A tanévkezdés izgalom, öröm, különösen az elsősök számára, mind az általános iskolába, mind a középiskolába indulóknak. Normális esetben. Szerbiában azonban e tanévkezdésre jócskán rányomja bélyegét a kisérettségi-botrány és annak hosszan tartó következménye. A nyolcadikosok hiába készültek fel életük első igazi nagy, egész életüket meghatározó megmérettetésére, miután a tesztek – az most már mellékes, hogy melltartóban vagy csöppnyi adathordozóban – eljutottak néhány tucatnyi érintetthez, és a minisztérium több ezer nyolcadikos záróvizsga-eredményeit megsemmisítette. Meg kellett írniuk a felmérőt anyanyelvből és matematikából egyaránt, csak épp a középiskolába való iratkozáskor ezt egyáltalán nem vették figyelembe, hanem az általános iskolai eredmények alapján jutottak be a tanulók a gimnáziumokba és a különböző szakközépiskolai szakokra. Most, augusztusban 1200 nyolcadikosnak kellett pót-kisérettségit tenni. Mivel az érintettek tudták, semmi tétje sincs, kutyakomédia az egész, mindössze 500-an jelentek meg a vizsgán. Negyedórát, félórát töltöttek a tanteremben, majd hazamentek. A nulla pontos teszt is érvényes ugyanis, ezen a kisérettségin megbukni nem lehet.
Fotó: Molnár Edvárd
Az, hogy az idén csak az általános iskolai eredményt vették figyelembe, azzal járt, hogy a legnépszerűbb szakok pillanatok alatt megteltek, különösen a közgazdasági, egészségügyi középiskolákban, az egyik belgrádi elit gimnáziumba a 60 meghirdetett férőhelyre 180 Vuk-diplomával rendelkező nyolcadikos jelentkezett. A hároméves szakok viszont számos esetben félig üresek maradtak, nemigen akarnak a diákok borbélyok, asztalosok, fémmunkások, kőművesek lenni. E sorok írásakor még bizonytalan, hogy az oktatási minisztérium engedélyezi-e az olyan középiskolai elsős osztály megnyitását, ahol jóval kevesebb, mint 15 tanuló van. E fiatalok – 3000-en vannak! – és szüleik egy pokoli, idegeskedéssel teli vakáció után várják, hogy hétfőn megszólaljon az iskolacsengő. Ezek néhány kivételtől eltekintve hároméves szakok. A tartományi székvárosban az egyes szakiskolák most olyan megoldást találtak a hároméves osztályok diákhiányára, hogy 3, néhány fős osztályból csináltak egy 15 fős osztályt. Arra is van példa, hogy mivel a hároméves szak a 3-4 beiratkozott tanulóval nem nyílhat meg, ezeket a diákokat átirányították a hasonló profilú négyéves szakra.
A záróvizsga egyfajta szűrőt is jelent, s annak, hogy most sokan beiratkozhattak olyan négyéves középiskolai szakra, ahol nem lenne a helyük, igen komoly következményekkel jár. Az 1999-es bombázások után volt hasonló helyzet. A középiskolai tanárok vért izzadtak velük, a nehezebb szakok már félév után félig kiürültek, mert rájöttek, nincs ott a helyük egyes diákoknak, akik a következő évben újra kezdték az első osztályt, rengeteg volt a pótvizsgázó, évismétlő.
Most persze mindenre magyarázat a kormányváltás, hogy épp az utolsó hetekben maradt miniszter nélkül az oktatási tárca. Ezért nem kezdődik a pedagógus-szakszervezetek által bejelentett sztrájkkal a tanév, mert nincs kivel tárgyalniuk a követeléseikről, amelyek – mondani sem kell – szinte ugyanazok, mint tavaly, illetve a korábbi években voltak.
Ezért bizonytalan néhány ezer tanító, tanár sorsa is. Már tavaly tanévkezdéskor arról írtunk, hogy a mintegy 100 ezer pedagógus közül több mint 30 ezernek nincs meg a teljes óraszáma, tehát nem is kaphat teljes fizetést. Olyan tanár is van, aki négy-öt iskolában kénytelen dolgozni, és még szerencsésnek mondhatja magát. Több százan voltak azok, akiknek a múlt tanévben egyetlen órájuk sem volt, csak Vajdaságban több száz pedagógus várhatja, hogy előbb-utóbb munkanélkülivé válik. Ezt a problémát a minisztérium nem oldotta meg, sőt a káosz csak fokozódik. Az egyik szerbiai városban 50 tanárnak nem volt meg a múlt tanévben a teljes óraszáma, ám mégis 20 tanári munkahelyre írtak ki pályázatot. Az egyik iskolában a nyugdíjba ment tornatanár helyére alkalmaztak a nyár folyamán új pedagógust, holott a város más iskoláiban 5 tornatanár dolgozik nem teljes óraszámmal.
Az elmúlt húsz évben valamivel több mint 200 ezerrel csökkent a diáklétszám Szerbiában, majdnem 900 olyan iskola, illetve kihelyezett tagozat működik, amelyben kevesebb, mint 10 diák tanul. A legtöbb – majd 800 – Dél-Szerbiában. Az elmúlt 10 évben viszont 16 százalékkal növekedett a pedagógusok száma, mintegy 10 ezerrel. Az oktatási hálózatnak a körülményekhez való átalakítását – karcsúsítását – már évek óta halasztgatják, az országos oktatási stratégia megvalósítását is már régen meg kellett volna kezdeni, de ennek sincs se híre, se hamva. Holott az ebben szereplő jelentős változásoknak 2020-ig meg kellene valósulniuk, például annak, hogy az alsós osztályokban a diákoknak hetente legfeljebb 20 órájuk legyen, felsőben pedig a heti 25 óra a maximum, a középiskolások esetében 26-28 óra a felső határ. Azt is szeretnék elérni, hogy a négyéves középiskolába iratkozók fele gimnáziumban tanuljon, most ez az arány 21 százalék, és e téren Európában csak egy ország marad le mögöttünk.
A mi vajdasági magyar közösségünk mindig izgatottan várja, hány elsős kisdiákunk lesz. Idén 1863-an indulnak magyar első osztályba. Szabadkán megtörtént az, amire már több éve nem volt példa: mintegy 424-en lesznek a magyar elsősök, a Széchenyi iskola kelebiai kihelyezett tagozatán a 9 magyar kisdiák nem összevont, hanem önálló magyar osztályban tanul majd. Újvidéken is több elsős van, mint tavaly, Piroson újra megnyílik a magyar osztály. A szerémségi Maradékról az újvidéki Petőfi iskolába az MNT iskolabusza szállítja majd az 5 magyar diákot, abból kettő elsőst. A Magyar Nemzeti Tanács 34 esetben tartotta indokoltnak, és javasolta a 15 főnél kevesebb tanuló részére a magyar nyelvű tagozatok megnyitását, egyebek mellett például Bezdánban, Zomborban, Padén, Gomboson, Kisoroszon, Bácsgyulafalván, Szilágyin, Törökbecsén, Bácskertesen, Magyarcsernyén, Kúlán, Csókán, Szajánban is. Doroszlón nem tartotta indokoltnak, mert sajnos csak egy magyar elsős lesz, ő összevont osztályba kerül, mint ahogyan Hertelendyfalván is két, magyar osztályba induló kisdiák lesz. Tragikus a helyzet Törökkanizsán, ahol a gimnázium informatikai szakára mindössze 4 magyar és 9 szerb diák jelentkezett. Itt valószínűleg szerint nem fog megnyílni a magyar osztály (e sorok írója még emlékszik arra, hogy a törökkanizsai középiskolában az ún. kilencedik és tizedik osztályban két-két, 25-30 fős magyar osztály működött). Az MNT által javasolt és a tartományi oktatási titkárság által jóváhagyott, 15-nél kisebb létszámú osztályoknál néhány esetében még nem érkezett meg az új miniszterre váró oktatási minisztériumtól a válasz – azt ígérték, a jövő héten ez megszületik –, hogy mely osztályokat iktatják be a pénzelési rendszerbe. Remény van rá, hogy kedvező lesz az elbírálás.
Az évek során sajnos rendszeresen megtörtént, hogy késve jelentek meg a magyar tankönyvek. A hiányzó kiadványok egy része már elkészült, a többi is az ígéretek szerint – a nyomdai kapacitástól függően – szeptember közepéig eljut a tanulókhoz.
Minden alsó tagozatos szerbiai kisdiák ingyen tankönyvcsomagot kap. A magyar elsős osztályok kisdiákjai pedig a Magyar Nemzeti Tanács tanszercsomagját. Élmény látni, amikor a kicsik a tolltartóban gyönyörködnek, a színes ceruzákat forgatják, csillogó szemmel fedezik fel, hogy még labda is van az ajándékok között. Az iskolavárásuk izgalma az, ami a felnőttekre is átragad, ilyenkor és egy rövid időre elfelejtik a tengernyi gondot, ami a tanévkezdéssel jár. Gyerekeinknek – legyen szó általános iskolásokról, illetve középiskolásokról – joguk van a gondtalan, örömteli tanévkezdésre, arra, hogy csak a tanulásra, a tudásszerzésre legyen gondjuk, még akkor is, ha ez a szülőktől hihetetlen pénzügyi manővereket igényel, még akkor is, ha a felnőtteknek komoly harcokat kell megvívniuk ennek érdekében.
