A Vajdasági Rádió és Televízió (VRT) körüli pénzügyi gondok miatt a médiaház programigazgatósága a keddi ülését követően közleményt adott ki, amelyben sürgeti a média országos szintű szabályozását, és az ehhez szükséges törvények meghozatalát.
Ahhoz, hogy a VRT továbbra is tíz nyelven sugározza műsorát, elengedhetetlen a média rendszeres pénzelése. A VRT működéséhez arra van szükség, hogy ugyanannyi pénzt adjanak a működtetésére, amennyit tavaly az Szerbiai Rádió és Televíziónak szántak a költségvetésből. A közleményben kitértek arra is, hogy a média programtanácsát is ugyanannyi időre nevezzék ki, mint amennyi az igazgatóbizottsági tagok mandátuma.
A Vajdasági Rádió magyar szerkesztősége nehezen maradhat fenn, ha nem vesznek fel friss munkaerőt (Fotó: Ótos András)
Azt mondják az idősebbek, és azok, akiknek első kézből volt információjuk, tapasztalatuk abból az időszakból, hogy a régi Jugoszláviában a zágrábi és az újvidéki rádiók és televíziók voltak a legjobbak az országban. Abban az időben az előfizetés megfizettetési aránya 98 százalékos volt. Akkoriban az VRT nyugalmazott munkatársai házról házra mentek, és megfizettették a közszolgálati média előfizetési díját. Ezután szétesett az ország, következtek a háborús évek, az Újvidéki Rádió és Televízió a kilencvenes években az akkori rezsimnek nem csupán kiszolgálója, hanem a propagandagépezetének az ökle volt. Abban az időben az VRT professzionális szempontból szinte teljesen lenullázódott, főként a szerb szerkesztőség.
Az VRT pillanatnyi helyzetéről Márton Attilával, a Vajdasági Televízió főszerkesztő-helyettesével beszélgettünk.
– Ami a kisebbségi műsorokat illeti, az elmúlt 20-30 év arról szólt, hogyan maradjanak meg ezek a szerkesztőségek, néha elég súlyos kompromisszumok árán is. A kisebbségi szerkesztőségekből nagyon sok jó káder elment. Voltak olyan szerkesztőségek, amelyek azért mégis igyekeztek megőrizni professzionális öntudatukat, és igyekeztek folyamatosan fiatalítani, és voltak olyan szerkesztőségek is, ahol ez kevésbé sikerült. Mindig azt mondjuk, hogy kilenc kisebbségi szerkesztőség van. Ez a kilenc szerkesztőség igen eltérő létszámában, hagyományaiban, szakmai felkészültségében. Vannak olyan szerkesztőségek, amelyek két-három emberből állnak, és vannak olyanok is, mint például a magyar, ahol megközelítőleg 30 ember dolgozik.
Az Vajdasági Rádióban, szintén nagy létszámhiánnyal küszködnek, ez pedig csak egyféleképpen oldható meg, méghozzá úgy, ha új embereket tudnak felvenni. A rádióban küszöbön áll egy felelősszerkesztő-választás, ami nagymértékben meghatározza majd a magyar szerkesztőség jövőjét. A televízió magyar szerkesztőségében jó a helyzet, nem médiamunkások dolgoznak, hanem hivatásos újságírók, megvan a szakmai tudásuk. A magyar szerkesztőség a Milošević-rezsim alatt is, de az elmúlt időben is arra volt kényszerítve, hogy bebizonyítsa, egységesen tud fellépni a különféle nyomásokkal szemben.
Jelenleg késnek a fizetések, hogyan működik ezekben a napokban a VRT?
– A Vajdasági Rádió és Televíziót jelenleg kizárólag az itt dolgozó embereknek a professzionalizmusa hajtja, mert anyagi motivációról nem beszélhetünk. Most arra várunk, hogy kézhez kapjuk a júniusi fizetés első részét.
Milyen megoldást várnak?
– A mi jövőnk a szerbiai hatalomtól függ, én magam nem vagyok híve a költségvetési pénzelésnek. Most előfizetésből működik a VRT, persze így is léteznek „törvényes útjai” a politikai nyomásgyakorlásnak, mert a parlament választja meg a szerbiai műsorszórási tanácsot, az pedig megválasztja az igazgatóbizottságot mindkét közmédiumban, az igazgatóbizottságok pedig a vezérigazgatókat, valamint a fő- és felelős szerkesztőket. Ilyen értelemben minden a parlamentből indul ki. A költségvetési pénzelés nagyon egyszerű, de ott nagyon szigorú mechanizmusra lenne szükség annak érdekében, hogy ne történjen politikai nyomásgyakorlás.
Mekkora a tartományi szervek hatásköre, segíthetnek a VRT-n?
– A tartománynak gyakorlatilag javaslattevő szerepe van, amikor a vezetői struktúra kialakításáról beszélünk a közmédiában, formailag nincs ráhatása a vajdasági szerveknek arra, ki irányítja a VRT-t. Ami a pénzelést illeti, a tartomány pénzelhetné a vajdasági közmédiát, ha lenne rá pénze.
Hogyan hat ki a pénztelenség a mindennapi munkára?
– Mi az alapvető eszközökkel sem rendelkezünk, papírhiány van, kevés az üzemanyag, pedig ezek a legalapvetőbb dolgok. Ez mindannak a következménye, hogy a viszonylag jó megfizettetési arányok az utóbbi évben rohamosan csökkentek, ez azután történt, miután a belgrádi hatalom kijelentette, hogy nem kötelező az előfizetés. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy az előfizetést már meg is szüntették, és költségvetési pénzelés van. Arról nem beszél senki, hogy még mindig büntetik azokat, akik nem fizetik a tévé előfizetést, vannak perek. Egy újabb fajta pénzelésről még nem született döntés, így a két szék között a földre esett a VRT. Az SZRT ugyanebben a helyzetben lenne, de a kormány már elkezdte pénzelni a költségvetésből, úgymond segítség címén. Nem tudni egyelőre, hitelként adták a pénzt, vagy vissza nem térítendő segélyről van szó, ez majd kiderül, de a VRT erről lemaradt, és most itt vagyunk, ahol vagyunk.
Miért van az, hogy a kisebbségi szerkesztőségek mindig a háttérbe lettek szorítva a VRT-ben, még az elmúlt néhány évben is ez volt a jellemző, a rádióban alig bírják a munkát, nagyon kevesen vannak, míg a szerb szerkesztőségben folyamatos volt a fiatalítás?
– Ez így van, a kisebbségi szerkesztőségekre nem sok figyelmet szenteltek az elmúlt években. A VRT-ben magunk között ezt az évet kikiáltottuk a második műsor évének, a második műsor az pedig nagyjából a kisebbségi műsorokról szól. Történtek előrelépések, káderszempontból is, és szakmai téren is, de az előrehaladás nem olyan mértékű, mint ahogyan azt terveztük, egyszerűen azért, mert nincs pénz. Ahhoz, hogy kapjunk valamit, érvelni, követelni kell, de az előrelépések, amelyekben szerénységemnek is része volt, éppen ilyen síkon történtek. Tavasszal azonban nagyon súlyos helyzetbe került a VRT, azóta gyakorlatilag leállt minden érdemi bővítés. Ettől függetlenül, ebben a periódusban sikerült azt elérni, hogy egyes embereknek javítsunk a státusán, sajnos ez nem jelenti még mindig az állandó munkát. Én nem álltam el attól, hogy rendezzem az emberek státusát, csak az a kérdés, erre mikor kapunk zöld fényt. A magyar szerkesztőségben jelenleg is vannak olyan szerkesztők, akiknek nincs megfelelő státusuk, nagyon jó újságírók, de tiszteletdíjasok, vagy ideiglenes munkára vannak felvéve. Ez hosszú távon azért tarthatatlan, mert amint ezek az emberek találnak valami más munkalehetőséget, elmennek.
Fennáll annak a veszélye, hogy megszűnik a VRT?
– Szerintem nem szűnik meg, csak az a kérdés, hogy mennyire engednek majd bennünket normálisan dolgozni.
Mi a véleménye arról az ötletről, hogy Vajdaságban minden kisebbségnek legyen saját médiája, pl. a vajdasági magyaroknak saját televíziójuk és rádiójuk, és a többi kisebbségnek is hasonlóan?
– Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy egyes fejekben megfordult már ez az ötlet, de mint mondtam, a mi működésünk a hatalomtól függ. Szerintem nem az a megoldás, hogy ölbe tett kézzel várjuk, mások mit döntenek. Az a dolgunk, hogy ahogy tudjuk, és amennyire tudjuk, hallassuk a hangunkat..
