Olvasóink mintegy két hónappal ezelőtt ismerhették meg a történetét egy súlyosan beteg kisfiúnak, Pósa Martinnak. Akkor még előtte állt egy magyarországi vizsgálat, s a család reménykedve várta, mit mond az idegsebész, hogy eltávolíthatók-e a ciszták, amiket Martin agyán találtak, és visszanyerheti-e még a látását. Az orvosok azonban nem sok jóval kecsegtették a szülőket.
Martin a héten töltötte be tizenegyedik életévét. Egy gyermek életében a születésnap az egyik legjobb nap az évben, neki azonban ez a nap nem az ünneplésről szólt. Szervezete ismét tiltakozik a gyógyszer ellen, amit két hete kezdett szedni, hogy legalább a fájdalmait enyhítsék.
– Az első alkalommal dr. Barzó Pálnál jártunk a Szegedi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján, aki szerint sebészi beavatkozással Martin állapotában nem érhető el javulás. Viszont azt ajánlotta, hogy keressük meg Sztriha László gyermekneurológust, aki augusztus 21-én fogadott is minket. Martin ismét különféle vizsgálatokon vett részt, többek között EEG-n és MRI vizsgálaton is. A doktor úr azt mondta, Martinon kívül csak egy gyermekkel találkozott, akinek ilyen súlyos az állapota, s akit nem lehet megműteni. Négy ciszta van az agyán, a látókéreg helyén is, emiatt sérült a látása, az agyinfarktustól fehér foltok vannak az agyán, és az orvos egy fizikai sérülést is felfedezett, amit születéskor szerezhetett a gyerek, a koponyáján ugyanis van egy lyuk. Annyit tudott Martinért tenni, hogy felírt egy fájdalomcsillapítót, a Propranololt – meséli Skenderović Szilvia, Martin anyukája.
Martinnak hónapokig kellene a fájdalomcsillapítót innia. Az első két hétben napi fél tablettát kell minden reggel bevennie, és bár az első két-három napban többször megszédült, fájt a feje, hányingere volt, a napok múlásával úgy tűnt, a szervezete kezd hozzászokni a gyógyszerhez, az orvos utasítására pedig emelniük kell a dózist, így Martin reggel és délben is fél-fél tablettát szed majd be. Az anyuka szerint azóta újabb agyinfarktusa nem volt, a héten azonban újra rosszul lett, kis időre az eszméletét is elveszítette. Szilvia attól fél, a fiánál az epilepszia is kialakulhat. Nagyon el van keseredve, mert kiderült, Martin idejében megmenthető lett volna. A fiú hydroceflusban, vízfejűségben szenved születése óta, és eddig már négyszer megoperálták. Amikor a fiát legutóbb öt évvel ezelőtt megműtötték, hogy kicseréljék a csövet, ami a felesleges agyfolyadékot a húgyhólyagba vezeti, megsértették az agyát, és a fiú kómába esett. Ha az itteni orvosok azonnal észrevették volna, hogy valami baj van, és reagálnak, akkor ezek a ciszták nem jelentek volna meg. Sztriha professzor azon is csodálkozott, hogy a szerbiai orvosok miért nem adtak Martinnak fájdalomcsillapítót, hiszen állandó és erős fejfájás gyötri a kisfiút.
– Martin már nem is mer szólni, ha valami baja van, mert attól fél, megint viszem az orvoshoz. Ez a gyógyszer valamennyire enyhíti a fájdalmát, észrevehetően jobban van, sőt talán lassítja is a folyamatot, de nem vezet gyógyuláshoz. A ciszták nem fognak eltűnni, megoperálni nem lehet, az agya pedig kezd sorvadni. És a helyzet csak rosszabb lesz. Habár Martin végig bent volt velem, amikor az orvos elmondta, mit talált, de mivel egyszerre nem tud két dologra koncentrálni, és éppen egy plüssállattal játszott, nem hiszem, hogy sokat felfogott volna az elhangzottakból. A fájdalomcsillapító egyébként nem olyan drága, úgy számoltuk, egy doboz két hónapra elég, és szerencsére itthon is beszerezhető, három hónap múlva pedig ismét el kell mennünk Sztriha professzorhoz egy újabb vizsgálatra, hogy megnézze, történt-e változás Martin állapotában.
A nyáron Csantavéren egy jótékonysági akció keretén belül több mint 140 ezer dinárt sikerült összegyűjteni Martin külföldi orvosi vizsgálatára és a gyógykezelésére, a legutóbbi látogatás azonban az összeg több mint felét felemésztette, és hamarosan újabb vizsgálatra kell menniük. Szilvia a dátummal, pecséttel ellátott orvosi papírokat fel tudja ugyan mutatni, számlát azonban hiába kért, nem kapott, mert szerbiai állampolgárokként magánúton végeztették el a vizsgálatokat, s egyelőre nem is tudja, honnan tudja majd előteremteni a pénzt a következőkre.
Közben Martin sikeresen letette az osztályvizsgát minden tantárgyból, pótvizsgára küldték ugyanis, most pedig a tárcaközi bizottság jóváhagyta, hogy Martin a súlyos betegsége miatt ezentúl otthon folytassa tanulmányait, így hetente két-három alkalommal jár majd hozzá egy tanító.
– Martin egyelőre nem is megy iskolába, hanem majd csak októbertől kezdi meg itthon a tanulást. Nemrég a helyi közösség és a Segítsük egymást Vajdaság csoport is segített az iskolakezdésben, Martin nagyon sok ajándékot is kapott, aminek nagyon örült. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a segítséget, aki támogatott minket. Egy szabadkai együttes is felajánlotta, hogy szívesen szervezne egy jótékonysági bált Martin számára, de azt javasolták, hogy próbáljunk meg támogatót szerezni az eseményhez, egy cég, vállalat vagy egy erős civil szervezet formájában. Hogy ez a jótékonysági akció összejön-e és mikor, most még nem tudjuk. Sajnos teljesen tanácstalan vagyok, kihez is tudnék még fordulni segítségért, mert közeleg a következő magyarországi vizsgálat időpontja, és nincs miből kifizetni – panaszolta Szilvia.
A Komercijalna Bankában a számlaszámok továbbra is élnek, melyeket Pósa Martinnak nyitottak: RS 35205903101952459688 a devizaszámla száma, illetve 205-9011005075267-39 a dinárszámla száma. A család nagyon várja, hogy esetleg egy szponzort is sikerül találniuk a jótékonysági bálhoz. Amennyiben valaki vállalná, az szerkesztőségünkben megkaphatja a család elérhetőségét.
