Immár nem köszönthetjük az új évet Szerbiában anélkül, hogy a január elejei „ütős” gazdasági hírek ne arról szólnának, hogy mi minden drágult meg. Így van ez az idén is. Rasim Ljajić kereskedelmi, idegenforgalmi és telekommunikációs miniszter az óév utolsó napjaiban politikus becsületszavát adta, hogy semminek sem növekszik a kiskereskedelmi ára, mert a világgazdasági alakulások, a kőolaj árának esése, a tavalyi bő gabonatermés és miegymás erre nem enged következtetni.
Fotó: Molnár Edvárd
Aggodalomra nincs ok – mert mint mondja –, a médiumokban szárnyra kapott híresztelések ellenére a villanyáramot a régi díjszabás szerint forgalmazzák, az üzemanyagok ára az utóbbi két hónapban 19 dinárt esett, az Oroszország elleni bevezetett kereskedelmi zárlat miatt pedig élelmiszerfelesleg halmozódott fel nálunk és az uniós országokban is, amelyek új piac után kutatva olcsóbban kerülnek eladásra. Mindehhez párosul a lakosság egyre szerényebb vásárlóereje, amely a józan ész szabályai szerint kizárja a drágítások lehetőségét – mondta a miniszter.
Függetlenül a kijelentésétől, mégis a legalapvetőbb fogyasztási cikkek, az édességipari termékek, a szeszes ital, és a sós nassolnivalók akár 15 százalékkal is drágulnak, míg a hal- és húskonzervek, valamint a teák 8 százalékkal kerülnek többe. Nem kerüli el az ármódosításokat a háztartási tisztítószerek, a tisztálkodószerek, a kozmetikumok, illetve a fűszerek és a méz sem. Egyedül abban reménykedhetünk, hogy a Sava névre hallgató népi kenyér ára nem változik.
Tulajdonképpen a behozatalból eredő közfogyasztási cikkek, valamint az élelmiszerek ára növekszik, amit a forgalmazók a dinár értékvesztésével magyaráznak, de olyan termékek is listára kerültek, melyek előállítása egyáltalán nem eurófüggő. Hogy Szerbiában politikai döntések, befolyásos lobbik, valamint monopóliumhelyzetben levő kereskedők alakítják az árakat, bizonyítja az is, hogy míg idehaza drágításokról beszélnek, addig világviszonylatban éppen az ellenkező folyamat zajlik. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) adatai szerint tavaly az élelmiszeri termékek (fajtától függően) akár 30 százalékot is veszítettek értékükből. A kereskedelmi miniszter ahelyett, hogy az árak nyugvásával igyekszik megvigasztalni a lakosságot, nem tesz említést arról, hogy csak tavaly világviszonylatban a tej és tejtermékek 28 százalékkal lettek olcsóbbak.
Úgy tudni, hogy a nagykereskedelmi vállalatok, amelyek révén az országba érkeznek a külföldi élelmiszerek, 25 százalékos bevételt valósítanak meg, és ez nem minden. Ehhez még társul a kiskereskedelmi árrés. Tehát Szerbiában nem is kereskedő az, aki 40 százaléknál alacsonyabb haszonkulccsal dolgozik.
Ha a dinár euróhoz viszonyított árfolyama egyhamar nem csillapodik, a műszaki cikkek és háztartási felszerelések ára sem marad a régi. A boltosok már bejelentették, 200–450 dinárral kerülnek többe az egyszerű háztartási berendezések, a nagyobbak viszont pár ezerrel.
A szerb kormány által bejelentett reformintézkedések, mint a közalkalmazottak bérének és a nyugdíjaknak a csökkentése, továbbá az évek óta átszervezés alatt álló közvállalatok felszámolása és ezzel egy időben a foglalkoztatottak elbocsátása – egyes gazdasági szakértők szerint – nem a prosperitás, a fellendülés útjára tereli az országot, hanem épp az ellenkező irányba, a recesszióba. Az idei év jellemzője éppen a piaci kereslet csökkenése lesz, és az alacsony inflációs ráta ellenére tovább gyengül a lakosság vásárlóereje. Tehát az alacsonyabb bérek, nyugdíjak valamint a munka nélkül maradt foglalkoztatottak a gazdasági fejlődést hátráltatják, és a végén oda jutunk, hogy hiába az áru, nem lesz kinek eladni.
Az is elképzelhető, hogy 2015-ben továbbra is alacsony marad a pénzhígulás, természetesen a Szerbiai Nemzeti Bank hathatós beavatkozásának köszönhetően. Egy ideig az inflációt nem serkentik az államilag alakított árak, mint a villanyáram rebesgetett drágítása, amit – szintén politika döntés révén – a legutóbbi információk szerint augusztusra, a Szerbiai Villanygazdaság átszervezését követő időszakra halasztottak. Az alacsony infláció ellenére a lakosság bevételeinek növekedése nem valószínű. Komolyabb gazdasági aktivitásban egyedül az építőiparban és a mezőgazdaságban reménykedhet az állam, de ne hagyjuk figyelmen kívül, az utóbbi igencsak természetfüggő ágazat.
Még egy csendes átverésről számolnak be a napilapok, aminek tanúi lehetünk, mégpedig a játszadozás az üzemanyagárakkal. Nemzetközi viszonylatban tart a kőolaj világpiaci árának mélyrepülése, de ezt a megkönnyebbülést a szerbiai gépkocsivezetők nem érezhetik meg, mert a szintén január 1-jétől hatályba lépett hazai rendeletek értelmében a kőolaj-finomító és -forgalmazó vállalatok minden egyes liter behozatali vagy idehaza finomított gázolaj után négy dinárral magasabb jövedéki adót fizetnek az államnak, és öt dinárral többet a butángáz kilójáért. Amíg tehát a nyersolaj ára zuhanóban van, a rendelet nem sújtja az egyszeri ember pénztárcáját, de mi lesz, ha a kőolaj ára kapaszkodni kezd felfelé. A literenkénti négy dinár már sokra megy.
