A bánáti Magyarcsernye községi székhely, a román határ közelében. Egykoron a városok is irigyelhették ipari létesítményeit. Aztán becsukták a cukorgyárat, tönkrement a szövetkezet, vele együtt a malmuk és a pékségük is. Megszűntek a textilipari kisüzemek, a kereskedelmi vállalat. Takaréklángon dolgozik az étolajgyár.
Magyarcsernye napjainkban
Az elvándorlás pedig nagyméretű. Ma már ezer alá csökkent a faluban élőknek a száma. A helybeli általános iskola első osztályába az 1932/33-as tanévben 131 elsős diákot írattak be. Jelenleg pedig összesen nincs ennyi tanulójuk. Valamikor ötszáz foglalkoztatott volt, most hetvenen vannak munkaviszonyban.
A felsoroltak miatt is, a magyarcsernyeiek az elsők között szerveződtek meg annak érdekében, hogy erősítsék az elszármazottak kötődését a szülőfalujukhoz. A kilencvenes évek közepén megalakult a Csernyeiek Klubja, 1996 áprilisában pedig megjelent a Csernyei Újság első száma. Az óta folyamatosan, évente négyszer, nyolcszáz példányszámban nyomtatják ki és juttatják el az olvasókhoz. Eljut minden csernyei háztartásba, de küldik a külföldön vagy valamelyik más hazai településen élő klubtagjaiknak is.
Az idén megjelent a 22. évad első száma. Az újság számára sokat jelent, hogy mindhárom eddigi főszerkesztője a kezdetektől a mai napig együtt, egymást támogatva dolgozik annak érdekében, hogy ne csak hogy megjelenjen a kisújság, hanem minél tartalmasabb és szebb arculattal kerüljön az olvasóhoz. A kezdetekről kérdeztük Halász Györgyöt, a Csernyei Újság első főszerkesztőjét.
-Az 1990-es évek elején, Magyarcsernyén sorra működésképtelenné váltak a civil szervezetek, egyesületek. Ennek a helyzetnek az orvosolására született meg a gondolat, hogy alakítsuk meg a Csernyeiek Klubját. A Klub életre tudta kelteni mindazon szervezeteket melyek vergődtek, hogy fenn tudjanak maradni, hogy tovább tudják adni azokat az értékeket, melyeket mi hosszú évszázadokon keresztül eleinktől örököltünk. A Klub keltette életre a Csernyei Újságot is. Az volt a célja, hogy beszámolva a faluban élők mindennapjairól kapcsolatot teremtsen és tartson az itt élő csernyei polgárok és az elszármazottak között. Ugyanúgy célul tűztük a kapcsolattartást a környező magyarlakta településeken élőkkel, úgyszintén az anyaország irányába is. A legnagyobb dolog, szerintem - ami talán elismerést is érdemel – az, hogy mi voltunk Vajdaságban, a szórványtelepülések között az elsők, akik helyi lapot adtunk ki. Ritka az a kistérségi újság, amely megszakítás nélkül, immár 22 éve megjelenik, évente négy alkalommal. Eddig körülbelül ezeroldalnyi írás és kétezer fényképpel illusztrált újságcikk jelent meg az újságban, meséli Halász György, aki több mint tíz évig volt a Csernyei Újság főszerkesztője.
A poszton Csányi Mihály nyugalmazott tanár követte, aki már korábban is tagja volt a szerkesztőbizottságnak és írásaival jelen volt újságban. Mint ahogy előde mondja a szerkesztőváltás pozitívan hatott az újságra. Mint szerkesztő új embereket tudott bekapcsolni a készítésébe, aminek köszönve még olvashatóbbá, érdekesebbé és elfogadhatóbbá tudott válni.
Kezdetektől együtt: a három főszerkeszt: Halász György Nagy Erzsébet és Csányi Mihály
-Az egyik célunk az volt, hogy a helyieket és a távol élőket egyaránt tájékoztassuk az itt történtekről, eseményekről és a falu kulturális életéről, de a gazdasági céljairól is. Ezért azt néztük, hogy minden számba legalább egyszer a HK elnöke vagy titkára, tájékoztassa az embereket a faluban történtekről. Mert elmúlt az az idő, amikor az emberek nagygyűlésekre jártak. A Csernyei Újság minden házba eljutott és mindenki tájékozódott arról, hogy Magyarcsernyén mi történt és mi fog történni. A másik dolog, amit a tartalomból kiemelnék az, hogy próbáljuk és próbáltuk a helyi szokásokat, értékeket, hagyatékot megmenteni, azzal, hogy leírjuk azokat. Így írtunk a magyarcsernyei házak építészeti stílusáról, ablakokról, gangokról, folyosókról. Ebből a sorozatból, dr. Szilágyi Máriának köszönve könyv is született. De foglalkoztunk a Csekonicsokkal, az iskolaépületekkel és az egyéb örökséggel is, meséli a tanár úr, aki a lap egyik sikerének tartja, hogy a Csernyei Újságnak sikerült összehozni a hasonló cipőben járó kistérségi újságok készítőit is.
Az újság a kezdetben elsősorban a helybéliekhez szólt, de idő múlásával már azokhoz is, akik nem élnek a faluban.
-Rengetegen elmentek már a hetvenes években, de most üresedik ki igazán a falu. A Csernyei Újságnak meg kellene találni ezekhez az emberekhez a szót. Mert ezek az emberek, akik elmennek, nem úgy mennek el, mint a hetvenes években, hogy majd visszajönnek, földet vásárolnak, házat vesznek. Ezek az emberek elmennek és nem tudni – még ők sem tudják – hogy visszajönnek-e egyszer. Valamiféleképpen a Csernyei Újságnak emiatt az irányba kellene menni, hogy ezeket az embereket itthon tartsuk vagy visszahozzuk - bármikor is, véli Csányi Mihály.
Nagy Erzsébet vette át a főszerkesztői posztot és most, öt évnek utána egy jeles elismerésben részesültek: a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület elismerő oklevelet adományozott a szerkesztőségnek a szórványmagyarság körében végzett több évtizedes tevékenységéért.
A lap arculata is fontos
Az elismerés
-Nagy örömmel fogadtuk az elismerést. Szinte el se tudtam hinni, hogy mi, a Csernyei Újság, egy ilyen kis helyi lap, elismerésbe részesül. Sok magyarcsernyei gratulált, többen telefonon fölhívtak bennünket, levélben is kaptunk biztatást. Nagyon érdekes levelet kaptunk például az Adai Újság egykori főszerkesztőjétől, akinek idéznék is a leveléből. Azt írja: „Őszintén örülök, hogy a nehézségek ellenére továbbra is egy színvonalas és műszakilag kifogástalan lapot adnak ki. A csernyeiek büszkék lehetnek, hogy mint rangidős helyi újság bármelyik helyi lappal felvehetnék a versenyt”. Ez az elismerés a szerkesztőségé. Mindannyinké. Mindenkié, aki önszorgalomból részt vesz az újság írásában, szerkesztésében, vagy bármilyen módon besegít nekünk. Akár beviszi a számítógépbe az anyagot, vagy csomagolja, postázza az újságot. Tehát ez a díj mindannyinké, mondja Nagy Erzsébet.
Az élet azonban megy tovább és már készülnek a lap következő számára. A szerkesztőbizottságon megbeszélik a feladatokat, gyűjtik az anyagot, amit aztán a csernyei származású Fazekas András újságírónak továbbítanak, aki segíti a szerkesztőség munkáját. De, mint hallottuk az újság készítésébe az utóbbi időben sok fiatal bekapcsolódott, akik színesebbé, tartalmasabbá teszik a lapot – egy új színfoltot adva a Csernyei Újságnak.
Ahogy a lap első, egykori és a jelenlegi főszerkesztője mondja Csernyei Újság fennmarad, amíg lesz a nyomtatására anyagi fedezet, ha lesz, aki írja a lapot, és ha lesz, aki olvassa az újságot. Mert a tapasztalat az, hogy az emberek szeretnek a saját kis környezetükről olvasni, az elszármazottak pedig így tudhatják meg, hogy mi történik a szülőfalujukban.
Az újság további folyamatos megjelenítése mellett szeretnék a Csernyei Újság elmúlt húsz éves számaiból egy válogatást kiadni – könyv formájában. Mert az ott lehet a polcon, bármikor le lehet venni, bele lehet lapozni és megtudni belőle azt, hogy mi lett Magyarcsernye sorsa. Egy hű kordokumentum, amelyből majd az utókor megtudhatja, hogyan is éltek a csernyeiek a századforduló táján.
