Mintegy másfél hónappal ezelőtt a köztársasági Állategészségügyi Felügyelőség a szerbiai piacon található mézek teljes körű ellenőrzésébe kezdett, ami során összesen 182 mintát vizsgáltak meg. Az eredmények alapján öt gyártó termékét nem találták kielégítőnek, ezeket be is vonták az üzletek polcairól. Az aflatoxinbotrány után mindenképpen csak üdvözölni lehet ezeket az akciókat, tény azonban, hogy a mostaninál gyakoribb és szigorúbb ellenőrzésekre lenne szükség, hogy a fogyasztókhoz valóban csak a minőségi termékek jussanak el.
Az ellenőrzést a nagy kereskedelmi láncokban, mégpedig a Tempo, a Roda, a Dis, a Maxi és a Metro üzleteiben, valamint a piacokon és a kisebb boltokban is lefolytatták. A belgrádi Irikom összes méztermékét visszavonták, a ledinaci Aza Kft., a belgrádi Biomed és a Mijačković gazdaság által termelt réti méz, valamint a vučaki Honey gyártó akác- és a hársméze nem felelt meg az előírásoknak. A Szerbiai Méhészek Szövetsége hívta fel a figyelmet ezekre a gyanús termékekre, azok ugyanis sokkal olcsóbbak voltak a nagykereskedelmi és a felvásárlási árnál is.
Agárdi József méhész, a szabadkai Pčela Méhészegyesület vezetőségi tagja lapunknak elmondta, bár a mézhamisítók rontják a méztermelés megítélését, mégis azt kellett tapasztalniuk, hogy az ilyen esetek után az embereknek megnő a bizalmuk a méztermelők felé. Mint hozzátette, a méz bizalmi termék, és csak úgy lehet jó mézet venni, ha egy ismert és megbízható méhésztől vásárolunk.
– A mézhamisítás nem új keletű jelenség, régóta jelen van. A hamisítók legtöbbször az összetett cukrokat egyszerű cukrokká bontják le, és így alakul ki a műméz. Ez ugyan nem káros az egészségre, nem tartalmazza azonban azokat a vitaminokat, proenzimeket, mikro- és makroelemeket, ásványi anyagokat, melyekre a szervezetünknek szüksége van, s hiába olcsóbb, mégiscsak kidobott pénz, mert nem természetes, és nincs gyógyhatása, vagyis túlfizették a műmézet, amely nem más, mint másfél kiló kristálycukor különböző eljárással előállítva és betéve egy üvegbe. Nem is lenne az ilyen mézekkel semmi baj, ha feltüntetnék rajta, hogy nem természetes, és akkor nyugodtan lehetne olcsóbban is adni, de legalább az emberek tudnák, hogy mit vesznek. Így azonban becsapják őket.
Agárdi elmondta, a méz azért olyan drága, mert az utóbbi években igen bonyolult méhészkedni, egyre szennyezettebb a környezet, a különféle vegyszerek által egyre több ártalom éri a méheket. A méz még mindig azok közé a ritka élelmiszerek közé tartozik, melyek a szerveztük működéséhez szükséges anyagokat tartalmazzák, amelyeket más élelmiszereken keresztül nem tudnánk bevinni a szervezetünkbe. A méz minőségére azonban az ember kevésbé tudja kifejteni hatását, például nem tudja kivédeni, hogy antibiotikum kerüljön bele, mert ha a méhész a méheknek nem is ad antibiotikumot, de ha a gyümölcsfákat antibiotikummal permetezik, azt a méhek beépítik a mézbe.
– Sajnos az államnak nincs megfelelő gépezete, hogy minden termelőt ellenőrizzen. Régen az állam lépten-nyomon végzett ellenőrzéseket, de a rendszer megváltozott, sőt a Nyugathoz képest az előírásaink is elavultak. Természetesen a méznek eleget kell tennie bizonyos előírásoknak, s ha a bevizsgálás során a minősége megfelelő, akkor a termelők, mézgyártók kapnak egy tanúsítványt. Ezután azonban már ők felelnek saját termékük minőségéért, lelkiismeretükön múlik, milyen mézet töltenek az üvegbe, csak sajnos ezek ellenőrzése már nem megfelelő, mert az államnak nincs rá kapacitása, s ha nincs ellenőrzés, a méz minősége sem mindig megfelelő. Ha valóban szeretnék kiszűrni a mézhamisítókat, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene erre fektetni, évente egyszer-kétszer, vagy szúrópróbaszerűen ellenőrizni a mézet, és nyilvánosságra hozni azoknak a termelőknek, gyártóknak a nevét, akiknél műmézet találtak. Másrészt van egy rés a törvényben, a felügyelők ugyanis csak a bejegyzett feldolgozókat ellenőrizhetik, akik feketén méhészkednek, azaz nincsenek bejegyezve háztáji töltőként, azok az ellenőrzést is megússzák. Ha ezeket kiküszöbölnék, a helyzet jelentősen javulna, s ha a méhészek nem hívták volna fel a figyelmet a gyanús mézekre, valószínűleg sem az ellenőrizés, sem a bevonás nem történt volna meg.
A méhész elmondta, a hamisítványokat nehéz felismerni, mert színükben, ízükben, állagukban nem különböznek a természetes méztől, ha azonban a mézet áron alul kínálják, az mindenképpen gyanús, ha viszont bekristályosodik, akkor biztosan természetes mézről van szó. Hozzátette, nem mindegyik méz hamis, vannak köztük olyan mézek, melyek összetétele idővel, kezelés közben változik meg. Ilyen eset, amikor megfelelő természetes mézet palackoztak, az azonban az üzletben a napon állt egy évig, s a nap és a hő hatására bizonyos enzimek, fehérjék eltűntek belőle, ezzel egyidejűleg pedig megjelent benne a HMF, azaz a gyümölcs-és szőlőcukor bomlásterméke, s akkor ez a méz már nem megfelelő, miközben eredetileg természetes méz volt.
Agárdi József elmondta, a műmézet készítőknek most kedvez, hogy a régi és az új, tanúsítványokon alapuló rendszer közötti átmeneti időszakot éli a méztermelés, de idővel a helyzet javulni fog.
– Immár az állam is felismeri a méztermelésben rejlő lehetőségeket, így tavaly először már állami támogatást is kaptak a méhészek a kaptárok után, ha nem is túl sokat, és védővámot vezettek be, azaz be lehet hozni az országba mézet, de nagyon magas vámot kell rá fizetni, így nem éri meg. A méhészet Európának még mindig nagyon perspektív mezőgazdasági ágazata, 250 ezer tonnát termel meg, de kétszer ennyit fogyaszt, tehát a méznek van piaca, így ha a hazai termelők jó minőségű árut állítanak elő, azt értékesíteni is tudják, sőt az unió támogatja is a méztermelést, ezért ebben az ágazatban még nagy lehetőségek állnak előttünk.
