A bevásárlási láz december beálltával ráül az emberek vállára, igaz, egyesek alig várják, hogy ajándékok garmadával szerezzenek örömet családjuknak. Mások, akiknek vékonyabb vagy üres a pénztárcájuk, szorongással gondolnak a közelgő ünnepekre. A nagy hűhóban sokan nem is figyelnek azokra a kis részletekre, amelyek valójában sokkal nagyobb örömet okoznak a gyermekeknek, mint akármelyik ajándék. Egy kis közös ügyeskedés a búzaszemekkel, vagy a sütik készítése, és ezek dísszé alakítása olyan élmény, amit egyetlen egy vacak ajándék sem adhat.
Fotó: Molnár Edvárd
Az anyagiasodó környezetünk azonban mást diktál, a fogyasztói társadalom agresszív, a gyermekek lelki világát több helyről bombázzák a legkülönfélébb reklámokkal, sokan már hónapokkal előbb megírják a Mikulásnak, Télapónak, Jézuskának az ajándéklistát, közben halvány gőzük sincs, miről szólnak ezek az ünnepek.
A hipermarketek, bevásárlóközpontok bejáratainál télapók leselkednek minden zugból, csillogó szánkók, csilingelő kütyük kísérnek végig a boltokig, giccs-áradat támad érzékeinkre.
A felnőttek között is akadnak „gyengén informáltak”, igaz, egy ideig nem volt úgymond „modern” ünnepelni. Emlékszem, egy kollégám jó pár évvel ezelőtt megkérdezte őszintén: „És akkor most tényleg gyertyát gyújtatok, meg karácsonyfát díszítetek karácsonykor?” Igen, válaszoltam, tényleg, és tettük ezt akkor is, amikor nem volt éppenséggel „menő”.
Az emberek sokszor azért nem ünneplik együtt a téli ünnepeket, mert fontosabbnak tartják munkájukat, a nagy sietést, mert akkor még több pénzt kereshetnek, amelyből még nagyobb ajándékot vásárolhatnak. A sok ajándékhoz és összevásárolt tárgyhoz nagyobb, drágább autót kell venni, az autóhoz garázst, aztán házat, ahhoz meg hitelt kell felvenni, a hitelt meg bizony fizetni kell, és sietni kell... És mit látnak ebből a gyerekek, hol van anyuci, hol van apuci... és elmúlik az idő, a gyermekkor legszebb időszaka, amit együtt tölthetnének gyermekeikkel, és elvésznek a kötődések, a közös dolgaik, szokásaik. Igaz, a kívánságlisták kipipálva, a gyerekszobákba alig lehet belépni a játékoktól, és a gyermekek így nem a családi értékekhez kötődnek már, hanem a tárgyakhoz, és ne csodálkozzanak, ha ők is csak anyagiakkal próbálnak majd másoknak boldogságot szerezni.
A decemberi ünnepeket sokan így ünneplik, de nem mindenki.
Adventtel kezdődött a decemberi ünnepségek sorozata, az a hangulatvarázs, amelyet csak ilyenkor érez át a család apraja-nagyja. A cipők fényesítésétől a karácsonyfa díszítéséig minden kis lépést közösen tesz meg a család, mindenki besegít. A karácsonyra való lelki felkészülés, az örömteli családi együttlét emléke megmarad egy életen át, és erőt ad, még a nehéz pillanatokban is. A decemberi ünnepek segítenek újra összekovácsolni a hétköznapok rohanásában szétcsúszott embereket, ráébreszteni bennünket a családi közösség fontosságára. Minden hétre juthat egy kis közös munka, pl. minden adventi vasárnapon újabb gyertyát gyújthatunk, Mikuláskor a gyerkőcök cipőt pucolnak, Luca napján búzát ültetünk, és akkor jöhet a karácsonyfára készülő díszek tervezése, amelyeket többféleképpen készíthetünk, együtt. Érdemes megfigyelni, milyen büszkék gyermekeink, ha sikerül pl. a tésztából megformálni egy-egy csillagot, és amikor a kisült díszt ő helyezi el a karácsonyfán kiszemelt ágra. Ilyenkor az ajándékok feledésbe merülnek, és a család közös kincsei formálódnak meg lelkükben.
Ha a többi ünnepre nem is, de karácsonyra nagyjából minden család együtt van, azok, akik külföldön élnek, távol szüleiktől, nagyszüleiktől, hazautaznak, hogy közösen ünnepeljék Jézus születésének napját. Ekkor előjönnek az emlékezetből azok az illatok, azok a fények és érzelmek, amelyeket dédszüleinknél, nagyszüleinknél és szüleinknél láttunk, éreztünk, és amelyek valahol mélyen bennünk élnek. A karácsonyfákon égő gyertyák, a csillagszóró, marcipán és a fenyőfaillat, gyerekricsaj és hosszú beszélgetések. Ezt a családi kincset gyermekeink őrzik tovább, persze csak akkor, ha részesülnek az ünnepek varázsában.
