Táborról senki nem gondolkodik

A Magyar Országgyűlés hétfőn elfogadta a menekültügyi eljárással és a határzár létesítésével kapcsolatos törvényi módosításokat. Hamarosan neki is látnak a schengeni külső határokon a határvonaltól számított 10 méteres sávon belül, 174 kilométer hosszan egy négy méter magas kerítés megépítéséhez. Közben pedig egyre több menekült érkezik Szerbiába, a napokban Szabadkára és Magyarkanizsára is több mint ezer migráns érkezett. Ebben a helyzetben a tartományi polgárvédelmi, rendkívüli helyzetek törzskara szerint a két településen rendkívüli helyzetet kellene hirdetni.

– Rendkívüli helyzetet nemcsak árvíz, belvíz, tűzvész, szárazság, hófúvás és nagyobb mennyiségű csapadékhullás esetén lehet kihirdetni, hanem abban az esetben is, ha fertőzésveszély áll fenn, vagy bármilyen veszély fenyegeti a lakosságot – mutatott rá Csikós László, a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális minisztérium államtitkára. – Rendkívüli helyzet kihirdetése esetén a közbeszerzési eljárás leegyszerűsödik, így a rendkívüli helyzetek törzskara könnyebben jut hozzá a községi és tartományi pénzhez, illetve egyszerűbbé válik a tartományi árutartalékokból a szükséges tisztálkodási szerek beszerezése. Táborról nem beszélünk, Preševóban sincs tábor, csak egy befogadó állomás, ahol csak addig tartózkodnak a bevándorlók, amíg nem kapják meg a szükséges dokumentumot. Mivel Magyarkanizsán és Szabadkán kilépnek az országból, itt is csak addig tartózkodnak, míg az éj leple alatt nem sikerül nekik átjutni a szerb–magyar határon.

A lakosság körében egyre inkább felmerül az az elképzelés, hogy egy befogadóállomás vagy egy tábor kellene, ahol tisztálkodhatnak, táplálkozhatnak, megpihenhetnek, ami segítene a menekültek szomorú sorsán. Miért nem létesülhetnek ilyen táborok Magyarkanizsán vagy Szabadkán?

– Nem szeretném, ha a beszélgetésünk hangsúlya a tábor felé menne el. Táborról senki nem gondolkodik. Elmondhatom, hogy bárhol a világban egy táborhely kommunális és egészségügyi gondokat idéz elő, hiszen az itt tartózkodó embereknek fiziológiai szükségleteik vannak, a tábor tartóinak étkezést kell biztosítaniuk az itt tartózkodóknak. Táboron belül, mivel többféle törzs, nép gyűlik össze, a különbözőség feszültséget idéz elő. Mindenhol, ahol az emberek saját akaratukon kívül vannak összeterelve, jelentkeznek az imént felsorolt gondok. Gyakorlatilag szerdán egész Magyarkanizsa tábor volt...

Magyarkanizsán és Szabadkán is gondolkodnak azon, hogy a tisztálkodásra arra alkalmas helyet alakítanak majd ki a menekültek számára...

– Magyarkanizsán erre egyelőre nem kerül sor, mert nincs meg az egyetértés ez ügyben.

És Szabadkán? A polgármester jelezte, hogy nem köztereken, de arra alkalmas helyen lehetőségük lesz a menekülteknek a tisztálkodásra.

– A szennyvíztisztítónál (a szerző megjegyz. a valamikori téglagyárnál) Szabadkán már beüzemeltek egy ivóvízcsapot. A városi vízvezetékre az eddigi egy csap helyett most több csapot szereltek fel.

Hétfőn a magyar parlament elfogadta a határzár létrehozásáról szóló indítványt, most már biztosan felépül a két határ között a négy méter magas kerítés. A napokban ugyanakkor, ahogy említette, egész Magyarkanizsa táborra hasonlított. Mivel kell szembesülni a lakosságnak majd ezután?

– Addig, amíg a népvándorlók nem ocsúdnak fel, hogy akadályba ütközik a határátkelés, és csak a legális határátkelőket használhatják, addig torlódás várható. A szó legszorosabb értelmében.

Hogy ez ne történjen meg, az állami szervek készülnek valamivel, hogy enyhítsék a két településen a migránsok száma miatt fellépő nyomást?

– Takarítanak utánuk... Jelenleg naponta hatvan személyt toloncol vissza Magyarország Szerbiába, akik Magyarkanizsára érkeznek, így ezekkel az emberekkel a határrendészetnek, a magyarkanizsai rendőrségnek és a szabálysértési bíróságnak kell megküzdenie. Jelenleg csak azokat toloncolják vissza, akik a zöldhatáron jutottak át Szerbiából Magyarországra, de hamarosan megtörténhet az is, hogy a legális határon átjutott embereket is visszatoloncolják, mert valamilyen oknál fogva nem adtak nekik menedékjogot. Ha ez megtörténik, nem tudom, hogy mit kezdünk majd több ezer emberrel.

Az Európai Bizottság javaslata szerint Görögországban és Olaszországban a menekülteket papírokkal segítik majd, hogy így legálisan juthassanak el valamelyik nyugati országban élő családtagjaikhoz. Szerbiában történtek-e ehhez hasonló tárgyalások a menekültáradat csökkentése érdekében?

– Nem.

Nem történt ez irányú kezdeményezés, vagy a helyzet nem ért meg még arra, hogy sor kerüljön ilyen tárgyalásokra?

– Nincs partner, akivel erről beszélgetni lehetne. Az Európai Unión belül sincs ezzel kapcsolatosan konszenzus. Ez már külpolitika. Az Európai Unió nincs erre felkészülve, nincs megfelelő válasz a schengeni övezeten belüli két országot, Görögországot és Olaszországot, az övezeten kívüli Macedóniát és Szerbiát érintő égető kérdésre. Európában migrációs biztosok még nincsenek, akik ezzel a kérdéssel foglalkozni tudnának. Vagyis az EU nem tárgyal a tagállamokat érintő gondokról sem kellő sikerességgel, nemhogy a csatlakozó országok gondját, baját még magukra vennék.

Egyre több civil szervezet jelenik meg az országunkba, amelyek a migránsok gondjai enyhítésének küldetését vállalták magukra. Az ország hogyan tekint rájuk?

– Partnerként. Négy-öt hazai civil szervezet foglalkozik a menekültekkel, illetve a lakossággal, hogy miként tudják őket elfogadni. Ők azok, akik fordítókkal igyekeznek segítséget nyújtani a dokumentumokhoz való hozzáféréshez. Ez az aktivitás egy-két ezer embernél sokat segít, de amikor már fél év alatt több mint 30 ezer menekült átvonult az országon... Külföldről is érkeznek civil szervezetek. Segítenek a menekültek ellátásában, de nagyon sok mindent figyelembe kell venni, például, hogy milyen húst adunk nekik, vagy például azt is szem előtt kell tartani, hogy most Ramadan van... Bonyolult helyzetben vagyunk. Egy biztos, a minimális egészségügyi ellátás biztosított a számukra, fertőzés eddig nem jelent meg. És különösebb incidens sem volt, a hangosabb szóváltást kivéve.