A szentmihályi Galambos István nemrég még géplakatosként dolgozott a bégaszentgyörgyi Agroživ baromfivágóhídon. A kompánia azonban tavaly csődbe jutott, István pedig munkanélküli lett. Egyelőre bizonytalan a státusa, a vállalatának a vagyonát pedig a napokban árverezték el. Szerencséjére már öt éve fajátékokat készít, így egzisztenciája mégsem került veszélybe. Annak ellenére sem, hogy szentmihályiként nem kertészkedik.
Fémmunkásként dolgozott éveken keresztül, aztán váltott. Mint mondja, véletlenszerűen kezdte el a fajátékok készítését, amikor – mellékkereset reményében – az udvaron talált lécekből meg söprűnyélből elkészítette az első kisvonatot. Aztán ment minden magától, köszönve részben a barátok és az élettársa biztatásának.
Kezdetben az elkészített játékok kerekei nem forogtak, inkább díszként szolgáltak. Aztán berendezett magának a szentmihályi Béga-soron levő házában egy kis műhelyt, beszerezte a legszükségesebb szerszámot (csiszolók, fúrógépek, körfűrész) és egyre többféle, mind tökéletesebb játékokat készített. A nagybecskereki piacon is elkezdte árulni őket, majd járni kezdte a vásárokat és az egyre sokasodó szabadtéri rendezvényeket. Sok helyütt kezdték megismerni az emberek.
– Ha az utcán meglátok valamilyen gépet, járművet, legyen az traktor, targonca, hókotró vagy éppen kombájn, akkor azt megcsinálom játék formájában. De van úgy is, hogy álmomban látok egy járművet, aztán felébredek és megcsinálom. Korábban előre lerajzoltam azt, amit majd megcsinálok. Most viszont fejben tartok minden méretet. Nincs papír, nincs rajz. Minden megy magától, mondja István.
Élettársával – a tordai Kovács Tímeával – első gyereküket várják. Tímea az elmúlt években bátorította párját, hogy azt csinálja, amit szeret. Közben maga is megszerette a fajátékok készítését. Mint mondja, rá se gondolt, hogy egyszer majd játékok készítéséből fog megélni.
– A házimunka mellett van elég időm arra, hogy én is foglalkozzak a játékkészítéssel. Persze a könnyebb feladatokat végzem, nem az anyag előkészítését és a megmunkálását, hanem az apró részek összeragasztását, összeillesztését, mondja Tímea.
A játékokat főleg télen készítik, nyáron meg értékesítik. Jelenleg negyven különböző fajta, összesen 1500 darab egyedi, bükkfából vagy hársból (a nyersanyagot Dél-Szerbiából vagy a Tarcal-vidékéről szerzi be) készült játék vár gazdára. István reméli, hogy a következő két év alatt majd elkelnek. A legkedveltebbek a gurulós, kerekes játékok – a kisvonatok, a teherautók, a markológépek, a szélmalmok, a didaktikus játékok.
A játékok nagy többsége kisfiúk részére készül. Galambosék is kisfiút várnak, de azért szeretnék a kínálatot kibővíteni kislányok részére is, babaházakkal, babaágyakkal, bababútorral. Csak attól félnek, hogy azok elkészítése drágább lesz, mint a jelenlegi játékok, és a vevők majd nem bírják megfizetni.
Mint István mondja, nehéz meghatározni pontosan, hogy egy-egy játékon mennyi ideig dolgozik, mert mindegyik sok különböző részből áll. A játék árát nagyjából annak alapján határozza meg, hogy mennyi anyagot és mennyi munkát fektetett bele. Ha például egy játék 300–400 dinárba került, akkor annak elkészítésére három-négy óra hossza kellett.
Ennyi munkával, ekkora tudással külföldön nyilván jobb megélhetést biztosíthatna magának és a családjának. Az elköltözés azonban egyelőre nem foglalkoztatja.
– Jól utána néztem, úgyhogy nem olyan könnyű dolog, hogy most egy ember innen ilyesmivel elinduljon a nagyvilágba. Mert ahhoz kell egy nagy műhely, ház is kell. Számomra az lenne a legjobb, ha innen szállítanám külföldre a termékeimet és a külföldi keresetből itthon élnék. Mert lényegében az, amit csinálok, kézi munka, tehát ugyanolyan tempóval tudnék gyártani, se többel se kevesebbel, mint itthon. Úgyhogy majdnem mindegy volna, hogy hol dolgozok, vélekedik István.
Az olcsó (hogy a minőségről most ne is szóljunk) kínai játékok mellett nem könnyű megmaradni a piacon. Különösen ebben a pénztelenségben, amikor az emberek sokszor a játékok vásárlásakor is takarékoskodnak. István azt tapasztalja, hogy sok szülő nem becsüli meg kellőképpen a fából készített játékok értékét. Ugyanakkor ő viszont nem tud annyit gyártani és annyit eladni, mint a kínai boltok. De mint mondja, „amennyit-annyit” elad. Közben örvendetes, hogy vannak szülők, nagyszülők, akik idővel felismerik a fából készített játékok értékét és ennek köszönve már vannak állandó vevői. Mert sokan nem tudnak egyszerre több játékot megvenni, de bizonyos időközönként ezt megengedhetik maguknak.
Azt tapasztalja, hogy a külföldiek sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak a fából készített játékok iránt, különösen, amikor meghallják, hogy azok mennyivel olcsóbbak nálunk, mint a határon túl.
Galambos István az egyedüli fajáték-készítő Bánátban. Termékeit kizárólag Vajdaságban értékesíti. De a turistáknak köszönve a szentmihályi kisvonatok eljutottak már sok nyugat-európai országba, sőt Japánba, Indiába és az USA-ba is. A világhálón való árusítással egyelőre még nem próbálkozott.
