Lukácsi Lajos negyed évszázada foglalkozik a péterváradi óra karbantartásával. Segítséget csak családjától vagy ismerőseitől kap, s mivel a város megfeledkezett az óráról, még az óraszerkezet kenéséhez szükséges olajat is ő fizeti a saját zsebéből.
Lukácsi Lajos, a péterváradi toronyóra karbantartója (Fotó: Dávid Csilla)
Lajos bácsit 25 éve megkérték, húzza fel a péterváradi órát, mert nem volt senki, aki ezt megtegye, és azóta rendszeresen, naponta feljár az órához, olajozza, javításokat végez rajta, felhúzza. A péterváradi óra külső részét két hónapja újították fel, de nem az újvidéki önkormányzat jóvoltából, hanem a Tamburica fest adományának köszönhetően. Bemeszelték, az óralapokat átfestették, a torony felső részén lévő redőnyöket felújították, a toronyóra tetején pedig bearanyozták a szélkakast és az irányjelzőket.
Lajos bácsi fémmunkás, a hatvanas években autószerelőnek tanult, majd befejezte a műszaki főiskolát. Az újvidéki Műemlékvédő Intézetben kazánmesterként dolgozott, de ez mellett nagyon sok műemléket megjavított, restaurált városszerte. A péterváradi óra azonban különös gondviselést igényel.
– Ahhoz, hogy az óra működjön, mindennap fel kell húzni. Az óraszerkezetet gömb alakú súlyok hajtják, illetve saját súlyuknál fogva működtetik. A súlyok lassan ereszkednek, ha földet érnek, akkor megáll az óra, ezért még ez előtt fel kell húzni.
A napokban az egyik mutató kilengett, ami azt jelenti, hogy nem mutatta pontosan az időt. Nem volt nagy meghibásodás, de mindig akad valami – mondta Lajos bácsi.
Saját műhelyében dolgozik, ott készülnek a pótalkatrészek is, mert egy ilyen óraszerkezetre nem lehet találni semmiféle részt, ha elromlik. Ha tönkremegy a fogaskerék vagy más, akkor Lajos bácsi megjavítja, vagy kidolgozza.
Az óraszerkezetet Svájcban vagy Dél-Franciaországban készítették (Fotó: Dávid Csilla)
– A fogaskerekek atipikusak, két és fél évszázaddal ezelőtt készültek, akkoriban teljesen másként készítették őket, de a mai napig ezek működnek az órában. Ezeket kézileg gyártották, kovácsműhelyben. Még a kovácsműhely pecsétje is látható az óraszerkezeten, kár, hogy eddig senki sem nyomozta ki, hol készülhetett. Pedig érdekes lenne, mert állítólag vagy Svájcban, vagy pedig Dél-Franciaországban csinálták az óraszerkezetet.
Az óra az elmúlt huszonöt év alatt csak akkor nem működött, amikor felújításokat végeztek rajta. Legutóbb két hónapja újították fel, a legfontosabb a toronyban lévő redőnyök felszerelése volt, mert a bombázásokkor betörtek, és azóta nem lehetett bezárni a felső részt. A galambok beköltöztek, és nagy kárt okoztak a torony gerendáiban. Lajos bácsi elmondta, az óra a légicsapások alatt is működött, először volt egy kis gond a hadsereg vezetésével, mert arra gyanakodtak, hogy lokátor van az órában.
A gömb alakú súly, amely az órát hajtja és az óra ingája (Fotó: Dávid Csilla)
– Egy tiszt azt kérdezte, van-e lokátor az órában, mire én azt feleltem, hogy nem tudom, mi az, és azt sem, hogyan néz ki. Erre ő azt ígérte, küld két szakértőt, majd ők megvizsgálják. Úgy is lett, de persze nem találtak semmit – magyarázta Lajos bácsi.
A péterváradi óra egyik jellegzetessége, hogy az időjárástól függően késik vagy siet. – Ez a kinti hőmérséklettől függ. Az óraszerkezeten lévő csapágyfészkek nem kör alakúak, hanem négyszögletesek, és amikor hidegebb van, akkor ezek összeszorulnak, és a tengely pontosan jó helyen van. Amikor meleg van, akkor szétlazul, és a tengely lötyög, ilyenkor késik, de ezt egy kis igazítással kijavítom. A mai technológiák sem tökéletesek, a számítógépközpontok sem tűrik a hőmérsékletingadozást – magyarázta Lajos bácsi.
A toronyóra első szintjén helyezkedik el az óraszerkezet, ez fölött vannak a harangok, de sajnos nem működnek, mert sokan panaszkodtak rá. Az eredeti harangoknak 1941-ben nyomuk veszett, ekkor villámcsapás érte a tornyot, és leégett. Háborús idők voltak, nem tudni pontosan, mi történt a harangokkal. A második világháború után az órát nem látogathatta senki, a hadsereg csak 1952-ben adta át a civil lakosságnak. Ekkor felújították, az ócskatelepen talált, felrobbantott templom részekből tákolták össze a harangszerkezetet, ez van most is a második szinten, de ki van kapcsolva, mert sokakat zavar a harang jelzése.
Lajos bácsi önerőből vigyázza az órát, többször is próbálkozott szót érteni a városi vezetéssel, állandóan ír nekik, de választ nem kap. Pedig jól jönne egy kis segítség.
A fogaskerekek 250 éve működnek (Fotó: Dávid Csilla)
Egyszer sikerült pár szót váltani a volt polgármesterrel, de csak annyit mondott, hogy jelentkezzen a Poslovni prostor közvállalat igazgatójánál. Az igazgató fogadta, de csak azt mondta neki, hogy majd tavaszra beszélnek az óráról, tavaszra viszont leváltották. Az órán nincs szükség sürgős javításokra, de mégis üzemeltetni kell.
– Azt a liter olajat, ami az óraszerkezet kenésére kell, én megveszem, nem gond. De kicsit bosszantó, hogy a város vezetősége nem akar tudomást venni a város szimbólumáról. Szerintem, akkor lennének a legboldogabbak, ha a péterváradi toronyóra nem is létezne, legalábbis ilyen a hozzáállásuk. Különféle segélyekből kell felújítani a péterváradi toronyórát? Persze úgy látszik, ezen sem kell csodálkozni, hiszen Belgrádban is a svájciak újították fel a Sahat-kulát, ott sem voltak képesek gondját viselni – mondta Lajos bácsi.
Hozzátette, azt szeretné, ha lánya, Andrea folytatná az óra karbantartását, és ha továbbra is a Lukácsi család vigyázna az öreg órára. Andrea már bekapcsolódott a munkába, a műhelyben kisebb javításokat végez, remélhetőleg ő lesz az öreg óra következő őre.
