Tavaly január 28-ára virradó hajnali fél négykor a feketetói Révész Imre és felesége, Erzsébet, szó szerint az ágyból ugrott ki, pedig már nyugdíjas korban vannak, de akkora robajjal omlott be a házuk teteje, hogy az hitték, az ég szakadt rájuk. Pedig „csak” az évtizedeken keresztül elhanyagolt, megsüllyedt szomszéd épület, a volt földműves-szövetkezet tűzfala omlott le, és szakította be a mellette álló öreg vert falú ház tetejét.
– A házunk végház, a szövetkezet egy nagy sarokház és véggel a mi házunk hátsó falára támaszkodott. A két fal közé éveken keresztül befolyt a víz, időnként megpróbáltam elszigetelni, de a gazdátlanul álló, omladozó, megsüllyedt épület házunknak támaszkodó és a tűzfalat tartó vége leomlott, és ez rázuhant a tetőre, amely horogfástól beszakad, még a plafon is megrepedt. Kis híján múlt, hogy az egész nem omlott a fejünkre. Nem csoda, hogy a nagy robajra felriadva először azt hittük, földrengés van, és ránk szakad a mennyezet.
Amikor Gábor fiammal felmentünk, a padláson aztán volt mit látni, cserép, téglatörmelék, törött lécek és horogfák szanaszét, mind efelett a szabad ég. Vagy tízméteres luk tátongott a tető helyén. Eltakarítottuk a romokat, amennyire tudtuk, fóliával befedtük a tető hiányzó részét. Január volt, benejlonoztuk a hiányzó tetőrészt. Vagy húsz különböző műanyag edényt helyeztünk el azokon a helyeken, ahol becsorog az eső.
A BAJNAK NINCS GAZDÁJA
– Az esetet jelentettük a csókai önkormányzat illetékes felügyelőségén, a községtől ki is jöttek, és megállapították, hogy a földműves-szövetkezet épülete életveszélyes, lakhatatlan, de arról egy szó sincs ebben a jegyzőkönyvben, hogy a mi házunk mekkora kárt szenvedett. Az én kis nyugdíjamból nem tudtuk volna helyrehozni azt, amit a közel három évtizede lakatlan és elhanyagolt szövetkezeti épület ledőlése okozott. Nem a mi hibánkból kerültünk bajba, mivel állami tulajdonban lévő épület okozta a kárt.
A volt földműves-szövetkezet földjeit bérlő egyházaskéri birtok tulajdonosa vállalta volna, hogy helyrehozza a kárunkat, de ahhoz le kellett volna bontani a szövetkezet épületéből néhány métert, ehhez azonban nem kaptak engedélyt. Fordultunk ügyvédhez is, de azt javasolta, hogy talán hamarabb célhoz érünk, ha a községi adminisztrációnál próbálkozunk, mégiscsak ők az illetékesek. Az állammal való pereskedés évekig eltarthat. Reméltük, hogy néhány hónap alatt a végére tudunk járni a dolognak, de sajnos nem így történt. Amíg a menyem nem fordult az újsághoz, egy tapodtat sem haladt előre az ügyünk – mondta Révész Imre.
Imre bácsival a menye, Révész Erzsébet járt hónapokon keresztül a csókai önkormányzatba az ügyük holtpontról való elmozdítása érdekében, de ott csak annyit közöltek velük, hogy az ügyben az illetékes belgrádi minisztériumtól várják a döntést. Imre bácsi meg is jegyezte tréfásan, hogy adjanak neki valami portás munkát, ha már állandóan oda jár a községházára.
E sorok írója szeptember közepén Feketetón tett látogatása után felkereste Csókán a községi közigazgatási hivatalt, ahol csak annyit mondtak, hogy az ügy az illetékes minisztérium asztalán van. Igen ám, de melyik minisztérium vagy állami hivatal az illetékes? A mezőgazdasági minisztériumból az állami ingatlanok vagyonkezelőjéhez passzolták át az ügyet, mondván, ez nem mezőgazdasági ügy. Egész nyáron labdáztak Révészék ügyével, folyt a levelezés, az idő pedig múlt és ősz lett.
VOLT, NINCS SZÖVETKEZET
A csókai önkormányzatban Gyömbér Stana községi elnök asszony amint tudomást szerzett az esetről a Magyar Szóból, hogy milyen kár is érte a Révész családot, azonnal intézkedett és személyesen is felkereste őket Feketetón. Az építési szakértők megállapították, hogy nem érdemes felújítani, le kell bontani az épületet. Az illetékes minisztériumnál sikerült elérni, hogy az életveszélyessé nyilvánított épületre megkapják a bontási engedélyt, a munkálatok kivitelezésére közbeszerzést írtak ki, ami közel két hónapot vett igénybe. A bontás költségei megközelítették az egymillió dinárt, de állami tulajdonban lévő épületről lévén szó, a költségeket végül mégis a Mezőgazdasági Minisztérium állja. A csókai önkormányzat közbeszerzési pályázaton választotta ki a mokrini Breg magáncéget. A tetőszerkezetből kinyert gerendák és cserép felhasználásával helyre lehet állítani a Révészék házában keletkezett kárt. A bontott cserepet elcserélték a beszakadt tetőre való hódfarkú cserépre, és március első hétvégéjén hozzáfogtak a befedéshez.
A morkrini Breg kisipari vállalkozás munkásai december közepén kezdték meg az 1989-óta gazdátlanul álló, megroggyant földműves-szövetkezet épületének a bontását. A kemény tél ellenére februárra végeztek a munkával, eltörölték a föld színéről a szebb napokat látott nagy sarokházat. A bontás során derült ki, hogy részben vályogból készültek a falak. A valamikor kocsmaként működő, majd az ötvenes években államosított épület alatt pincék voltak, amik hozzájárultak a falak megsüllyedéséhez és a tűzfal ledőléséhez. A pince falából és a boltívekből is szerették volna kiszedni a téglákat, de azok már használhatatlanok.
Amikor elkezdték bontani az egykor jól menő kocsmából kialakított szövetkezeti irodaépületet, Feketetón olyan hangokat lehetett hallani, hogy kár elpusztítani a „szép nagy” sarokházat, amikor azt közösségi célokra is fel lehetett volna használni. Volt is az épületben egy biliárdasztal, amelyet a helybeli fiatalok használtak. Kár, hogy előbb nem fogtak össze a feketetói polgárok, hogy még időben megmentsék a hosszú éveken át gazdátlanul álló épületet, amely mára lakhatatlanná, sőt életveszélyessé vált. A beázások miatt a falak megsüllyedtek, ezért is omlott le a tűzfal a szomszéd házára.
A szövetkezet épületének lebontásából visszamaradó épületanyagot a csókai önkormányzat licitáción próbálja meg értékesíteni. Az épület helyét tavaszra parkosítják, és a szövetkezet udvarával együtt egy nagyobb zöldövezetet alakítanak ki ezen a helyen.
