hosszú távon válna biztossá fennmaradásuk, csökkenne a kockázatuk, a versenyképességük pedig növekedne, sorolta a szakértő a szövetkezetek várható kedvező hozadékát.
A szövetkezetekről szóló új törvény, ellenben a korábbi változattal, a szövetkezeti vagyon státuszát is rendezi, és lehetővé teszi a vagyon bejegyzését a kataszterbe, egyszerűsíti a szövetkezet alapításának folyamatát, alapítótőke címén pedig elegendő akár csak száz dinárt befizetni, magyarázta Juhász Attila, hozzátéve, hogy a gazdák társulásai később állami támogatást is kaphatnak működésükhöz.
BIZTONSÁG, KISZÁMÍTHATÓSÁG, HATÉKONYSÁG
– Szerbia megművelhető földterületének 85 százaléka van a családi gazdaságok birtokában. Az átlagos birtok területe négy hektár. A kisgazdaságoknak csupán az 5 százaléka rendelkezik 10 hektárnál nagyobb földterülettel. Ilyen struktúrájú mezőgazdaságban a szövetkezetek összehangolttá tehetik a gazdák tevékenységét, megkönnyíthetik a beszerzést, a termelést, a feldolgozást és az értékesítést. Arra is gondoljunk, hogy Szerbia a tranzíció és az európai integráció útján jár, ebben az időszakban egyre kiélezettebbé válik a piaci versengés, ami különösen veszélyes a kisgazdákra, illetve fennmaradásukra nézve. Éppen ezért kell a családi gazdaságoknak megerősödniük, minden lehetőséget kihasználniuk és hatékony feldolgozóipart, illetve biztos piacot kiépíteniük. Ha közösen szerzik be az újratermelési anyagokat és a mezőgazdasági gépeket, akkor ezeknek a vételára is azonnal csökken. Az is fontos, hogy a piacon egyforma, jó minőségű áruval jelenjenek meg, nagyobb mennyiséget tudjanak felkínálni, hiszen ennek köszönhetően jobb áron értékesíthetik termékeiket. Ha szövetkeznek, azonnal hatékonyabbá válhat a gazdák képzése, az intézményekkel való együttműködés és gyorsabbá válhat az információcsere. Szövetkezet keretében a kicsik együttműködhetnek a nagyokkal, illetve fordítva. Ennek a vertikális integrációnak az lehet az eredménye, hogy összekapcsolódnak a termékláncok, így pedig akár a termékpályás szövetkezeti forma is kialakulhat. Ennek folyományaként feldolgozóüzemek jöhetnek létre, amelyekben új munkahelyek nyílhatnak a falvakban, ez pedig logikus, hogy a falvak megtartó erejének erősödéséhez vezetne. A termékpályás szövetkezet fejlettebb formája a szövetkezésnek. Előnye az, hogy megszünteti az ellenérdekeket a termelő, a feldolgozó és a forgalmazó között, pontosabban a termelőtől nem vehetik el a végtermék hozamából járó arányos jövedelmet. Eddig az volt az egyik legnagyobb probléma, hogy a gazdák átadták a feldolgozatlan terméket, a hozzáadott értékű termék piaci értékesítéséből pedig szinte semmit nem kaptak. Az Európai Unió agrárpolitikája is a termelői és az értékesítő szervezetek állami eszközökkel való támogatását helyezi előtérbe – taglalta Juhász Attila.
A majdani szövetkezetek az állattenyésztők és a munkaintenzív termesztési technológiák – zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, szőlészet – számára jelenthet különösen nagy kitörési esélyt, nem pedig a szántóföldi termesztéssel foglalkozó gazdák számára, állapította meg az államtitkár, aki egyetért azokkal a meglátásokkal, hogy a gazdáknak érdemes lenne mielőbb ezeknek az új kultúráknak az irányába fordulniuk. Tekintettel a keresletre, a biztos piacra és a magas árra, a növénystruktúra és a termesztésstruktúra területén elkerülhetetlen a váltás, húzta alá.
– Ezekre a tényekre folyamatosan igyekszünk felhívni a gazdák figyelmét, például most is, a gazdaszervezetekkel közösen megszervezett téli előadásaink során. A mezőgazdasági minisztériumnak is ugyanez az álláspontja, ez visszatükröződik az idei költségvetéséből és támogatáspolitikájából is. Elsősorban éppen ezekben az ágazatokban támogatja a beruházásokat és a fejlesztéseket. Idei költségvetésünk nyolc százalékkal nagyobb, mint amekkora tavaly volt. A munkaintenzív termesztési technológiákban megvalósított beruházások, a vidékfejlesztés és az állattenyésztés támogatására, valamint a vissza nem térítendő támogatásokra négyszer annyi pénzt – 2,2 milliárd dinárt – irányoztunk elő, mint 2016-ban. Ezeknek az ágazatoknak van létjogosultságuk, ezért támogatással próbáljuk a megfelelő irányba terelni a gazdákat – taglalta az államtitkár.
FORGÓTŐKE NÉLKÜL NEM MEGY
Bár a mezőgazdasági szövetkezeteket elsősorban a szocialista múlthoz kötik, az országban még mindig léteznek ilyen társulások. Legalábbis papíron. Kiss Árpád, a Szabadkai Paraszt Egyesület elnöke és tizenhárom, Szabadka-környéki gazda 2002-ben alapított földműves-szövetkezetet. Elmondása szerint akkor még nagyon jó ötletnek tűnt az elképzelés, azt hitték, hogy ha összedobják a közösbe a termést, biztosabban és jobb áron értékesíthetik azt, a tapasztalat azonban megcáfolta elgondolásukat. Mint kiemelte, helyzetüket az is megnehezítette, hogy a pályázási rendszer nem teszi lehetővé, hogy a szövetkezetet alkotó gazdák egyenként, gazdaságuk számára is pályázzanak. Az utóbbi tíz-tizenöt évben a szövetkezet csak akkor pályázhatott, ha a tagok egyenként jóváhagyásukat adták a közös pályázáshoz, viszont ha ezt megtették, családi gazdaságuk számára már nem pályázhattak, mondta Kiss Árpád. Szavai szerint a másik nagy gond a forgótőke hiánya volt, emiatt 2006-ban majdnem tönkre ment a szövetség, vele együtt pedig a tagok is. Az akkori nehézségeket túlélték a családi gazdaságok, a szövetkezet viszont ma már csak papíron létezik. Érintettként Kiss Árpád az új szövetkezeti törvényt sem tartja az előrelépés kulcsának.
Kiss Árpád (Gergely Árpád felvétele)
– Vajdaság-szerte 526 működőképes szövetkezet volt. Ebből mára kevesebb, mint 200 bejegyzett maradt meg, ezek közül pedig csak nagyjából 50 működik. A támogatási rendszert eddig folyamatosan a szövetkezetek befojtásának céljával alakították. Arról ne beszéljünk, hogy a multik mindig kihasználták azt az emberi tulajdonságot, hogy ahol több ember dolgozik együtt, ott legalább egy biztosan nagyobb hasznot szeretett saját maga számára, vagyis szinte mindenhol volt egy olyan tag, aki személyes érdekei miatt meglékelte a közös hajót. Határozott szövetkezeti vezetők nélkül nincsen siker, de forgótőke nélkül sem. Az a kistermelő, akinek van 2-3 hold földje, nem egyszer szeretné a pénzét, hanem azonnal, amikor eladja a terményt. Ha a szövetkezetnek nincsen elegendő forgótőkéje, akkor nem abban a pillanatban adja el a búzáját, vagy a kukoricáját, amikor annak a legjobb ára van, hanem azonnal az aratást követően. A felvásárolók jóváhagytak a szövetkezetek számára bizonyos árrést, viszont tíz-tizenkét hónapig nem fizettek, ez pedig megint csak rossz megoldás volt. Mindezért nem is értem az állam ötletét, hogy új szövetkezeteket alapítana, ezeket támogatná, segítené működésüket, miközben semmit nem tesz a meglévőkért. Elméletileg persze jó az ötlet, mert a helyi kistermelőket valóban össze kellene fogni, hogy versenyképesek legyenek a piacon, viszont a globalizáció mára akkora méreteket öltött, hogy a mezőgazdasági, vagy földműves-szövetkezetek nem lehetnek sikeresek. Léteznek Európában száz, vagy akár kétszáz éves szövetkezetek is, de ezek mára multinacionális cégekké nőtték ki magukat. Így tartják kezükben az európai cukoripart az osztrák szövetkezetek, a tejpiacot pedig két-három, szövetkezetből multinacionális céggé átalakuló valamikori holland vállalat irányítja. Európában szinte sehol nincsen példa hagyományos, de sikeres szövetkezetre. Talán egyedül Olaszországban, ahol úgynevezett aszimmetrikus támogatási rendszer működik. A szövetkezetek ideje egyszerűen leáldozóban van – fejtette ki véleményét Kiss Árpád.
A gazdaegyesület elnöke azzal sem ért egyet, hogy a támogatási rendszer a kisgazdák támogatására irányul, ehelyett kitart azon álláspontja mellett, hogy a jövőben is elsősorban a tőkés gazdaságok juthatnak majd beruházási támogatáshoz. Ma már gyöngének számít mindenki, aki nem legalább 20–30 hektáron termel. Tízhektáros területen már csakis az valósíthat meg érdemben hasznot, aki valamilyen munkaintenzív termeléssel, vagy állattenyésztéssel foglalkozik, emelte ki.
HAGYJÁK DOLGOZNI A GAZDÁKAT
Kiss Árpád a nagytáblás kultúrákról a munkaigényes kultúrákra való áttérésben sem lát megoldást semmire. Ezeknek a kultúráknak is korlátozott a piaca, semmi haszon nem származik abból, ha hirtelen mindenki zöldségfélét, vagy gyümölcsöt kezd el termeszteni, hiszen hiába kínálnak fel valakinek tíz almát, ha csak ötöt tud elfogyasztani, jegyezte meg Kiss Árpád.
A kisgazdaságoknak csupán az 5 százaléka rendelkezik 10 hektárnál nagyobb földterülettel (Gergely Árpád felvétele)
– Arra is érdemes rámutatni, hogy az ország nem kíséri törvényekkel az elképzeléseit. Vegyük példaként a sertéstenyésztést. Az állatorvosi lobbi érdekei miatt Szerbiában továbbra is sertéspestis ellen oltják a jószágokat, emiatt viszont nem szállíthatjuk ki Európába a sertést. Mondja meg nekem valaki, hogy akkor mennyire versenyképes a szerbiai sertéstenyésztés? Egy dolog, hogy mit nyilatkoznak a politikusok és egészen más, hogy a valóságban mit tesznek. A mezőgazdaság nem létezhet egyik rendelettől a másikig. Ha nem dolgoznak ki hosszú távú fejlesztési terveket, akkor a megfelelő törvényes keret sem alakulhat ki – fogalmazott a gazdaegyesület elnöke.
Beszélgetőpartnerünk pesszimista a családi gazdaságok fejlődésével és megmaradásával kapcsolatban. Azt mondja, minden szinten borúlátó, majd hozzáteszi, az lenne a legjobb, ha az állam hagyná dolgozni a gazdákat, mert eddig akármit is kezdtek el nagy vehemenciával támogatni, az nagyon gyorsan tönkrement.
