Szabadka központjában hosszú évek óta üresen áll a Hadseregotthon és a Beograd Áruház épülete is. Tekintve, hogy az egyik állami, a másik magántulajdonban van, a város semmit sem tehet az ügyben, hogy ezeket az épületeket felújítsa, karbantartsa, vagy használatba vegye. Az objektumok nemcsak kihasználatlanok, hanem a városképet is csúfítják, hiszen egyre rosszabb állapotban vannak, a betört üvegekről, falfirkákról nem is beszélve, a város pedig csak akkor végezhet munkálatokat az épületeken, ha azok veszélyessé válnak.
Az önkormányzat éppen ezért nemrégiben felvette a kapcsolatot az érintett épületek tulajdonosaival, hogy megoldást találjon erre a helyzetre. Maglai Jenő polgármester a Hadseregotthon ügyében a hadügyminisztériumhoz fordult a kéréssel, hogy engedélyezzék a városnak, hogy az épületet használatba vegye.
– A hadügyminisztérium mindenképpen szeretné eladni ezeket az épületeket, hiszen nem használja őket, és jobban megéri neki értékesíteni, mint hagyni, hogy üresen álljanak, de eddig nem sikerült eladniuk sem a Hadseregotthont, sem az első kaszárnyát, mert túl magas árat kértek érte. Éppen ezért amikor március elején a hadügyminiszter Szabadkán járt, felvetettük az ötletét annak, hogy kedvezményes bérleti díj fizetése fejében adják át az épület használatát az önkormányzatnak, amire a másik fél nyitott is volt. A város így egyrészt gondoskodna a karbantartásról, a felújításról és a fenntartási költségeket is fizetné, egyúttal a városképen is szépítene, másrészt pedig olyan jellegű tartalmakkal tudná megtölteni, melyekre a központban szükség lenne, például kulturális vagy ifjúsági jellegűekkel, de akár sportolási lehetőségek is rejlenek benne, hiszen ha jól tudom, céllövölde és tekepálya is működött az épületben, illetve a színpad, irodák, lakások is remekül kihasználhatók – magyarázta Maglai, hozzátéve, hogy az épület a Népszínház igényeinek egy részét is ki tudná elégíteni, például a társulatok itt tarthatnák a próbáikat, s nem kellene külön bérleti díjat fizetni a városnak Mladost gyár csarnokaiért, ami nem kis összeg.
A Hadseregotthon használatba vétele legalább három-négy hónapot fog igénybe venni, hiszen a hadügyminisztériumon kívül az állami vagyonügynökségnek is véleményt kell mondania, a dokumentációnak a kormány elé kell kerülnie, szükség van a kormány jóváhagyására, meg kell beszélni a szerződési feltételeket, a bérleti díjat stb.
A Beograd Áruház viszont egy cégcsoport tulajdonában van, amely arra hivatkozva, hogy a számláját zárolták, teljesen elhanyagolta a szabadkai ingatlant. A polgármester többször is kérte a tulajdonosokat, hogy legalább kívülről tegyék rendbe az épületet, hiszen tarthatatlan, hogy a városközpont egyik épülete így nézzen ki.
– Úgy tudom, többszöri megkeresés után nemrég jelezték a kommunális felügyelőség felé, hogy a napokban hozzálátnak a homlokzat felújításához. Rámutattam, hogy az ő érdekük is, hogy az objektumot funkcióba helyezzék, és ebből jövedelmet valósítsanak meg, de tekintve, hogy a vagyonadót a város felé kifizették, egyelőre nem szeretnénk büntetni őket, inkább megpróbálunk békés úton megoldást találni, hogy az épületet tartsák karban, és ne álljon üresen. Csakhogy egyéb vagyonjogi gondok is vannak ezzel kapcsolatban, a Vuk Karadžić utcát ugyanis ki kellene nyitni az áruház épületéig, hogy el lehessen oda juttatni az árut, de néhány tulajdonos nem hajlandó beleegyezni az ingatlana kisajátításába, vagy túl magas összeget kérnek érte, és emiatt már évek óta nem tudunk előrelépni ebben az ügyben.
Az önkormányzat egy másik épület, a körzeti börtön ügyében is szeretne lépni, s azt a városközponton kívülre helyezni, az épületet pedig egyéb célra felhasználni. Ehhez azonban egy teljesen új objektumot kellene felépíteni valahol máshol.
– A körzeti börtön jelenleg egy régi épületben működik, amely a modern biztonsági szempontoknak sem felel meg, másrészt a karbantartása nagy költségű, a kapacitása sem megfelelő, úgyhogy indokolt lenne egy modern körzeti börtön, ami újabb munkahelyeket is teremtene. Mindenképpen olyan területre kellene kihelyezni a körzeti börtönt, amely nem lakott terület, de ahol megvan az alapvető infrastruktúra, vagy könnyen kiépíthető. Ebben az ügyben a belügyminisztérium az illetékes, és jeleztük is felé, hogy szeretnénk, ha foglalkozna ezzel az ötlettel, amire nagyon nyitott is volt, s a közeljövőben a részletek megtárgyalására is sor kerül. Ez egy nagy beruházás, amire véleményem szerint uniós forrásokat is lehetne találni, de a megvalósításához így is legalább két-három évre lesz szükség. Pillanatnyilag nincs konkrét elképzelésünk, hogy az épületet, melyben jelenleg a börtön működik, milyen tartalommal töltenénk meg, ezt az adott pillanat szükségletei fogják meghatározni, és azt is tudni kell, hogy az épületkomplexum egy része magántulajdonban van, és a tulajdonosoktól is függ, milyen irányban mozdul majd el az ügy.
A város a hadügyminisztériumtól néhány évvel ezelőtt megvette a Petar Drapšin, azaz a második kaszárnyát, most pedig az első kaszárnyát szeretnék megvásárolni hatvan hónapos lefizetésre, ami havi 5–7 millió dináros tétel lenne. A polgármester reményét fejezte ki, hogy három-négy hónapon belül erre is sor kerül.
– A városnak egy nagyon jó pontján fekszik az épületkomplexum, mely sajnos a szemünk előtt megy tönkre, miközben vannak ott védett épületek is, melyeket meg kellene őriznünk, a többit pedig kommercializálnunk kellene. Az egyetlen logikus megoldás az, hogy az önkormányzat egy reális piaci értéken megvegye ezt a komplexumot, s úgy tűnik, talán meg tudunk egyezni egy mindkét fél számára elfogadható árban. Mivel védett épületek is vannak itt, nem hiszem, hogy találnánk olyan beruházót, aki megvenné a komplexumot, melynek egyes részeit nem bonthatja le, sőt fel kell újítania, ezért az a legjobb, ha az önkormányzat jelenik meg vevőként, és hasznosíthatnánk a védett épületeket, például ide lehetne kihelyezni a Történelmi Levéltárat vagy a Községközi Műemlékvédelmi Intézetet, egyes részeket pedig kiadnánk bérbe.
Maglai Jenő szerint tekintve, hogy az elmúlt négy évben nem voltak komoly érdeklődők a második kaszárnya iránt, ezért érdemes elgondolkodni az épületek lebontásán, és zöldmezős beruházási lehetőségként felkínálni a területet, mivel számos probléma merült fel velük kapcsolatban. Egyrészt az épületek nagy része nem legális, és nagyon rossz állapotban van, így lehet, hogy többe kerülne a legalizálásuk és felújításuk, mint egy új objektum felépítése, másrészt ezeket a hadsereg részére, célirányosan építették, mint amilyen például az étkezde vagy a lőszerraktár, amelyek ilyen formában nem feltétlenül felelnek meg a gazdasági tevékenység végzésére, és nem kifizetődő nagy átalakításokba kezdeni.
