Vajdaságban nagyon rég óta gondot jelent a tiszta ivóvíz. Sokan azt gondolják, hogy a fúrt kutakból tiszta vizet nyernek, de sajnos ez nem így van. A csapvízről a helyi önkormányzatok és a községek képviselői csak a választások előtt nyilatkoznak, ígérgetnek, utána azonban minden feledésbe merül, mert mindenki tudja, óriási befektetésekre lenne szükség ahhoz, hogy az ivóvíz megfeleljen az egészségügyi előírásoknak.
Fotó: Ótos András
Vajdaságban a legrosszabb minőségű vizet Nagybecskereken és környékén, Temerinben, Szőregen, Járeken és Szabadka környékén fogyasztják, ahol az arzén koncentrációja az ivóvízben 150–250 mikrogramm között alakul. Szabadka viszont az egyedüli település az országban, ahol működik olyan víztisztító, amely megtisztítja az arzént az ivóvízből, igaz, nem képes az egész környéket tiszta vízzel ellátni. Rossz minőségű az ivóvíz még Nyugat-Bácska egyes részein is, kissé jobb a helyzet Észak- és Közép-Bánátban.
Nagybecskereken a rossz minőségű ivóvíz miatt a polgárok tiltakozást szerveztek, így próbálták felhívni az emberek figyelmét arra, hogy nem lehet az egészségünket a politikusokra bízni. Igaz, két éve a demokrata-ligás koalíció 25,6 millió eurós szerződést kötött az esseni Wassertechnik társasággal a vízgyár építéséről, de a németek nem láthattak munkához, mert közben változott a városi hatalom összetétele, és a haladó-szocialista vezetésnek kifogásai akadtak a szerződéssel kapcsolatban.
Az arzénnal szennyezett víznek többféle káros hatása van az emberi szervezetre. Mivel a bőrben halmozódik fel, legtöbbször bőrrákot, tüdőrákot, prosztatarákot okoz. Ezenkívül kihatással van a reproduktív szervekre is, az arzénnal mérgezett egyéntől származó 2-3 generáció is megbetegedhet tőle.
Dr. Božo Dalmacija korábban elmondta a Magyar Szónak, hogy az arzén régóta jelen van a régióban.
– Az arzén a természetből jutott be az ivóvízbe, akkor keletkezett, amikor a Pannon-tenger. A geológiai változások azt eredményezték, hogy az arzén olyan helyekre került, és olyan mélységre, ahol az ivóvíztartalékok vannak. A Kárpát-medence területének bizonyos részein ezért az ivóvíz arzénnal szennyezett, ide tartozik Magyarországnak is egy jelentős területe, valamint Vajdaság. Az arzén, területtől függően, 50, 100, 200 méteres mélységben rakódott le, és ha vízzel érintkezik, lassan feloldódik – magyarázta dr. Dalmacija.
A Palicsi-tó környékén sem rózsás a helyzet, az elmúlt időszakban nem sokat törődtek Vajdaság egyik ékességével. Megépült a szennyvíztisztító, amely a szabadkai szennyvizet dolgozza át, minden bejelentés szerint megfelel az európai sztenderdeknek, de ezzel nem oldódott még meg a tó helyzete. Továbbra is szennyezett a vize és fürdésre alkalmatlan. Immár két éve.
Vajdaságban nagyon sok településen nincs megoldva a szennyvízhálózat, a most használatban lévő vízhálózatot pedig a múlt század hetvenes éveiben építették meg, amikor még volt rá pénz. A szennyvízhálózat és a vízhálózat kiépítése tartományi szinten óriási befektetéseket igényel, az Európai Unió segítsége nélkül majdnem lehetetlen küldetés. Az unió azonban csak akkor hajlandó segíteni, ha az ország is hajlandóságot mutat arra, hogy végre komolyan átgondolja a víz problémájának a megoldását.
Ebben az országban az emberek megszokták, hogy mindent ingyen kapnak, de ez többé nem működik. A vajdasági vízhálózat, szennyvízhálózat megépítésében mindenki részt kell, hogy vállaljon, a központi hatalomtól kezdve a tartományi, és aztán az önkormányzatokon keresztül a helyi közösségek is. Vajdaságban sokan azt gondolják, elég kutat fúrni, és mert a föld alatt tiszta a víz, szereznek egy pumpát, felszerelik a vízvezetéket és máris megoldották a vízellátást. Ez sajnos nem jó megoldás, mert mint kiderült, a víztartalékaink sokkal rosszabb minőségűek, mint a felszíni, pl. a folyókból nyert víz minősége.
A tartományi képviselőház még 2010-ben elfogadta Vajdaság vízellátásának a stratégiáját, de a gazdasági válság miatt háttérbe szorult. Az IPA Határon Átnyúló Együttműködési program keretében az Újvidéki Egyetem Természettudományi Kara és a bajai Eötvös József Főiskola, valamint a Kémiai, Biokémiai és Környezetvédelmi Intézet (Magyarország) munkatársai egy tanulmányt dolgoztak ki az Ivóvizek minősége Vajdaság Autonóm Tartományban elnevezéssel, amelyben részlegesen elemezték az arzén és az ammónia jelenlétét az ivóvízben. Ezenkívül a projektum megoldást kínál a mikro- és makroregionális vízellátó rendszerekre, arzén- és természetes szervesanyag-tartalomtól függően, valamint megfelelő technológiákat biztosít a kivitelezéséhez.
Vajdaságban a vízvezeték, vagy a szennyvízhálózat kiépítése mindig a helyi közösségek vagy az önkormányzatok hatáskörébe tartozott. Az évek során azonban kiderült, lokális szinten nem tudják kezelni ezt a problémát, mert nincsenek mindenütt megfelelő szakemberek. Az ivóvízzel viszont nem jó játszadozni, mert ha idejében nem kezelik megfelelőképpen, később már sokkal nehezebb helyrehozni a mulasztásokat. Az ivóvízzel kapcsolatos gondokat helyi szinten főleg a választások előtt hozzák fel, később azonban feledésbe merülnek. Legvégső ideje, hogy az állam kimondja, az ivóvízzel nem lehet játszadozni, ez nem politikai kérdés, itt az emberek egészségéről van szó.
A felsoroltakból látszik: projektek, tervek, szerződések születnek Vajdaság vízellátásával kapcsolatban, de a terveken túl már semmi sem történik, valahol mindig megtorpan az egész. Egyértelmű, hogy egyelőre nincs komoly érdeklődés a probléma megoldására az állam részéről, de a polgárok kezdik türelmüket veszteni, ha másként nem megy, magunknak kell kiharcolni napi ivóvizünket.
