Az értelmiségi fiatalok kivándorlása nemcsak az utóbbi időben, hanem már a kilencvenes évektől kezdve komoly gondot okozott az országnak. Több szakember és egyetemi tanár is megjegyezte, hogy ez több problémát is jelent. Egyrészt az államnak, hiszen pénzt költött a fiatalok képzésére (megjegyzés: a hallgatók és családjaik részéről sem olcsó mulatság az egyetemi költségek folyamatos törlesztése), másrészt nem lesz értelmiségi utánpótlás az országban. Harmadrészt maguk a kivándorló fiatalok is veszíthetnek, hiszen kicsi az esélye arra, hogy szakmájukban találjanak munkát.
Ifj. Rácz József kishegyesi lakos jelen pillanatban Nagy-Britanniában dolgozik, egy étteremben. Diplomáját tavaly előtt szerezte az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéken. József már tanulmányai befejezése előtt is több szakterületen képviseltette magát, dolgozott operatőrként, tördelőként, újságíróként. Irodalommal is rendszeresen foglalkozott, a Jel-folyam újvidéki internetes folyóirat és mozgalom egyik oszlopos tagja volt.
Elmondása szerint lehetőségek akadnak itthon is, elhelyezkedni és egzisztenciát teremteni azonban nehéz. Hasonlóan viszonyul külföldhöz is. Már három országban dolgozott, és azt mondja, hogy sehol sem könnyű érvényesülni.
Már külföldön vagy, de megkérdezem: szíved szerint külföldön szeretnél élni vagy Szerbiában?
Szívem szerint valami közép-, kelet-európai térségben, egy több országot összekapcsoló kulturális és történelmi zónában szeretnék élni és mozogni, amelyen belül könnyen otthonra találhatok, de bármikor haza is mehetek. Én nem nevezném magam egy valódi kivándorlónak, én nem is „jöttem ki” úgy igazán, csak látogatóban vagyok, ami a tervezettnél hosszabbra nyúlt. Ennek a nem-tervezett maradásnak is szív szerinti okai vannak. Tehát ez a külföldi tartózkodás nem egy Szerbia-ellenes vagy külföldimádó megfontolás eredménye, azaz semmiféle politikai, földrajzi vagy gazdasági tényező nem befolyásolt.
Egyetemi diplomád van, szabadúszó operatőrként is dolgoztál, tördelőként is. Szerteágazó szellemi tevékenységet is folytattál, esetenként mint újságíró is dolgoztál, mégis elmentél. Miért? Nem láttad ezeken a területeken a jövőd?
Végül is az, hogy sikerült egy s másban kipróbálnom magam az egyetemi évek alatt, azt mutatta, hogy van lehetőség otthon is. Miután egy hirtelen fordulattal a Szigetországba kerültem, rájöttem, hogy itt most sokkal nehezebb lesz a már meglévő tapasztalatommal is munkát kapnom olyan területeken, amelyekben otthon már bizonyítottam. Az otthoni ismeretségi tőke, azaz a „veza” hiánya, illetve a megszokottá vált állandó jelenléte itt tudatosult igazán. Más kérdés, hogy otthon sem lett volna sokkal több esélyem friss diplomásként karriert kezdeni, ugyanúgy kellett volna vadásznom a megfelelő alkalmat. Nagy-Britanniában könnyen találtam egy úgymond átmeneti munkát, ami megfelelő arra, hogy egy stabil helyzetben tartsam az életemet. Itt szinte naponta jelennek meg pályázatok munkahelyekre, úgyhogy már annyi önéletrajzot írtam, illetve módosítottam, hogy már egy kicsit piacterméknek érzem magam, de talán mégis kevésbé egészségtelen ez a módja a munkaszerzésnek, mint az otthoni sógor-koma-jóbarát rendszer.
A kimenetellel kapcsolatosan meg szeretném kérdezni: a megélhetés is fontos szerepet játszott nálad, amikor eldöntötted, hogy külföldre mégy? Elégedetlen voltál/vagy az akkori/jelenlegi politikai vezetőséggel? Esetleg kellemetlenül érezted magad ebben a társadalmi miliőben?
Eszembe sem jutott otthon a megélhetés, amikor elhagytam az országot, abban az időszakban ugyanis még az a sokat hallott „szabály” volt rám érvényes, hogy amíg be nem fejezem a mesterképzést, addig úgysem kapok munkát... Ezért nem is gondolkoz(hat)tam egy valódi önellátó életről, fel voltam mentve az aggodalom alól. Viszont az átmeneti kitelepülésemet megelőzte egy nagy utazás, ami kissé elidegenített az otthoni politikai és kultúrpolitikai helyzettől. Ez többször előhozta bennem a kedvet ahhoz, hogy máshol próbáljak szerencsét. Jelenleg, ebben a teljesen másképp működő világban még nem látok annyi hibát, mint a vajdaságiban vagy a szerbiaiban, de azt sem mondhatom, hogy a brit társadalmi modell lett az új kedvencem.
Konkrétan, milyen hibákra gondolsz?
Azt is tudni kell, hogy mindig is nagy utazó voltál; gyakorlatilag aprópénzből bejártad Európát, Afrikában jártál, az Egyesült Államokban is dolgoztál. Ez mennyire játszott közre abban, hogy kimenj?
Miután már többször mozdultam ki otthonról hosszabb-rövidebb időre, és egyre mélyebben beleláttam Európába, azt kezdtem érezni, hogy én ehhez az egészhez tartozok, és miután hazamentem, otthon, Szerbiában mindig hiányzott az az érzés, hogy mozog körülöttem valami, hogy zajlik az élet. Persze, mindenhol unalmasok a hétköznapok egy nagy utazás után, de egy nemzetközi, egy igazi multikulturális környezetben könnyebb ilyenszerű felfrissülést találni, mint Szerbiában. Ebben a kérdésben is megvan viszont a kettősség, mert bár az állandó és sok új élmény és inger nagyszerű érzés, ez az, amiért ezelőtt mindig utaznom kellett, viszont eddig mindig hazaértem egy út után, és ezúttal érzek egy kis fáradtságot az állandó távollét, a folyamatos idegenség miatt.
Nyelvekkel hogy állsz?
Amikor utazok, minden nyelvből ragad rám egy kicsi, és néha képes vagyok úgy gondolni, hogy „milyen jól” elboldogulok itt is, meg ott is, aztán amikor kiszállok az autóból, és otthont keresek, versenybe kell szállnom az őslakosokkal, az ő anyanyelvükön, akkor az néha ijesztően nem könnyű. Ez néha annyira rémisztő tud lenni, hogy arra gondolok, indulni kéne haza. Mivel ezzel azt bizonyítanám, hogy mégsem létezik számomra igazi európaiság, hogy akkor én is csak a jó öreg gastarbeiter életet tudom csinálni, mégsem megyek, hanem megtanulok itt (is) élni.
Te hogyan látod ma a Szerbiai fiatalok helyzetét?
Szerintem ez attól függ, hogy a szerbiai fiatal milyen helyzetben van, és milyenbe akar kerülni. Nem feltétlenül kilátástalan a helyzet, viszont az tény, hogy a jelenlegi szerbiai átlag életszínvonal nem tud biztosítani egy páneurópai életformát, és ez az, ami nekem nem tetszik, hogy szinte lehetetlen egy olyan anyagi helyzetet megteremteni, ami esélyt adhat mozgáslehetőségre, a világ megismerésre, és ezzel egy nyitottabb és befogadóbb társadalom létrejöttére.
Rendelkezel brit, amerikai és szerbiai tapasztalatokkal a munkavállalást illetőleg. Hol voltak a legjobbak a feltételek e téren? Hol érezted magad a legjobban a bőrödben?
Otthon nagyon jól éreztem magam az ismerős tájak és arcok között, de az mindig rontotta a képet, hogy az úgymond független életemben is szükségem volt a családom, a környezetem segítségére. Nem-otthon könnyebben elértem azt a szintet, hogy teljesen önálló legyek. Ebben a vágyott öneltartó helyzetben viszont minden döntésem súlya megsokszorozódott. Persze, nem érzem jobban magam attól, hogy a régi helyett egy új púp nőtt a hátamon, de hasznosabbnak, valóvilágszerűbbnek tartom ezt a terhet, a saját magam által irányított életem terhét, mint az ennek hiányából származó terhes érzést. Ahhoz, hogy otthonosan, igazán a saját bőrömben érezzem magam, bizonyára sok idő kell, bár ez egy pillanat alatt megváltozhat, ezzel különböző tapasztalataim vannak, de alapjában véve eleve összehasonlíthatatlan az otthoni otthon-érzés bármely egyéb új környezet hangulatával.
Vissza tervezel jönni?
Igen, nem. Persze, igen, de mivel bármikor hazamehetek, szeretném megpróbálni, hogyan működök máshol, mit hoz ki belőlem, mit tudok én belevinni.
