A nőnek kevesebb a bére, mint a férfiaké, a nőnek sokkal többet kell bizonyítania, mint a férfiaknak, a nőre sokkal több feladat hárul a családon belül is, mint a férfiakra, és sorolhatnám még a panaszokat, de az alábbi kis interjúkból az derül ki, hogy a közéleti szerepet vállaló nőknek esze ágában sincs panaszkodni. Valamennyien elégedettek, a többletmunkát kihívásnak tekintik, és megállják a helyüket ott, ahol vannak.
Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője:
– A nők politikai szerepvállalása ma sokkal jobb, mint az elmúlt időszakban volt. Egyrészt a nők bátrabbak, ugyanakkor megteremtettük a lehetőséget arra, hogy a nők mind köztársasági, mind önkormányzati szinten jelen legyenek. Sajnos magasabb funkciókon, illetve a végrehajtó hatalomban a nők aránya alacsonyabb.
Nyilván nem egyszerű a családi életet összehangolni a közszerepléssel. Ha valakinek kisgyermeke van, nagyon nehéz megoldani a gyermek felügyeletét. Már az sem könnyű, ha a nőnek a munkahelyén, otthon pedig anyaként és feleségként is meg kell felelnie. Ha ezentúl még politikával is foglalkozni szeretne, akkor a szervezés még összetettebb, hiszen este és hétvégén is vannak kötelezettségei. De minden megbeszélés tárgya, és a feladatok megosztásán múlik. Mert nem lehetnénk mi, nők sem itt, ha férjünk nem lenne partnerünk ebben. Minden női közszereplő mellett van egy támasz: szülő, rokon, férj.
Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője:
– A közszereplést vállaló nőknek külön természettel kell rendelkezniük, nem tudja ezt mindenki csinálni. Hiszen a közszereplés a médiumokban való szerepvállalást is jelenti. Meg kell tanulni elkülöníteni a közszereplést, a médiában való szereplést a családtól.
Hogy a férfi kollégák mennyire fogadtak el engem mint nőt? Nem is tudom. Azt gondolom, hogy a férfiak sokkal nehezebben tudnak elrugaszkodni attól a ténytől, hogy a politikában valaki nő-e, vagy férfi. Amíg a nők természetesen kezelik azt, hogy egy személy politikus elsősorban és csak másodsorban nő vagy férfi, a férfiak számára azonban a női politikus elsősorban nő, és csak másodsorban tekintenek rá politikusként. Ez viszont nem feltétlenül hátrány, mert például nekem mint politikus nőnek olyan lehetőségek is adottak, amire a férfiaknak nincs lehetőségük. Olyan képzéseken vehetünk részt, amelyek a nőket hivatottak megerősíteni a politikai szereplésükben. Egyébként azt gondolom, hogy minden nőnek nagyon meg kell fontolnia, hogy mit helyez előtérbe, főként ha gyermekei vannak, mert sokszor választanom kell, hogy mit helyezek előtérbe: azt, hogy egy politikai eseményen részt veszek-e, vagy pedig a gyermekeimmel maradok otthon. Azt hiszem, ez a választás az, ami a leginkább megnehezíti a mindennapokat. Ezt egy férfi nem biztos, hogy megéli.
Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke:
– Minden bizonnyal nőnek, édesanyának, nagymamának, feleségnek lenni a legszebb küldetés teljesítését jelenti. Nem kötelezettség, hanem az élet különleges ajándéka. Ezt a küldetést a nők el is tudják látni fáradhatatlanul, a nap 24 órájában, egy életen át...
Úgy érzem, hogy a hölgyek az élet minden területén derekasan megállják a helyüket, sőt egyes területeken, például az oktatásban, abszolút „nőuralom” van – s mindezt az ún. férfitársadalom képviselőinek bizony el kell fogadniuk. Hol vagyunk már attól a „bölcselettől”, hogy az asszony maradjon a fakanálnál! Személy szerint semmilyen „hátrányos megkülönböztetés” nem ért amiatt, hogy nőnek születtem. Természetesen a bizonyítás vágya, a vezető tisztség ellátása, a karrierépítés lemondásokkal jár – hiszen a munkaidő letelte után, az otthoni teendőket is el kell végezni, ráadásul a család joggal várja el, hogy hiánytalanul, s ne csak olyan második, holmiféle pótműszakként.
A dolgozó nők véleményem szerint állandó időzavarban vannak, s ezalól magam sem vagyok kivétel – ám jó szervezéssel ez a lépéshátrány is kiküszöbölhető.
A magas funkció a kötelezettségek szintjén is az, ám én mindezeket nem klasszikus munkafeladatoknak tekintem, hanem sokkal inkább kihívásoknak! Olyan kihívásoknak, amelyek megvalósítása érdekében minden tőlem telhetőt megteszek, s melyek teljesítése számomra is és az érintettek számára is örömöt okoz.
Dr. Takács Márta,egyetemi tanár, a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ elnöke:
– Ha egy nő úgy választ szakmát, hivatást, hogy egy odaadó családot tud maga mögött, akkor meg tud küzdeni a kihívásokkal. Ha ez nem így van, akkor bizony nagyon nehéz helyzetben van a férfiközpontú társadalomban az a nő, aki egyedül kénytelen érvényesülni. Én mindig számíthattam a férjemre is, meg a gyermekeimre is. Ha elbátortalanodtam, kételyeim voltak, mindig támogattak, bátorítottak és erőt adtak. Én tulajdonképpen a férfiak világában szocializálódtam. Évekig a szabadkai Műszaki Főiskolán a férfiak között dolgoztam, és a legnagyobb elismerés számomra az volt, ha megálltam közöttük a helyemet. Egyenértékűnek tartottam magam velük, ami a szakmát illeti, ám azért egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy az ember nő. Nagyon fontos, hogy mit olvasunk, miről beszélgetünk, hogyan öltözünk. Úgy gondolom, élni kell azzal, hogy az ember nőnek született, de soha sem szabad visszaélni vele. A közéletben egyre fontosabb szerepet játszanak a nők, és ez jó, de a helyén kell kezelni a közéleti szerepet is. Nagy felelősség, de mint a szakmai kihívásoknak, ennek is meg tudnak felelni a nők.
Prof. dr. Branislava Belić, a Tartományi Képviselőház alelnöke:
Szerbiában a nőknek sajnos még ma is nehéz ellátniuk valamilyen tisztséget, akadályokba ütközik fontos közéleti szerepet vállalniuk. Ez nem csupán a saját benyomáson, más olyan kolléganőimtől is ehhez hasonló megállapításokat hallok, akik hozzám hasonlóan bizonyos állami, tartományi tisztséget töltenek be. A nők ezen a téren továbbra sem egyenjogúak a férfiakkal. Ezt már csak azért is bizonyossággal kijelenthetem, mert a nők számára eleve hozzáférhetetlenebbek az efféle funkciók.
Ha pedig valakinek sikerül is elérnie ezt, akkor sokkal nehezebben juttathatja kifejezésre önmagát, tudását, hozzáértését, mint férfi kollégái. Még mindig azt gondolják nálunk, hogy az ilyen feladatkörök férfimunkának számítanak. Nem egyszer találtam szembe magam azzal a gonddal, hogy a véleményemet erősebben kellett hangoztatnom, csak azért, mert nő vagyok. Vegyük csak alapul a pártjainkat. Minden párton belül eleve könnyebben érvényesülnek a férfiak.
Erdély Lenke, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki szervezetének vezetője, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója:
A politikában részt venni mindenképpen felelősségteljes és komoly feladatnak számít. Én személy szerint nem tudnék azon az alapon különbségekről, megkülönböztetésekről beszámolni, hogy nőről vagy férfiről van-e szó. Ilyen megkülönböztetést nem tapasztaltam sem párton belül, sem azon kívül. Azt viszont magam is fontosnak tartom, hogy a politikában, döntéshozásban nagyobb számban vegyenek részt nők, s ne csak ez a „bűvös” minden harmadik jelölés legyen a nőké, meg kell tenni mindent azért, hogy felül tudjuk múlni az egyharmados jelenlétet is.
A nők, persze, másként gondolkodnak sokszor azokban az esetekben, amikor a politikai szerepvállalásról kell dönteniük. A legtöbbször a családra, a felnevelendő gyerekekre koncentrálnak. Jómagam is későn kapcsolódtam be a politikai életbe, a közéletbe, szinte akkor, amikor a gyerekeim már felnőtté váltak. Azt hiszem, ez az, ami a nők esetében sokszor gátat jelent, s ezért nem tudnak már fiatal korukban politikai, közéleti pályára lépni.
Tóth Lívia, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke:
Bizonyos nehézségeket a férfiaknak és a nőknek egyaránt okoz a közéleti szerep betöltése, különösen abból a szempontból, hogy hogyan tudja a családi életével összehangolni a kötelezettségeit. Az én esetemre ez különösen jellemző, hiszen az újságírás eleve nem egy kötött munkaidős foglalkozás, megköveteli az embertől, hogy este vagy hétvégén dolgozzon, elutazzon több napra is. Már ehhez is szükség van egy megfelelő családi háttérre, kellőképpen toleráns házaspárra. Ha mindez párosul még valamilyen funkcióval, közéleti szerepvállalással, akkor az még kevesebb időt jelent a családnak, az otthonnak. Az egyesület elnökeként nem találkoztam semmilyen hátrányos megkülönböztetéssel sem. Meg kell vallanom, elég határozott személynek számítok, nem szoktam a háttérben maradva suttogni, hanem hangot adok a véleményemnek. Az egyesület elnökségében két hölgy van, az ülést általában én vezetem, s bizony sokszor előfordul, hogy felemelem a hangom, ha kell, csendre is intem a társaságot. Határozott egyéniség vagyok, ki merem nyitni a számat.
Zorana Mihajlović, infrastrukturális, közlekedési és építésügyi miniszter, kormányalelnök:
– A kormány koordinációs szerve, amely élén én állok, éppen azért alakult meg, hogy a legmagasabb pozícióból egyesüljünk, kapcsolódjunk össze, és küzdjünk a nők elleni erőszak és a megkülönböztetés ellen. Regionális szinten is kapcsolatokat építettünk ki, hogy egyesíthessük a civil szféra aktivitásait, a vállalkozó nőket, a női parlamenti hálót, és így elmozdulhassunk a holtpontról. Az utóbbi 15 évben egyformán kétségbeejtőek az adatok.
A nők között nagyobb a munkanélküliség, a vállalatok élén kevesebb a nő, mint a férfi, kevesebb nő foglalkozik politikával. Célom az, hogy Szerbia korszerű és megreformált legyen, ahol a nőt ugyanolyan jól megfizetik, mint a férfit, ahol a nők ugyanolyan jogokat élveznek, ugyanannyit érnek, mint a férfiak, és nem az lesz a legfontosabb, hogy a nő szőke-e, vagy fekete, hanem azt nézik majd, hogy mennyit tud tenni a vállalatért, a városért, az országért.
