A péterrévei Samu Mihály Általános Iskola három hetedikes tanulója – Pintér Lilla, Deák Arnold és Kiss Balázs – különdíjban részesültek az MTVA Kós Károly Kollégium által meghirdetett Videósikoly-pályázaton. A hat és fél perces, A péterrévei Kiszárda az elmúlás útján című kisfilm a falu emblematikus épületének a pusztulását mutatja be.
A hetedikes diákok szeptember folyamán több alkalommal is a beomlott zárdaépületben forgattak, először a külső, majd pedig a belső állapotot örökítették meg. Az elkészült kisfilm szövegét – melynek alapját Beretka Ferenc Péterréve az idők sodrában című könyve képezte – Lilla olvasta rá a fiúk által készített videóanyagra, a háttérzenét pedig az Idők tánca című szerzemény szolgálta. A ötletgazda és a munka koordinátora Árpás Attila informatikatanár volt.
– A felhívást elolvasva szinte adta magát az ötlet, hiszen a mi kis falunk romos zárdaépülete pont beleillik ebbe a kategóriába. Arra gondoltunk, talán valaki felfigyel erre a problémára, és konkrét ötletekkel tud segíteni az épület megmentésében. Egy esetleges falumúzeum például, amely a település történetét mutatja be, nagy ajándék lenne a falunak – mondta el érdeklődésünkre a szerzői csapat.
A Kiszárda az 1908/9-es tanévben épült fel, még romos állapotban is sejteti: valaha a falu legszebb épülete volt. Apácák irányításával iskolai oktatás folyt itt, kezdetben kizárólag lányok számára, de óvodaként is működött. 1978-ban az iskolai tagozatok megszűntek, és már csak az épület egyik szárnyában van egy óvodai csoport, a többi része azóta siralmas állapotba került. A szecessziós épület homlokzatát a monarchia korának jellegzetes anyagával, sárga klinker-téglával burkolták, szép kovácsoltvas kerítése eltűnt, ívelt ablakai üresen tátongnak, néhány éve jellegzetes kupolája is beomlott, de a sarokra nyíló, lépcsős bejárat továbbra is egy régi kastélyra emlékeztet. A péterréveiek azt szeretnék, hogy a villaszerű épületet mentsék meg az enyészettől, de a felújítására rengeteg pénz kellene, pályázni pedig csak akkor lehet, ha megfelelő funkcióval is fel tudják ruházni az épületet. Erre viszont még nem készült terv.
– A Kiszárda állami tulajdonban van, és elvben az iskola a használója. Tavaly szerettünk volna hivatalosan is lemondani erről a jogunkról, de a Vagyonügyi Igazgatóság szerint ez a jog nem ruházható vissza az államra. Válaszukban azt írták, forduljunk a községi építésügyi felügyelőséghez, tőlük kérjünk engedélyt az épület lebontására. Nincs olyan ember a faluban, aki egy ilyen döntést magára merne vállalni, annyira ragaszkodnak a péterréveiek ehhez az emblematikus, de nem védett műemléképülethez. Az iskola nem tudja hasznosítani, így viszont pályázni sem lehet a felújítására. 25 évvel ezelőtt készült ugyan egy szanációs terv, de akkor sem tudták eldönteni, mire is lehetne használni a Kiszárdát. A kilencvenes években menekülteket szállásoltak itt el, ez végleg megpecsételte a sorsát. A leomlott falak között valamikor több ezer kisdiák ismerkedett a betűk és számok világával, ezért is szívügye a Kiszárda a falunak – jelentette ki Beretka Ferenc iskolaigazgató.
Tóth Piroska nyugdíjas tanítónő a hetvenes években tanított a Kiszárdában, Gallusz Bojos Aranka is tanítónő, ő még Piroska diákjaként koptatta itt a padokat. Akkoriban két váltásban három osztály és egy óvodai tagozat működött itt, és egy tanítói lakás is volt az épületben. Mindketten arra emlékeznek: milyen szép volt ez a hely, rózsafák övezték, árnyas lombok alatt lehetett játszani a szünetben, és már akkoriban játszótér volt az udvaron. A szülők is példaértékű összefogással tartották karban az épületet, ha kellett, padlót csiszoltak, mázoltak, festettek, meszeltek.
Akik valaha átlépték a küszöbét, azok a személyes emlékek miatt, a fiatalabbak pedig a különlegessége és szépsége miatt kötődnek a Kiszárdához. Egyik szárnyában ma még működik az óvoda, de a sorsa bizonytalan – ha bezárják, teljesen kiköltözik az élet ebből a jobb sorsa érdemes épületből.
A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Kós Károly Kollégiuma és a Magyar Művészeti Akadémia által video-kisfilmek készítésére kiírt felhívásra külhoni, veszélyben lévő népi épített értékek dokumentálását bemutató kisfilmekkel jelentkezhettek Magyarország határain kívül élő, 13–19 éves diákok.
A felhívásra Erdélyből 13, Vajdaságból 8, Felvidékről és Kárpátaljáról 1-1 nevezés érkezett. A zsűri az öt legjobb közé sorolta a törökfalusi iskola hetedikes diákjainak az adai Engelmann-kastélyról forgatott kisfilmjét, kiemelt különdíjat érdemelt ki a zentai Bolyai Filmműhely Délibáb című, egy zentai tanyáról készített alkotása és a péterréveiek mellett a topolyai Gavlik Zénó Kishegyes emlékei, valamint a pacséri Móricz Ildikó Az újvárosiak Pacséron című filmje is különdíjat nyert.
