Keveseknek adatik meg a hatvanesztendőnyi házasság. Az adai Merkovity házaspárnak megadatott. Az ezüst- és az aranylakodalom után Katalin és Ferenc november 29-én megünnepelte a hatvanadik házassági évfordulóját is. Az idős házaspár szerint házaséletük során az örömteli és a nehéz pillanatok között is a szeretet, a tolerancia, a megértés és az isteni gondviselés kötötte össze és tartotta őket együtt, ami szerintük egyben hosszú házasságuk titka is.
A Merkovity házaspár manapság is jó kedélyű, beszédes, és jól tartják magukat. A korukhoz képest fiatalabbnak tűnnek, bár Katalin a nyáron ünnepelte 78., Ferenc pedig 81. születésnapját. Mindketten nyugdíjasok. Egy leánygyermekkel, két fiúunokával és két leánydédunokával büszkélkedhetnek. Az életük javát tősgyökeres újvidékiként a tartományi székvárosban töltötték el, majd családi okok miatt 1984-ben Temerinben költöztek, onnan pedig 1995-ben Adára. A nyugdíjazásukig a fémesztergályos végzettségű Ferenc gyárban dolgozott, majd karbantartó volt a rádióban, Katalin pedig szakácsnő volt az egyik újvidéki általános iskolában.
A Merkovity házaspár elmesélte, hogy Újvidéken ismerkedtek meg 1954 tavaszán az Egység épületében megrendezett hétvégi táncmulatságon. Merkovity Ferenc szabadságos katonaként ment el a táncmulatságra, ahol meglátta Istók Katalint, aki nagyon megtetszett neki, miután – saját bevallása szerint – mindig a helyes és szép arcú lányokra bukott. Istók Katalin szintén vonzónak találta a fiatalembert, akiben az tetszett meg neki, hogy szép és magas férfi volt, udvarias és előzékeny, valamint nem cigarettázott és nem fogyasztott alkoholos italt. Az esküvőjüket még abban az évben, november 29-én megtartották Újvidéken, a Rókus-templomban római katolikus rítus szerint, bár Katalin református vallású volt. Az ötvenéves aranylakodalmukon Adán már református rítus szerint eskette meg őket a lelkész.
Az idős házaspár tapasztalata szerint a hosszú házasság létrejöttében sok dolog közrejátszik. Ebben fontos szerepe van az egymás iránti szeretetnek, a másik iránti toleranciának és megértésnek, valamint az isteni gondviselésnek is.
– Fontos, hogy az embernek milyen párt rendel a sors – magyarázta Merkovity Ferenc. – Az apám azt vallotta, hogy minden embernek megvan az élete sora, amin nem lehet változtatni, és abban kell élnie. A házaséletben sem minden pillanat napsütéses. Vannak borús időszakok is. Van, hogy rossz az idő, sőt néha vihar is van. Éppen ezért fontos az, hogy a másik mindezt hogyan fogadja el. Előfordult, hogy összevesztünk, de reggelre már el is felejtettük, mindenki ment a maga dolgára. Olyan nem volt, hogy állandóan neked van igazad, vagy nekem. Engedményeket tettünk, mert meg kell találni azt az utat, hogy nekem se legyen mindig igazam, meg a feleségemnek se. Ezt az utat nem volt könnyű megtalálni. Az életben voltak nehéz pillanatok, amikor teljesen elveszettnek éreztem magam, akkor ott volt mellettem a feleségem, aki biztatott, hogy megoldjuk a gondokat, és minden rendben lesz. Fontos, hogy a házaséletben toleránsak legyünk egymással. Bevallom, hogy 25 és 50 éves házassági évforduló után, jelenleg talán jobban szeretem a feleségemet, mint amikor megismertem, mert most már egymásra vagyunk szorulva. Egy hónapja megoperáltak, és a feleségem itthon rendezett és ápolt. Az idén sok ismerőst elvesztettem a nyugdíjas- és a horgászegyesületben, elhunytak. A feleségem törődött velem, tudja, milyen jó érzés volt, mert ha ő nincs, akkor nem tudom, hogy ki törődött volna velem. Fontos az is, hogy az ember milyen fizikai adottságokkal rendelkezik, ahhoz, hogy egyáltalán megérje ezt a kort. Ha nem éltem volna, csak 60-70 évet, akkor mindezt nem élhettem volna meg – közölte az idős férfi.
– Ha két ember összekerül a házasságban, akkor meg kell szokniuk egymást – vélekedett Merkovity Katalin a hosszú házasság titkáról. – Nagyon toleránsnak kell lenni, főleg a nőnek. A férjem korábban is nagyon jó ember volt. Nem ivott és nem cigarettázott, a keresetét mindig hazaadta, nagyon családcentrikus volt. Bár nagy hibája, hogy nagyon pesszimista és komótos volt. De az életben nem vagyunk egyformák. Azt tanácsolom a fiataloknak, hogy főleg a nőnek kell igazodnia a férfihoz. Ez nem jelenti azt, hogy meg kell alázkodnia egy nőnek, hanem alkalmazkodnia kell a férjéhez. Amikor láttam a férjemen, hogy bizonytalan, és nem tud határozni, akkor szépen közeledtem hozzá. Nem akartam, hogy úgy érezze, tanítani vagy nevelni akarom, viszont hatni akartam rá. Biztattam, azt mondtam neki, hogy lesz ez még rosszabb is. A házastársak között a feleség teremti meg az összhangot, akárcsak a családban. Összetartja a gyerekeket akkor is, amikor látja, hogy nincs közöttük megértés. Az asszonynak kell lenni az összetartónak, mint a láncnak, amely összefűzi a családot. Nekem ez nem volt nehéz feladat, mert a természetem miatt mindig örökmozgó voltam. Nekem is van rossz oldalam, túlságosan optimista voltam, lehet, hogy ez nem volt jó. Bizalom is kell hogy legyen a nőben és a férfiban. Ha nincs meg a bizalom, akkor nincs házasélet. Hiába van pénz és minden más, mert a szerelem idővel elmúlik. Hatvan év házasság után szabad azt mondanom, hogy köztünk szó sincs szerelemről, köztünk szeretet van. Mint két testvér között, akik nagyon jól megvannak egymással. A szerelem mulandó, a szeretet állandó. A szeretet tart össze bennünket. A keresetünk mindig közös volt. Mindig megbeszéltük, hogy mit vásárolunk. Egymás megkérdezése nélkül nem nyúltunk a pénzhez. Ezzel elkerültük a torzsalkodást, mert a pénz sok veszekedésre adhat okot. Fontos az is, hogy beosszuk a pénzt. Főleg az asszonynak kell nagyon meggondolnia, hogyan osztja be. Ha egy asszony tékozló, akkor a házasságban nincs gyarapodás. Amikor fiatalok voltunk, kevés volt a fizetésem, de haladni akartunk. Ezért az egyik hitelt felvettem, még ki sem fizettem, már vettem fel a másikat. Az utcában az elsők között volt autónk és televíziónk is – mondta az idős asszony.
Ha a Merkovity házaspár megtehetné, akkor szinte ugyanígy végigcsinálná újra az eltelt hatvan év házasságot. Katalin, aki 18 évesen ment férjhez, mindössze annyit változtatna, hogy előbb befejezné az iskolát, és csak utána menne férjhez, hogy ne a házasság alatt kelljen azt végigcsinálnia. Ferenc pedig elkerülné azokat a nehézségeket és hibákat, amelyeket most elkövetett, hogy azzal se nehezítse az életüket.
