Rossz éve lesz a kertészeknek

A muzslyai Császárkert Kft. 2008 óta egyengeti a vidék kertészeinek a rögös útját. Példájuk igazi sikertörténetként indult, amikor belátva, hogy kevés, gyenge minőségű földdel rendelkeznek, néhány kistermelő megpróbálta együtt, közös fellépéssel túlélni a piaci kihívásokat. Ez az első hat év alatt maradéktalanul sikerül is nekik: jelenleg már több mint száz dolgozójuk van, többségük állandó munkaviszonyban. Az idei évre azonban nyilván nem szívesen emlékeznek majd a bánáti kertészek.

Hat alapítóval és három alkalmazottal kezdték, ma 64 dolgozójuk van állandó munkaviszonyban, és negyvenen dolgoznak meghatározott időre. Több száz családnak biztosítanak megélhetést. A Császárkert nemcsak felvásárolja a terményeket, hanem kooperánsaival 300 hektáron szervezi is a termelést. Ezenkívül saját gazdaságuk is van, 10 hektár földterülettel, öthektárnyi fóliasátorral és 3000 négyzetméteres üvegházzal. Hatszáz négyzetméteres hűtőházuk van, amelynek a havi áruforgalma meghaladja az ezer tonnát. Fóliasátrat is gyártanak. A Gomex kereskedelmi üzletlánc fő ellátói. Terveik között szerepel egy központi lokáció létrehozása Nagybecskerek közelében levő üvegházuknál. Ennek megvalósítására egymillió euróra volna szükség. Számítanak a magyar állam támogatására, és igyekeznek minél felkészültebben várni a 2016-tól esedékes IPARD programok szerbiai beindítását.
– Hat évig fejlődtünk, közben elhanyagoltunk fontos dolgokat, mint a káderpolitika, a különböző szabványok bevezetése vagy a jobb belső szervezés. Emiatt most nehézségeink vannak. Gondot okoz az is, hogy kilenc lokáción dolgozik a kft., ami nagyon költséges. Annyi már most biztos, hogy az idei év nem lesz jó a kertészeknek. Gyorsan csökkentek ugyanis a terményárak. A Császárkert 25 millió dinárral segítette a termelőket (vetőmagra, műtrágyára és az öntőrendszerek beszerzésére), hogy a termelést fenntartsák. Most úgy néz ki, hogy ezt az összeget majd nem tudják a termelők visszaadni őszre sem, mondja Madarász Gyula, a Császárkert Kft. igazgatója.

Mi az oka az előállt helyzetnek?

– Szerbia kis piac, nagyon sok jó termelő van azonban, és ha az Isten is úgy akarja, akkor nagyon sok áru vár értékesítésre. A másik dolog pedig az, hogy még nem fogtak össze a termelők, se a mezőgazdasági cégek, hogy megtalálják a módot arra, hogy értékesítsék ezt a terméktöbbletet, vagyis hogy vevőkre találjanak más piacokon. Ez egy általános szerbiai probléma. Közben az állam sem karolta fel a kertészeket, mint például a gabonatermesztőket, akiknek terményeit lehet tárolni, és esetenként megszervezik a kivitelt is.
Ugyanakkor az országot szinte ellepi a behozatali, újabban az Albániából exportált áru.

– Az albánok három év alatt felfejlődtek annyira, hogy már a macedónokat, a görögöket és a törököket is megelőzték – árban és minőségben egyaránt. De akár az áru csomagolásában is.

Mi az, ami ezt az előnyt meghozta számukra?

– Elsősorban az éghajlat. A tengerszint feletti magasságnak köszönhetően nincsenek növénybetegségek, nagy területeik vannak a tenger közelében, tehát nem kell fűteni a fóliasátrakat. Ennek köszönhetően az energiára fordított kiadásaik minimálisak. Így aztán árban és minőségben is sokakat megelőztek.
Ilyen konkurencia mellet van-e a bánáti kertészeknek esélye, és miben rejlik?
– A nagy felvásárlók a termények természetes vegetációját követik. Onnan indulnak, ahol elsőként beérik az a termény. Például az újkrumpli Egyiptomban jelenik meg először, onnan indulnak az orosz felvásárlók is. Aztán folytatják Albániában, onnan érkezik mostanában a görögdinnye is. Mi a Császárkertben nem azt akarjuk, hogy mindenáron fűtsük a fóliasátrakat. Hanem kivárjuk a „mi öt percünket”. Egyiptom, Albánia, Macedónia és Leskovac után ugyanis mi is sorra kerülünk.
Ezt a lehetőséget az idén sikerült először kihasználni.

– Az idei, mondhatnám, történelmi pillanat volt a Császárkert és a környező kertészek számára, mert 12 nap alatt 150 tonna újkáposztát exportáltunk Oroszországba. Volt háromszor annyi káposztánk is, de hogy szedjük le? Kivel? Nincs annyi traktorunk. Nem elég megfelelő minőségű és mennyiségű terményt biztosítani, hanem azt megfelelő időben kell betakarítani. Az orosz vásárló csak 12 napig volt itt, mi meg háromnaponként tudtunk egy nyergesvontatót megrakni újkáposztával. Ebből le kellene vonni a tanulságot: el kell érjük azt, hogy egy gazda maga egy nyergesvontatót meg tudjon rakni egy nap alatt. Ehhez jobb szervezés kell, meg kell erősíteni a mezőgazdasági gépezetünket, és persze össze kell fogni.

Az orosz exporttal megtört a jég, de volt egy kísérlet arra, hogy az arab világ felé is elinduljon a bánáti kertészáru?
– Tárgyaltunk egy esetleges dubai kivitelről. Erre azonban rendkívül szigorú szabványok betartása mellett lehetett volna esélyünk, de azok egyelőre számunkra nagy költségekkel jártak volna, és így egyelőre lemondtunk róla.
A vidékről, pontosabban Lukácsfalváról néhány sikeres kertész külföldre távozott.
– Átvettünk néhány ilyen kertészgazdaságot, és folytatjuk a termelést a fóliasátrakban és a földeken. Ez további feladatokat rótt ránk, mivel mi eredetileg a cégen belül nem akartunk saját termelést. Az volt az elképzelés, hogy mindenki a saját földjén gazdálkodjon. De a helyzet mást hozott. Így egyre jelentősebb a saját termelésünk is.

A kertészeknek áldás a meleg tavasz, viszont sorscsapás az utóbbi napokban is tapasztalt nyári forróság.
– Megkétszereződött az áramfogyasztás a hűtőházakban. Tíz Celsius-fokon alul kell hogy legyen a kamionokba rakott áru hőmérséklete, a paradicsom azonban 30 Celsius-fokosan érkezik a földekről. Közben nincs eső – sok megy el a locsolásra is. Már el kellett volna kezdeni az őszi palánták kiültetését, de a forróság miatt el kellett halasztani, mondja Madarász Gyula.