Nagykikinda

Gábor Szintia és Kószó Andor átlagos nagykikindai fiatalok, legalábbis ezt mondják magukról. Andor a helyi Egység Művelődési Egyesület tagjaként jelenleg elsősorban néptánccal foglalkozik, ám tervei között szerepel, hogy a színjátszócsoport munkájába is bekapcsolódjon.

– Az Egység nagyon jó hely, ahol egészséges közösség működik, ezért az emberek szeretnek ide járni – mondja az egyesületről, amelynek jelenleg viszonylag sok fiatal tagja van. Szintia korábban szintén hosszú éveken át néptáncolt az egyesületben működő néptánccsoportban, jelenleg a színjátszó csoport oszlopos tagja. – Azért tartom fontosnak ezeket a tevékenységeket, hogy mi, magyarok, akik még itt maradtunk, összetartsunk, és csináljunk valamit, ami egyszer majd történelem lesz – fogalmaz Szintia. A hagyományápolás és a színházművészet mindkettejük számára fontos önkifejezési eszköz, éppen ezért – mint mondják – a kettő kiválóan kiegészíti egymást az életükben. Mindkettőtől mást és mást kapnak, ugyanakkor mindkettő művelése révén hozzájárulnak egyrészt a saját fejlődésükhöz, másrészt a nagykikindai közösség építéséhez is. – Édesanyám hosszú éveken át néptáncolt, később abbahagyta, és ha jól emlékszem, négyéves lehettem, amikor először elvitt egy próbára, ahol azonnal megtetszett ez az egész világ.

Ha az ember belekerül egy olyan közegbe, ahol látja, hogy ezek a tevékenységek teljesen természetesek, akkor egyre inkább elkezd érdeklődni irántuk – magyarázza Andor, – Mi, fiatalok vagyunk azok, akiknek tovább kell vinnünk és tovább kell éltetnünk kultúránkat, beleértve a hagyományainkat is. Ahhoz, hogy fennmaradhasson, ápolnunk kell, és tovább kell adnunk a gyermekeinknek is – teszi hozzá Szintia.

Mindketten rendkívül fontosnak tartják azt a munkát, ami az Egység Művelődési Egyesületben folyik. Mint mondják, napi szinten bejárnak, mára már annyira összeszokott a társaság, hogy szinte családtagokként tekintenek egymásra. – Ha azokat a fiatalokat vesszük alapul, akik tagjai az egyesületnek, akkor azt hiszem, ők óriási előnyben vannak a többiekkel szemben. Azok ugyanis, akik nem ismerik fel ennek fontosságát, önmaguk miatt kerülnek hátrányba, mind az egyéni boldogulásuk, mind a saját nyelvük és kultúrájuk ápolása tekintetében – magyarázza Andor.Szintia hozzáteszi, nem könnyű fenntartani a folytonosságot, hiszen amikor a fiatalok tanulmányaik miatt elkerülnek a településről, már kevés idejük marad minderre. – Szerencsére olyan emberek vannak itt, akik tényleg elhivatottak, és ez az, ami miatt kiválóan együtt tudunk működni – szögezi le Szintia.

Andor idén fejezte be általános iskolai tanulmányait, gimnáziumba iratkozott, ugyanis ezt látta a legjobb választásnak az álmai felé vezető úton. Néprajzkutató szeretne lenni, Budapesten szeretne továbbtanulni. Azt, hogy amennyiben mindezt sikerül elérnie, hol képzeli majd el a jövőjét, egyelőre nem tudja, azt azonban igen, hogy az az érzelmi kötődés, amely Nagykikindához köti, soha nem fog megszűnni benne. Szintia jelenleg a közgazdasági középiskola tanulója. Tanulmányai befejezése után kriminológus szeretne lenni, a hagyományápolást és a színészetet azonban később, felnőttként is szeretné művelni, munka mellett, hobbi szinten.

Azt, hogy a két fiatal elkötelezettsége és elhivatottsága mennyire tekinthető általánosnak a nagykikindai magyar fiatalok körében, kívülállóként nagyon nehéz, sőt, talán lehetetlen megítélni. Tápai Róbert, az Egység Művelődési Egyesület elnöke azt mondja, ma már viszonylag sok fiatal tevékenykedik az egyesület különböző szakcsoportjaiban.

– Nagy örömömre szolgál, hogy mára már egy eléggé jelentős ifjúsági közösség is kialakult az egyesületben, némiképp ellenünk dolgozik az, hogy Nagykikindán nincs magyar nyelvű középiskolai oktatás, hiszen ezáltal azok a végzős magyar általános iskolás diákok, akik anyanyelvükön szeretnének továbbtanulni, kénytelenek más városokban folytatni a tanulmányaikat, ami nagy hátrányt jelent az itteni magyar közösség számára – magyarázza Tápai Róbert. – Az egyesület tagjainak száma hivatalosan kétszáz fő fölött van, ám véleményem szerint nem annyira az a mérvadó, hogy hány bejegyzett tagja van egy egyesületnek, hanem sokkal inkább az, hogy hány olyan valóban aktív tagja van, akik ténylegesen hozzátesznek valamit nemcsak az egyesület működéséhez, hanem ezáltal a magyar művelődési élethez, a kultúránk fejlesztéséhez és továbbadásához, illetve a közösségünk megmaradásához is – fogalmaz az Egység elnöke. A Pásztor Vera, a Bánsági Pedagógusegyesület elnökeként elsősorban a magyar nyelvű oktatás fejlesztésével, illetve a nem formális oktatás lehetőségeinek feltérképezésével és kiaknázásával foglalkozik. A harmadik egyesület, amelynek tagja a Kökénd Polgári Egyesület, amely elsősorban gyermek- és ifjúsági projektumokat valósít meg. A három egyesület kiváló együttműködést folytat nemcsak egymással, hanem az egyházzal, valamint a többségi nemzet intézményeivel és szervezeteivel is, ugyanis – ahogyan Tápai Róbert fogalmaz,

A nagykikindai magyarság kulturális élete szempontjából meghatározó jelentőségű Egység Művelődési Egyesület az elnök elmondása szerint 1945 májusában alakult meg, azóta ugyan több névváltoztatáson is átesett, viszont a kezdetektől fogva ugyanabban az épületben működik, az előző elnöknek sikerült elérnie a székház tulajdonjogi viszonyainak rendezését, aminek köszönhetően az ingatlanegyüttes teljes egészében az egyesület tulajdonába került, ami más egyesületekhez képest hatalmas előnyt jelent számukra. – Az egyesületben a kezdetektől fogva több alosztály működik, a legelső, aminek létrejötte az egyesület megalakulását is jócskán megelőzte, az a színtársulat volt, amely már a XIX. században is működött.

Szintén a kezdetektől fogva működik a néptánccsoport is, de az egyesületben az elmúlt évek, évtizedek során citeracsoport, kórus, népdalcsoport, népi zenekar és kézimunkacsoport is alakult. Jelenleg két kézimunkacsoport és több néptánccsoport is működik, de igen eredményes a színjátszócsoportunk is, amely jelentős sikereket ér el a különféle megmérettetéseken, köztük a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján is. Nagy figyelmet fordítunk ugyanis arra, hogy az egyesület minden alosztálya rendszeresen megjelenjen a különféle szemléken és találkozókon, ugyanis ezáltal elkerülhetjük azt, hogy egy-egy alosztály munkája megüljön – magyarázza Tápai Róbert – Azt hiszem, sokkal többet kellene foglalkoznunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a nagykikindai magyar közösség mindennapjai szempontjából is meghatározóak. Ezek elsősorban a gazdasági jellegű kérdések. Mi viszont művelődési egyesület vagyunk. A kettő ugyan nehezen összeegyeztethető, ám úgy gondolom, szórványban semmiképp sem szabad őket szétválasztani. Nekünk minden olyan kérdéssel foglalkoznunk kell, amelyek hozzájárulhatnak a közösségünk megmaradásához, éppen ezért arra is gondolnunk kell, hogy mi az, ami jelenleg leginkább foglalkoztatja az itteni magyarságot. Ez pedig nem más, mint az, hogy hogyan élje túl a megszorításokat, a nehéz gazdasági helyzetet, azt, hogy nemcsak a szórványban élő magyarság, hanem általában a magyarság körében is óriási a munkanélküliség aránya. Ezeket a körülményeket figyelembe véve kell foglalkoznunk a napi problémákkal, és stratégiák kidolgozásával kell megkísérelnünk hozzájárulni a nagykikindai magyar közösség megtartásához és fejlesztéséhez, ami óriási kihívást jelent, ugyanakkor véleményem szerint nem lehetetlen, csak ki kell alakítani egy olyan erős magot, amelyben lesz annyi erő és tartás, hogy képes legyen elindítani egy előremutató pozitív folyamatot. Biztos vagyok benne, hogy lehetőségek itt is vannak, csak meg kell tanulni élni a XXI. század lehetőségeivel. A legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy ki fog győzni, az itthon maradottaknak sikerül-e megmaradnia, és egy olyan életerős közösséget formálnia, ami az elkövetkező években, évtizedekben kivirágozhat és kiteljesedhet, vagy végleg elszórványosodunk, ahogyan azt a demográfiai adatok jósolják. Mindenesetre nekünk az utolsó leheletünkig harcolnunk kell azért, hogy ez ne így legyen – szögezi le Tápai Róbert.

Nagykikindán jelenleg viszonylag erős a magyar érdekképviselet, mondja Talpai Sándor, Nagykikinda község polgármesterének segédje, hozzátéve, a községi képviselő-testület harminckilenc képviselője közül két képviselő politizál a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben, akik a hatalmi többség részét képezik, aminek köszönhetően a párt tisztségviselői két fontos tisztséget töltenek be, Talpai Sándor a polgármester segédjeként, Kabók Imre pedig a községi tanács helyi közösségekkel és mezőgazdasággal megbízott tagjaként tevékenykedik.

– Nagykikindán a Vajdasági Magyar Szövetség a helyi hatalom részét képezi, koalícióban áll a Szerb Haladó Párttal és a Szerb Szocialista Párttal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azóta, amióta a jelenlegi hatalmi koalíció megalakult, olyan dolgokat is el tudtunk érni a magyar érdekképviselet terén, amelyeket korábban nagyon sokáig nem tudtunk elérni. Ha valaki Nagykikindára érkezik, azonnal láthatja, hogy a település bejáratánál lévő táblán Nagykikinda neve most már magyarul is szerepel. Korábban nem szerepelt.

Nem véletlen az sem, hogy a Városházán négyméteres magyar zászló lobog. Ezt is fontos eredményként könyveljük el. Ki kell emelnem továbbá azt is, hogy sikerült elérnünk, hogy az önkormányzat kulturális alapjából tizenöt százalék a magyar kisebbséget illesse meg, és ezeket az összegeket mi oszthassuk el a pályázók között, aminek köszönhetően tavaly is és az idén is hétszázezer dinár el volt különítve a magyar közösség projektumaira. Kiválóan működik a magyar diákok utaztatására irányuló programunk is, amely tudomásom szerint egyedülálló a térségben, hiszen a nagykikindai Autoprevoz vállalat járművein a magyar anyanyelvű középiskolás diákok ingyenesen utazhatnak. Ez a szerb gyerekekre nem vonatkozik, csak a magyar gyerekekre. Említhetném továbbá az Iskolabusz programot is, amelyet korábban teljes egészében a Magyar Nemzeti Tanács pénzelt, a tavasz folyamán megkezdett megbeszéléseknek köszönhetően azonban most már a program működtetésének költségeit a Magyar Nemzeti Tanács és Nagykikinda község önkormányzata közösen fedezi. Ilyen értelemben fejlődés tapasztalható a községben, arra azonban egyelőre nem sikerült megoldást találnunk, hogy hogyan állítsuk meg az elvándorlást, ami természetesen nemcsak Nagykikindán jelent óriási problémát, hanem Vajdaság szinte minden községében – magyarázza Talpai Sándor, akinek elmondása szerint a község területén jelenleg három településen folyik magyar nyelvű oktatás, Kisoroszon, Szajánban és Nagykikindán. A következő tanév tekintetében Kisoroszon a legaggasztóbb a helyzet, ahol mindössze három magyar elsősre számítanak, ám – mint mondja – minden erejükkel harcolni fognak a tagozat megnyitásáért. – Nagykikindán néhány évvel ezelőtt még két általános iskolában folyt magyar nyelvű oktatás, a Fejős Klára Általános Iskolában és a Szent Száva Általános Iskolában. A gyermekhiány miatt azonban ezt kénytelenek voltunk összevonni, és ma már csak egy intézményben, a Fejős Klára Általános Iskolában folyik magyar nyelvű oktatás, ahol szeptemberben tizenegy magyar gyermek indul majd első osztályba.