Valamikor a távoli 1887-ben született egy mesterséges nyelv, amelynek az volt a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ez a nyelv, az eszperantó, ami ma is létezik, azonban nem sikerült betöltenie a világnyelv szerepét. A kishegyesi Csőke család már hosszú ideje foglalkozik az eszperantóval, mondhatni vérbeli eszperantisták lettek.
András, a családfő zongoratanár, felesége Csilla pedig angol–német szakos tanárnő, s az eszperantó iránti szeretetükkel mindhárom gyermeküket megfertőzték. A nyelv történetét András foglalta össze röviden.
– Az eszperantó egy mesterséges nyelv, amit azért alkotott egy Ludoviko Zamenhof nevű lengyel szemorvos, hogy ezen történjen a különböző nyelvek közti kommunikáció. Zamenhof egy híd-nyelvet hozott létre, mert nem szerette volna, hogy az emberek úgy érezzék, hogy az egyik nyelvnek elsőbbsége van a másikkal szemben. Az új nyelv szabályait az indoeurópai nyelvekre alapozta, ezért az európaiaknak könnyű megtanulni. Nagyon fontos tudni, hogy ez egy nagyon szabályos nyelv, nincsenek benne olyan rendhagyó dolgok, amelyek minden más nyelvben megjelennek. Az adott szabályokon belül akár új szavakat is lehet alkotni, vagyis az eszperantó nagyon kreatívan alkalmazható nyelv. Az első eszperantó világkongresszust 1915-ben rendezték a franciaországi Boulogne-sur-Mer-ben, és azóta minden évben tartanak kongresszusokat a világ különböző városaiban. Mi egy ilyen világkongresszuson vettünk részt, 1992-ben Bécsben – mondta el András.
Az eszperantó nyelv vidékünkön való elterjedéséről viszont már fiuk, Márk számolt be. Ő nemrég érettségizett és nyelvtudományból az eszperantóról írt szakdolgozatot, otthon van a témában.
– Vajdaságban Tholt Pál és felesége hozta el először az eszperantó nyelvet 1903-ban. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében nagyon népszerűnek számított, hiszen a birodalom többnemzetiségű volt. Trianon után megszűnt a kapcsolat az eszperantó klubok között, ezért volt némi visszaesés, de a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban is sokan foglalkoztak vele. A II. világháború után a szocialista országokban támogatott nyelv volt, ezért nagyon sikeresen terjesztették Jugoszláviában és Magyarországon is. Egy kicsit az angol versenytársát láthatták benne. Sok eszperantó-klub alakult, pl. Topolyán is működött egy – mondta el Márk.
Az eszperantó nyelv sikeres története a rendszerváltást követően véget ért: a támogatások megszűntek, a klubok többsége bezárt és az eszperantisták magukra maradtak, emlékezett vissza András. Ezt ő személyesen is megélte, hiszen még a rendszerváltás előtt, középiskolásként találkozott először az eszperantó nyelvvel.
– Mindig a szabadkai eszperantó-klub előtt mentem el az iskolába és érdekesnek tűnt a kirakat. Egy alkalommal bementem érdeklődni, de nem kezdtem el rögtön tanulni. Néhány alkalommal megfordultam klubesteken, viszont csak később jelentkeztem Almási Magda nyelvtanfolyamára. Csilla egy levelező nyelviskolán keresztül tanult, s később közösen vettünk részt egy ifjúsági találkozón. A 90-es években Csilla a kishegyesi iskolában is tartott tanfolyamot, és gyerekeinket is megtanítottuk. Legidősebb lányunkkal, Andreával a születése után Csilla eszperantóul beszélt. Próbáltuk kétnyelvűre nevelni, és sikerült is. Ezt Márkkal is folytattuk, de ővele már kevésbé volt sikeres, és talán Noémivel sikerült a legkevésbé. Nagyon sok eszperantó találkozón vettünk részt, és két alkalommal mi is megszerveztük az eszperantista családok találkozóját itt, Kishegyesen. Mindkét alkalommal kb. száz személy vett rajta részt, és érkeztek vendégek Dél-Amerikából, Szibériából, Norvégiából, Spanyolországból is – számolt be András.
Jelen pillanatban a hazai eszperantisták többsége az idősebb generációhoz tartozik, de azért vannak kísérletek, hogy a fiatalok körében is népszerűsítsék ezt a nyelvet. András jó példaként László Arankát, a szabadkai politechnikai középiskola tanárát említette, aki az iskolán belül eszperantó tanfolyamot szervezett.
– Valamikor klubokban vagy levelező nyelviskolákban, ma pedig az internet segítségével lehet eszperantóul tanulni. Ez bizonyos tekintetben könnyebb, másrészről viszont nehezebb. Nagyon sok online tanfolyam van az interneten, pl. a duolingon is található. Hogy ma hányan beszélnek eszperantóul, azt kérdésessé teszi, hogy kit számítunk eszperantistának. Már azt is ide számítjuk, aki egyetért a nyelv ideológiájával és csak néhány szót beszél, vagy csak azt, aki kommunikálni tud ezen a nyelven? Egyes becslések szerint 10 millióig terjed azoknak a száma, akik beszélnek eszperantóul. Érdekes, hogy Magyarországon az utóbbi években nagyon sikeres az eszperantó oktatás, mert elismerik nyelvvizsgaként, az pedig szükséges a diplomához. Ezt a nyelvet aránylag könnyen meg lehet tanulni, ezért a kimutatás szerint a harmadik legnépszerűbb nyelvvizsga. Az más kérdés, hogy hányan lesznek eszperantisták azok közül, akik a diploma miatt tanulják meg – mesélte András.
Az eszperantó nyelv tehát napjainkban némileg háttérbe szorult, kívülállóként kicsit úgy tűnik, hogy az angol nyelv kéretlenül is átvette a neki szánt szerepet. Az eszperantisták azért nem adják fel, Csőkééktől megtudtuk, hogy Zentán még létezik egy aktív klub, s nemrég Belgrádban megjelent egy eszperantó nyelvű újság, amivel a balkáni országokat célozták meg. Szerbiában szükség lenne egy országos szintű szervezetre is, de személyi viszályok miatt ez nem alakult meg. Mi már csak egy ilyen ország vagyunk.
