Újabb gyilkosság történt Újvidéken, ezúttal egy drogbárót lőttek szitává a Gondola étteremben, amely csak néhány lépésnyire van a tartományi képviselőháztól. A gyilkos lazán besétált az étterembe, agyonlőtte Vojislav Škrbić drogbárót, aki ezt megelőzően szintén lazán kávézgatott barátjával. A Gondola a „politikusok” és az „üzletemberek” egyik kedvenc találkozóhelye Újvidéken.
Fotó: Ótos András
Egy taxisofőr szerint ahhoz, hogy Újvidéken javuljon a közbiztonság, a fél várost börtönbe kellene csukni. Az illető 30 éve fuvarozza az újvidékieket, így meglehetősen jó rálátása van arra, kik élnek a városban.
Az utóbbi években Újvidéken fokozatosan romlott a közbiztonság, a rendőrség nem képes fenntartani a rendet. Az év elején az ország más városaiból csoportosítottak át rendőri erőket Újvidékre, hogy valamelyest javítsák az emberek közérzetét, de ez magában még nem jelenthetett megoldást. Közben minden hónapban újabb botrány rázta meg a rendőrséget, kiderült, hogy a Kamenicán végzett fiatal rendőrök megérkezésével csak bonyolódtak a problémák, mert nincs elég személygépkocsi, motor. Muris képek jelentek meg egyes médiumokban, amelyeken két rendőr nyomorgott egy robogón a csúcsforgalomban. Ha minden igaz, június elején 21 személygépkocsival és 3 terepjáróval bővül az újvidéki rendőrség gépparkja, az újvidéki önkormányzat 33 millió dinárt költ a beszerzésükre. A géppark bővítésére már tavaly kiírták a versenypályázatot, de állítólag nem volt megfelelő a kínálat.
Az újvidéki rendőrségnek, a hiányos gépparkja mellett, nincs elegendő golyóálló mellénye sem. Az újvidéki önkormányzat 2009-ben adományozott ilyen mellényeket a rendőrségnek, de mára már lejárt a szavatosságuk, és az sem mellékes, hogy egy rendőr sem vehette fel őket, mert akkorák, hogy egy termetesebb általános iskolás sem férne beléjük. Az újvidéki rendőrökre az utóbbi időben többször is rálőttek, többen megsérültek, és sajnos halálos áldozat is volt, golyóálló mellényt azonban egy alkalommal sem viseltek.
A városban a 200 „kölcsönrendőr” érkezésével csitult egy kicsit a fegyveres leszámolások száma, a polgárok járőröket láthattak az utcákon, ami persze nem rossz, de messze van a megoldástól. A járőrök nem számolhatják fel a kábítószer-kereskedelemmel, emberkereskedelemmel foglalkozó maffiózókat, sokkal határozottabb, összehangoltabb akciókra lenne szükség.
A gyilkosok, tolvajok, sikkasztók nagy többsége már többször megjárta a börtönöket, a Gondolában agyonlőtt heroinbáró is rácsok mögött volt, de szabadlábra helyezték.
Miért engednek szabadlábra olyan személyeket, akik veszélyt jelentenek a közbiztonságra? Sokan feltették ezt a kérdést, de senki sem kapott rá egyértelmű választ.
Az biztos, hogy a bíróság, az ügyészség és a rendőrség is kudarcot vallott, nem kicsit, nagyon. Az európai uniós csatlakozási tárgyalások egyik legfontosabb tétele az igazságügy, a bíróság és az ügyészség átszervezése, reformja, és talán ez lesz a legnehezebb. A szerbiai igazságügy reformjával már megpróbálkoztak egyszer, és teljes csődöt mondott az átszervezés. A médiában többször elhangzott különböző politikai elemzők részéről, hogy az a politikus vagy politikai erő, aki megpróbálja átalakítani a szerb igazságszolgáltatást, ebbe biztos belebukik. Az igazságügyet átszőtte a korrupció hálója, a kozmetikai megoldások itt nem vezetnek megoldáshoz, alapjaiban kell átszervezni az állam egyik alappillérét. Ha ez nem történik meg, a többi reform sem vezethet eredményre, hiszen a jelenlegi igazságügy egy olyan társadalmi berendezéshez kötődik, ahol az alapvető emberi jogokat semmibe vették, az európai értékeket pedig kinevették, gyűlölték. Ezért nem elegendő csupán a rendőrség reformja, az ügyészség és a bíróság átszervezése nélkül nem működhet a rendszer, szorosan kapcsolódnak egymáshoz, akár a láncszemek, és ha az egyik láncszem elszakad, a többi sem működik.
Az európai értékrend bevezetése nagy változásokat jelentene az egész társadalom számára, a szerbiai igazságügy pedig példaképének kellene tekintse az európai jogrend vívmányait. Erről azonnal az jut eszembe, amikor pár napja a Liman városrészben a lányommal sétáltam, és az egyirányú utcában az ellenkező irányban hajtott egy rendőrkocsi, a személygépkocsit vezető rendőr hegyvidéki tájszólással, hangosan szitkozódott, mert nem tudta megtalálni a Balzac utcában az egyik bejáratot. Látszott, halvány gőze sem volt arról, hogy hol van, sajnos arról sem, hogy kit képvisel. Ezen itt már senki sem lepődik meg, hiszen a személygépkocsiban furikázó rendőrök jelzés nélkül váltogatják a sávokat, nyolcvanassal cikáznak a városban sziréna nélkül, vagy kényelmesen hátradőlve telefonálnak vezetés közben a város központjában. Így azt a benyomást keltik, mintha senkinek sem tartoznának felelősséggel, ők a mindenhatók, a karhatalom. A szerbiai igazságügy pökhendiségét, önteltségét és megvesztegethetőségét nem lesz könnyű megváltoztatni, egyre kevesebb svindlire lesz lehetőség, a csatlakozási tárgyalások lassan megkezdődnek, a mérleg nyelve az Európai Unió lesz.
