Bebocsátásra várnak

Hivatalosan még meg sem nyílt a Nagykikindától 12 kilométere Töröktopolya közelében, a volt November 29. Mezőgazdasági Birtokon kialakított új befogadóközpont, máris arról számolhatunk be, hogy közel kétszáz afganisztáni, szíriai, iraki és iráni migráns tartózkodik a központban. Ide kiskorú gyerekkel rendelkező családokat költöztettek át az ország más részein (Šid, Adaševac, Sjenica stb.) található befogadóközpontokból. Ezek a családok mind arra várnak, hogy a magyar hatóságok elbírálják kérelmüket és megkapják a menekültstátust, ami lehetővé tenné a számukra, hogy belépjenek az Európa Unió területére. A korábbi migránsáradathoz hasonlóan ezek a családok is szinte kivétel nélkül Németországban szeretnének tartósan letelepedni.

Az új, Nagykikindától délre található befogadóközpont egyik munkatársa, Strahinja Barbulov, a központ működésével kapcsolatban elmondta, hogy a zombori befogadóközpont mintájára alakították ki ezt a központot is. Ugyan még nincs teljesen felszerelve a létesítmény, de a Menekültügyi Hivatal az elmúlt két hétben már 187 családos migránst helyezett át ide más szerbiai központokból. Az új lakók több mint fele, azaz 101 személy tízévesnél fiatalabb gyerek. Mindannyian olyan migránsok, akik már a magyar tranzitzónába bejelentkeztek, és abban reménykednek, hogy a menekültstátust hamarosan megkapják. A magyar migrációs szervek azonban a napi 20 kérelem helyett naponta legfeljebb öt-tíz kérvény ügyében hoznak döntést.

A mezőgazdasági birtok irodaházából kialakított szálláshelyen legfeljebb 250 személyt tudnak elhelyezni, de akkor már telt házról beszélhetünk. Az irodákból kialakított szobákban emeletes ágyakon alszanak a migránsok. Egy-egy nagyobb helyiségben több család is él. A feltételek ebből a szempontból nem a legideálisabbak, de ezek az emberek hosszú időt töltöttek már különböző központokban és valamilyen szinten alkalmazkodtak a körülményekhez. Az ellátásukról a Vöröskereszt gondoskodik, az ebédet a nagykikindai népkonyhán főzik meg, onnan szállítják a központba, amelynek udvarán egy nagy sátrat állítottak fel asztalokkal és padokkal. Itt osztják szét a reggelit, ebédet és vacsorát. Ottjártunkkor marhahúskonzerv, sajt, tea és kenyér volt a reggeli, ezt egy beszállító cég készíti elő és osztja szét. A népkonyhán készülő menüt tíznaponként váltogatják, attól függően, hogy milyen alapélelmiszereket biztosít a Vöröskereszt. A migránsok étrendjének a kialakításakor figyelembe veszik azok étkezési szokásait, kultúráját. A tisztálkodási feltételek még nem a legideálisabbak, nincs például mosógép, ezért az asszonyok kézzel mosnak és a központ körüli fákra kötözött madzagokon szárítják a ruhákat. A központban dolgozók elmondták, hogy az újonnan kialakított épület 5-6 kilométerre található Töröktopolyától, és több mint tíz kilométerre Nagykikindától, a kérdésünkre, hogy a befogadóközpont helyének megválasztáskor figyelembe vették-e a várostól való távolságot, azt a választ kaptuk, hogy nem az volt az elsődleges szempont, hogy úgymond tisztes távolságban, elkülönített helyen alakítsák ki a befogadóközpontot. Itt találtak alkalmas épületet, amelyet viszonylag rövid idő alatt lakhatóvá tudtak tenni, köszönve az Anna és Vlade Divac volt profi kosárlabdázónk alapítványa által nyújtott támogatásnak.

A migránsok szabadon mozoghatnak a központ környékén, időnkét Nagykikindára is beutaznak, autóstoppal, vagy taxit hívnak a számukra, hogy a városban be tudjanak vásárolni, már akinek maradt pénze a hosszú szerbiai ittlétben. A városba ingázó falusiak nem idegenkednek a migránsoktól, felveszik a stoposokat, akik így juthatnak leggyorsabban a városba. Autóbusz errefelé ritkán közlekedik, mire egy fordulót megtesz Töröktopolyán és Basahídon keresztül, a migránsok nem érnének vissza ebédre vagy vacsorára. A nagykikindaiak semmit nem éreznek a migránsok jelenlétéből, akik csak időnként jelennek meg valamelyik boltban. Amint azt Milana Beli, az új központ váltásvezetője, aki egyébként arab szakon végzett, elmondta:

– Politikusok, hivatalos személy még nem kereste fel a befogadóközpontot, amelynek felszereltsége még nem végleges. Az ide elszállásoltak zöme már fél vagy több mint egy éve Szerbiában tartózkodik. Sok az apró gyerek, a kiskorúak száma meghaladja a száz főt. A családok egy része már több mint egy éve érkezett hazánkba, és a gyerekek egy része már itt született Szerbiában. Annak ellenére, hogy a Nagykikinda és Töröktopolya közötti út nem túl forgalmas, a nagyszámú gyerek biztonságára való tekintettel szükség lenne kerítésre, nehogy váratlanul kiszaladjon valamelyikük az útra.

Szabadidejük van bőven, hiszen vannak, akik már több mint egy éve Szerbiába érkeztek és mindannyian arra várnak, hogy a magyar hatóságok a tranzitzónában felállított központokban elbírálják a menekültstátus megszerzésére beadott kérelmüket. Nagyon lassan halad a kérelmek elbírálása, értesüléseink szerint naponta kevesebb, mint tíz migráns esetében hoznak döntés, ami azt fogja eredményezni, hogy ezek az emberek még hosszú-hosszú időre itt rekednek családtagjaikkal együtt. Az iskoláskorú gyerekek nem járnak iskolába, velük külön fogunk foglalkozni. Civil szervezetekkel együttműködve megszervezzük a számukra az angol és más idegen nyelv, köztük a német nyelv és a matematika oktatását. Önkéntesek bevonásával pedig foglalkozásokat szervezünk a számukra, hogy amennyire lehet, hasznosan töltsék el a szerbiai tartózkodásukat, amelynek még csak sejteni sem lehet a végét. A központ kilenc alkalmazottjának nagy része nagykikindai és környékbeli fiatal, de nincs pszichológusunk, szükség szerint külső szakembert alkalmazunk, bár az itt lakók már „megedződtek”, a hosszú hónapok óta tartó bizonytalanságot jól tűrik, de azért van, aki lelki támaszra szorul. Különösen, hogy a magyar hatóságok tovább szigorítottak a menekültstátus odaítélésének a feltételein és szándékosan lassítják az ügyintézést a tranzitzónában felállított hivatalokban.

A Nagykikinda közelében nyitott befogadóközpont egyemeletes épülete mellett nagy fehér vöröskeresztes sátorban osztják az élelmet. Két konténert is felállítottak arra az estre, ha hirtelen megszaporodna a migránsok száma, ami a jó idő beálltával várható, hiszen a déli tranzit útvonalakon, a zöldhatáron keresztül továbbra is érkeznek a migránsok Szerbia területére. A hivatalos adatok szerint a számuk 8000 körül mozog, de nagyon sok migráns, különösen a fiatal férfiakból verbuválódott kisebb-nagyobb csoportok ingáznak az ország területén, időről időre újra megpróbálnak átjutni Magyarországra vagy Horvátországba, de erre a kettős magyar határzár miatt gyakorlatilag nincs esélyük. Megtörténhet, hogy Szerbia területén az elkövetkező hónapokban a migránsok száma akár jelentősen is meghaladhatja a tízezer főt, ami a nemzetközi támogatások ellenére is egyre nagyobb kihívás elé állítja az országot.