Muhi Béla okleveles fizikus, fizika- és kémiatanár neve elkerülhetetlen, amennyiben a vajdasági tehetséggondozásról van szó. Több évtizedes tanári pályafutása mellett több díjban részesítették, emellett nem hanyagolható el az sem, hogy a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alapító alelnöke, a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács elnöke, a GENIUS Tehetséggondozó Mozgalom létrehozója és elnöke, az Apáczay Nyári Akadémia , apedagógusok akkreditált tanári továbbképzésének egyik főszervezője és a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja. Zenta város Pro Urbe-díjal tüntette ki.
Elsőként, meséljen valamit a Pro Urbe-díjról, amit nem rég vett át!
– Először is Zentáért tett munkásságom miatt lehettem a díjazottak között. Ezek közé tartozik több tevékenység is, például hogy több, mint másfél évtizede vagyok konzulens tanár a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara Határon Túli Levelező Tagozatán, amely Zentán működik, éveken át tartottam ismeretterjesztő előadásokat Zentán, tankönyvcsomagokat adományoztam a helyi iskoláknak. Ide tartozik még az a több diákverseny és tehetséggondozó diáktábor, amelyeket szülővárosomban szerveztem meg, valamint igyekeztem minél több zentai diáknak, illetve tanárnak lehetővé tenni, hogy különböző versenyeken, képzéseken vegyenek részt, hogy ezáltal fejleszteni tudják magukat, illetve hogy hatékonyabban dolgozzanak. Elmondhatom, hogy mindig szívesen térek vissza Zentára, hiszen rengeteget kaptam szülővárosomtól, elsősorban itt ismertem meg példaképem is, Fábri Gézát, aki osztályfőnököm, illetve fizika- és kémiatanárom volt a gimnáziumban. Ő volt az, aki hatott rám, szaktudásával, előadásmódjával, kísérleteivel. Nekem Zenta és az, amit ott szereztem, adta azt az erkölcsi tartást, ami a mai napig fontos.
Több évtizedes tanári pálya áll már a háta mögött, emellett több konferencia, diákverseny főszervezője, szervezője, több díj kitüntetettje, több szervezet alapító tagja, elnöke, rengeteg egyéb programot is szervez. Mennyire emészti fel a mindennapjait ez a rengeteg dolog?
– Nagyjából már harminc éve dolgozom ebben az ütemben, elmondhatom, hogy szert tettem némi rutinra, de ahogy az idő múlik, úgy érzem, hogy néha talán kissé többet vállalok, mint amennyit meg győzök csinálni. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy aki bírja, annak kötelessége, hogy tegyen. Előszeretettel alkalmazom az elmetérkép-módszert, tehát, hogy egy papírra felvázolom, nyilakkal, néhány szóval azt, hogy mit kell tennem, mi van éppen napirenden, melyek azok a dolgok, amelyek prioritást élveznek, melyek azok, amelyek esetleg várhatnak. Ugyanezt alkalmazom az előadásim során is, kis ábrákban emlékeztetem magam a témákra. Tulajdonképpen ez a módszer nálam nagyon jól bevált, és igazán sokat segít a munkám során, segít eligazodni. Hasonlóan jártunk el például a tankönyvpótló kiadványok készítésekor is, amelyeket bemutattunk Oroszországban is, és ott a tatárok ugyancsak megpróbálták ezt a modellt alkalmazni, hiszen az ő esetükben sem volt az összes tanterületen megfelelő szakirodalom az anyanyelvükön.
Az Ön tapasztalata szerint esetleg miben változtak meg a diákok, illetve, mennyire kellett megváltoztatni a hozzáállását az oktatáshoz az évek során emiatt?
– A tanárnak is követnie kell a változásokat, semmiképpen sem maradhatunk le. Nem elég az, amit az egyetemről hozunk magunkkal. Őszintén, én is akkor értettem meg igazán a fizikát, amikor a diákoknak kellett elmagyaráznom. Akkor jöttem rá sok dologra, kísérletek során, példákon keresztül. Sok újonc tanár itt rontja el, hiszen nem jár továbbképzésekre, nem fejleszti magát. Ugyanakkor a szakma, a tudomány is állandóan változik, bármilyen szakterületről is beszélünk. Ebben a munkában valóban érvényesül a holtig való tanulás, fejlődés. Tehát, ha a tanár nem elég ambiciózus, nincsenek ötletei, nem kreatív, nem törekszik az önfejlesztésre, ez a diákjain és a saját sikerességén is meglátszik. Fontos mozzanat a diákok megismerése is. Sokszor teszik fel a kérdést, hogy gyengébbek-e a mai diákok a régieknél, hiszen sokan állítják, hogy a tanulók már nem figyelnek, elevenebbek az órákon, nehezen koncentrálnak és effélék.. Én úgy tartom, hogy a mai diákok mást tudnak, és másként tudnak. Például jobban kezelik a számítógépeket, mint a tanárok, gyorsabban és sikeresebben sajátítanak el idegennyelveket, jobbak a kommunikációs képességeik. Más dolgokban viszont lemaradnak; ilyen például az olvasás örömének megélése, valamint gyengébbek a magolás-szerű tanulásban is. Elmondható, hogy egy változás szemtanúi vagyunk, új generációk jönnek, új erényekkel. Bízok a mai fiatalokban, nem szabad azonban elhanyagolni a szülői, illetve a tanári nevelés hatását, mivel szerintem ez továbbra is fontos. Régimódinak tűnhet, de szerintem az anyanyelv, a nemzet és a valláson alapuló erkölcsi elvek továbbra is alapvető építőkockái a társadalomnak, ezeknek nem kellene változni.
A mai diákok és fiatal kutatók tudása nem annyira szilárd, vélik egyesek, hiszen minden információhoz, szinte bármiféle különösebb erőfeszítés nélkül hozzájutnak hozzá. Önnek mi a tapasztalata?
– A világhálónak létezik árnyoldala is, hiszen amennyiben a diák rosszul vagy bármiféle cél nélkül bóklászik rajta, esetleg rossz irányba fejlődik a személyisége, alapvető tulajdonságok hiányoznak majd belőle, és gyakorlatilag elveszhetnek. Itt jut fontos szerephez a szülő, illetve a tanár, akik valahol megpróbálnak célt adni a fiatalnak. Ugyanakkor az, hogy a gyereknek gyakorlatilag minden egy karnyújtásnyira van, azt a benyomást keltheti benne, hogy ő mindenhez ért. Egy idő után a lángoló tehetségek ennek elérkeznek a következő fokozatára. Amikor ugyanis megérik bennük egy tudás, egy olyan tudás, ami lehetővé teszi a fiatalnak, hogy rendszerben tudjon gondolkodni, hogy a dolgokat be tudja skatulyázni, összekapcsolni a jelenségeket, rangsorolni képes őket, amikor már otthon érzi magát a hálózatépítésben, mind a tudományok, mind az emberi kapcsolatok terén, akkor egy bölcsességről beszélhetünk. Ekkor a információ-túltengés kérdése megoldódik. Röviden, ennek az önbizalomnak át kell alakulnia bölcsességgé.
A tehetségek között tudvalevően akadnak úgynevezett csiszolatlan gyémántok is, tehát olyanok, akik játszi könnyedséggel oldják meg a legösszetettebb feladatokat, akik 14 évesen négy nyelven beszélnek, viszont nem érdeklődnek a dolgok iránt, vagy egyszerűen fogalmazva, borzasztóan lusták. Az ön tapasztalatai szerint ezzel hogyan lehet a leghatékonyabban megbirkózni?
– Az oktatásnak tulajdonképpen célja a holisztikus nevelés, vagyis hogy mutassunk meg a gyereknek minél több dolgot, és a végén kiderül, hogy miben nyújt kimagasló eredményt. Na most, vannak matematikai zsenik, vannak, akik nyelveket sajátítanak el meglepő gyorsasággal, vannak, akikből kiváló sportolók lesznek, van, aki emocionális vonatkozásokban magaslik ki, tehát nehezen esik szélsőséges lelki krízisekbe, illetve van, aki jól kommunikál. Elmondható az is, lehet, hogy egy gyermek a tehetségével egyedül nem jutna messzire, de viszont egy csoportban, ahol több, különböző erénnyel rendelkező fiatal veszi körül, sikeresen kamatoztathatja képességeit. Manapság már ilyen csoportokban lehet a leginkább sikereket elérni. Ma szinte nincsenek olyan kutatók, akik egymaguk képesek hatalmas dolgok feltalálására, mivel annyira kiszélesedett az emberi tudás, de a kutatócsoport, mint olyan, képes ilyesmire. Amennyiben a diák sikeresen beilleszkedik a csoportba, akkor nincsenek gondok. A tehetséggondozás ma már rendelkezik egy ilyen vetülettel is.
- A vajdasági magyar nyelvű oktatásért kifejtett tevékenységének elismeréseként 2000 karácsonyán Pokorni Zoltán akkori magyar oktatási miniszter Klebelsberg Kunó emlékplakettet adományozott neki.
- A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete Eötvös-díját 2001-ben kapta meg.
- 2004-ben Szabadkán a legrangosabb hazai kulturális elismerést, az Aracs-díjat vehette át.
- Kisebbségekért Díj állami kitüntetésben részesítette Magyarország miniszterelnöke 2007-ben
- 2009-ben Magyarország oktatási minisztere Arany Katedra Emlékplakettel tüntette ki.
- 2013-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által alapított a Tehetségek Szolgálatáért életműdíj kitüntetést kapott.
- 2013 szeptember 11-én Zenta város Pro Urbe-díját vehette át.
