Egy hónapja ütött ki a tűz a csantavéri Gere családnál, egy hónapja lett oda mindaz, amiért az elmúlt évek során fáradhatatlanul dolgoztak, amit két kezükkel építettek. Számos emlék, ünnep, öröm és bánat színhelye semmisült meg, s bár a józanész azt diktálja, inkább egy másik házat kellene venniük, a szívük mégis azt súgja, azt szeretnék lassacskán újra felépíteni, ahol egykori otthonuk állt.
A hétgyermekes család az elmúlt heteket a leégett otthonuk mellett lévő házban töltötte, melyet a szülők, Irén és Zoltán, két éve bankhitelből vásároltak az egyik gyermeküknek. A kétszobás házat most kilencen lakják, és mindannyian egy szobába zsúfolódtak be, a másik szobát ugyanis próbálják lakhatóvá tenni, felkészülni a télre. Elkészült a cserépkályha, és a napokban újjáépítik a kéményt, hogy legyen hol melegedniük, amikor bejönnek a hideg napok, és azután már csak a meszelés marad hátra, ami Zoltánra, a családfőre vár. Mint mondják, van mit enniük, van mit felvenniük, van hol aludniuk, melegedniük, és próbálják tovább élni az életet a történtek ellenére is, de hogy egykori otthonuk sorsa mi lesz, még ők maguk sem tudják. Szinte biztos, hogy a következő hónapokat is kénytelenek lesznek itt és így eltölteni, ezért igyekeznek minél több munkát elvállalni, hogy minél hamarabb összegyűljön annyi pénz, amiből vásárolhatnak vagy építhetnek egy új otthont maguknak és csemetéiknek.
– Még három évig van kötelezettségünk a bank felé, hiszen ezt a házat, ahol jelenleg is vagyunk, hitelből vettük meg. Jobban megérné venni egy másik házat, szerencsére itt Csantavéren elég olcsók a házak, már hat-hétezer euróért is lehet találni valamit, ennyiből pedig biztosan nem tudnánk újjáépíteni régi otthonunkat, de hiába, egyelőre nem tudunk másik hitelt felvenni, és ennyi pénzünk sincs – mondja Zoltán.
A tűzoltóparancsnok szerint rövidzárlat, a tűzbiztos szerint pedig egy szikra okozhatta a tüzet. Pontosan ők sem tudják, de bármi is volt az ok, sajnos a család otthona néhány óra alatt lakhatatlanná vált a tűz során. Az egykori főépület falai még állnak, de muszáj elbontani és újra felépíteni őket. A melléképületek falai szerencsére nem sérültek, ott csak a tető égett le, úgyhogy itt új tetőszerkezetre és új mennyezetre van szükség. Az elmúlt hetekben azonban hiába volt kegyes hozzájuk az időjárás, csupán az elégett gerendákat tudták leszedni, melynek egy részét tűzifaként még fel tudják használni, de a kiégett házrész falainak ledöntése és a romok meg az építési törmelék eltakarítása még várat magára. Ezt a Köztisztasági és Parkosítási Közvállalat emberei fogják elvégezni, de majd csak azután, hogy a szeméttelepen a hulladékot összetúrják, és helyet csinálnak a több teherautónyi romnak. A családnak kiadtak egy igazolást, mellyel bizonyos kedvezményekre jogosultak. Ha a leégett otthonuk újjáépítése mellett döntenek, talán építőanyagot is kedvezményesen tudnának vásárolni.
– Sikerült mindent kimenteni a házból, a bútorok egy része az udvaron áll letakarva, de még nagyon füstszagúak. Megmaradtak a ruháink, a háztartási gépek nagy része is, van télirevalónk, élelmünk. Sok segítség érkezett másoktól, amiért nagyon hálás vagyok, és bár nem vagyok teljesen nyugodt, sokat segített, hogy újra dolgozni kezdtem, és ez leköti a figyelmemet, mert itt mindennap csak a romokat látom, és mindig szembe találom magam a gondokkal. Családfőként kilenc embernek kell megteremtenem a napi betevőt, úgyhogy nem könnyű – vallja be Zoltán.
– Amennyire lehet, igyekszünk előre tekinteni, nem keseredtünk el, hiszen az élet megy tovább, csinálni kell. Egy szobában vagyunk, kicsit szűkösen, de hamarosan elkészül a másik szoba is, akkor jobban elférünk majd, és ha nem tudunk hamarjában intézni valamit, akkor a telet is itt töltjük. De legalább együtt lesz a család – mondja Irén. – A nagyobb gyerekeink tudatában vannak a helyzetnek, alkalmi munkákat vállalnak, hogy minél több pénzt tudjunk megkeresni, a kisebbek pedig a romok között időnként arról beszélnek, milyen jót játszottak ott, máskor meg alig férnek a bőrükbe, és már csinálnának a házon valamit. Én is dolgozom, megpróbálom kivenni a részem a munkából. Nagyon sok dolgot kaptunk is, néha-néha érkezett valaki hozzánk ruhaneművel, bútorral, pénzzel, vagy segített a romok takarításában. Sikerült eladni valamennyi vasat, volt egy jótékonysági hulladékgyűjtő akció, az abból befolyt pénzt is befizették arra a számlára, amit külön nekünk nyitottak, de mi is gyűjtjük a kupakokat, műanyagpalackokat, úgyhogy akinek van felesleges pillepalackja, kérjük, annak jussunk eszébe. Szóval próbálunk minden lehetséges módon pénzt teremteni, hiszen arra van a legnagyobb szükségünk. Bár talán sosem heverjük ki, ami velünk történt, nem szabad feladni a reményt, és én tudom, hogy jó az Isten és megsegít minket, ahogy eddig is mindig valamilyen formában érkezett valaki, hogy segítsen – mondta bizakodva Irén.
Amikor október 4-én a reggeli órákban kiütött a tűz a Gere család házában, már aznap nagyon sokan siettek a család segítségére, a Caritas csantavéri csoportja pedig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minél többeket megmozgasson Geréékért. Példaértékű volt, ahogy a következő napokban egész Vajdaságból, sőt Magyarországról is érkeztek különböző formában adományok, nemrégiben pedig a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola és a Caritas helyi csoportjának szervezésében egy szelektív hulladékgyűjtő akciót szerveztek, amibe úgyszintén sokan bekapcsolódtak. Mint Perc Márta, a Caritas egyik önkéntese elmondta, a helyi iskola diákparlamentje úgy döntött, a következő ilyen jellegű akciót már az iskola diákjai, vagyis maguk a gyerekek fogják megszervezni, melyre novemberben kerül sor, és az így befolyt összeget is a Gere család megsegítésére fordítják majd. A Gere család számára az NLB Bankban nyitottak számlát, melynek száma 310-7210100008351-74. Adományaikat erre a számlaszámra fizethetik be mindazok, akik szeretnének a családon segíteni.
