Minek volt nagy szerepe az argentinok menetelésében? Miért voltak üres székek a lelátón? Hogy reagált Neymar sérülésére a brazil közvélemény? Kit övezett a legnagyobb figyelem a tornán? Kinek a gólját tapsolták felállva a nézők?
Kérdések, amelyre a labdarúgó-világbajnokság ideje alatt a helyszínen tartózkodó Marosi Gergely, a Nemzeti Sport újságírója válaszol. Marosi 2008 óta dolgozik a legnagyobb magyar sportnapilapnál, s senkit nem lepett meg, hogy a kiváló íráskészséggel és rendkívüli teherbírással rendelkező újságíró is helyet kapott a Nemzeti Sport által kijelölt és a brazíliai vb-re kiküldött tudósítói csapatban.
Sokat lehetett hallani az ellentüntetőkről. A tőlük való félelem mennyire látszott meg az utcán, a stadionokban, a busz- és vasútállomásokon?
– Annyiban igen, hogy elképesztő méretű rendőri és katonai készültséget tapasztalhattunk, ám szerintem ez egyébként is meglett volna. Összesen kilencféle rendfenntartóval találkoztunk, beleértve a katonai és rendőri különleges egységeket. Nem tudom, hogy háttéralkuknak köszönhető-e, de a mostani tüntetéseket nem lehetett összemérni a 2013-as tömegmegmozdulásokkal.
Egyes városokban nagyon magas hőmérséklet és páratartalom uralkodott. Kihatott ez a mérkőzések minőségére?
– Érdekes módon szerintem nem látszott meg, pedig Salvadorban például már akkor kapkodta az ember a levegőt, ha felment a sajtószektorok szintjére. Ehhez képest az egész vb legjobb iramú meccse, a belga–amerikai ott volt. Jól alkalmazkodtak a játékosok, nem látszott meg a mérkőzések színvonalán az, hogy északkeleten kifejezetten kellemetlen idő uralkodott.
Sok panasz hangzott el a stadionoknak otthont adó városok közötti óriási távolságok miatt.
– Számunkra ez volt a legfárasztóbb a világbajnokságon. Mivel nincs kötött pályás közlekedés a nagyvárosok között, vagy repülni kell, vagy buszozni az egyébként kiemelkedő színvonalú brazil távolsági buszokkal. Így is nagyon megterhelő volt, akkor képzeljük el a csapatokat, amelyek háromnaponta ingáztak egymástól messze fekvő és sokszor teljesen más éghajlatú városok között! Az argentinok menetelésében egyébként jókora szerepe lehetett annak is, hogy viszonylag keveset utaztak a többi csapathoz képest, ráadásul teljes egészében kihagyták az északkeleti helyszíneket.
A brazilok igyekeztek minél több pompát csempészni ebbe a tornába, de ezt a vb-t nem csak a csillogás kísérte. Mennyire lehetett érezni a nyomornegyedek közelségét a stadionok környékén?
– Nagyon. Az egyik legmegdöbbentőbb élmény volt kinézni a hatszázmillió dolláros salvadori Arena Fonte Novából, és látni, hogy körbe kizárólag favelák vannak a dombokon. A Sao Pauló-i Arena Corinthians is az egyik kifejezetten rossz hírű negyedben, az Itaquerában található. A kontraszt elképesztő. A hetek alatt azért hozzászokik az ember, hogy egymás közvetlen közelében van nyomor és csillogás, még ha elfogadni nem is feltétlenül tudja. Nyilván felvetődik a kérdés, hogy nem lehetett volna egy-két stadionnal kevesebb, cserébe azért, hogy mondjuk rendes csatornázást kapjon egy nyomornegyed. De ez persze nem ilyen egyszerű – viszont meg lehetett érteni azokat, akik ezt követelték.
Mintha láttuk volna Jesse Owenst a berlini olimpián
Sok mérkőzésen több ezer üres helyet lehetett látni a lelátókon. Hogyan tapasztalták, ez minek volt köszönhető?
– Ez váltotta ki a legnagyobb felháborodást a szurkolók körében, a negyeddöntőig minden mérkőzésen lehetett látni üres területeket, köztük olyan csúcsmeccseken is, mint a spanyol–holland. Ezek leginkább a szponzori partnereknek csomagban juttatott helyek lehettek, amelyeket nem tudtak értékesíteni. Az egyértelmű, hogy gond van a visszaosztással, mert ezeknek a belépőknek vissza kellett volna jutni a FIFA árusító rendszerébe. Nem tudtam ellentmondani annak a szurkolónak, aki kint állt jegy nélkül, és nagyon csúnya megjegyzéseket tett, amikor látta, bent mennyi az üres hely.
Melyik volt a legjobb válogatott és melyik a legjobb mérkőzés az Ön által látottak közül?
– A legjobb válogatott egyértelműen a német, szerintem régen volt ennyire elvitathatatlan világbajnok. Teljesen megérdemelt győzelmet arattak. A vb legjobb teljesítménye is a németek brazilok elleni játéka. Az általam látott meccsek közül a legjobb a holland–spanyol volt, a német–brazil elődöntőn pedig éreztük, hogy futballtörténelmet láttunk. Mi is nehezen dolgoztuk fel. Ahogy egy ír kollégám megjegyezte, ez olyan volt, mintha láttuk volna Jesse Owenst a berlini olimpián, vagy Bob Beamon távolugró világcsúcsát a helyszínről.
Az Ön által személyesen látott játékosok közül ki tette a legjobb benyomást Önre?
– Arjen Robben magabiztossága és trükkjei zseniálisak, kiváló futballista. Nagyon tetszett a szintén holland Daley Blind, kiemelkedő volt James Rodríguez, Manuel Neuer és Javier Mascherano, illetve Thomas Müller. A legkellemesebb meglepetés Blind volt.
Kit övezett a legnagyobb figyelem a tornán?
– A Neymar-hisztéria döbbenetes méretű volt, amikor kiderült, hogy vége a világbajnokságának, akkor megszakították a tévéadást, és úgy jelentették be a hírt, mintha gyászhír volna. Elképesztő rajongás vette körül. Voltunk portugál edzésen, ahol Cristiano Ronaldo minden mozdulatára ötezren sikítottak – az se volt mindennapi látvány.
A döntő napján ünnepelte a születésnapját, és még jegyet is kapott a fináléra. Hogyan működik a FIFA rendszere, mert ugye akkreditációt többen kapnak, mint amennyi újságíró bemehet a stadionba. Sőt, aki bemehet, az se mindig jut be a sajtóközpontba…
– A sajtóközpontba még csak bejut, de a lelátóra valóban nem biztos – nekünk is jegyet kell igényelni minden mérkőzésre a belső akkreditációs rendszeren keresztül. Ha megkapjuk – szerencsére mindig megkaptuk –, szabad az út a lelátóra, ha nem, akkor a várólistára iratkozhatunk fel. Ha valaki nem ér ki 90 perccel a meccs előtt, és nem veszi fel a belépőjét, akkor azt megvonják, és odaadják a várólistásoknak, érdemes tehát sietni! A vegyes zónába és a sajtótájékoztatóra osztott belépők véletlenszerűen jöttek – vagy megkaptuk a jeggyel együtt a borítékban, vagy nem. Szintén nem biztos, hogy kapunk asztalt, a döntőn például nem kaptunk – ez nem feltétlenül könnyíti meg a munkát, de nem érdemes fennakadni rajta.
Van olyan történet, amelyet szívesen kitörölne az emlékezetéből, elfelejtene?
– Nincs. Szerencsére igazán kellemetlen élmény nem ért, legfeljebb mindennapi bosszúságom. Ha a vb elején azt mondja valaki, hogy az egyetlen veszteségem a torna alatt a döntő előtt a sajtóközpontból elemelt egerem lesz, akkor szó nélkül aláírom. Kiválóan megrendezték a tornát a brazilok.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az elmúlt egy hónapban?
– Sosem fogom elfelejteni, amikor Robin van Persie a levegőben úszva fejelt egy csodálatos gólt a spanyoloknak, és a közönség még a második visszajátszásra is hörgött és felállva tapsolt. Ekkor értettem meg, hogy mennyire érti a futballt és érzékeli a szépet a brazil szurkoló. A másik, amikor Salvadorban elmentem egy helyi szervezésű favela-világbajnokságra, és a legjobb játékos megtudta, hogy jegyet kap a német–portugálra – amelyre egyébként a saját fizetéséből természetesen esélye sem lett volna eljutni. A teljes apátia a brazil–német 1:7 után szintén örökre megmarad – mindenki csak ült és nézett maga elé, látszott, hogy senki nem hiszi el, mi történt. A szemük előtt omlott össze a futballelitjük és az arról alkotott kép.
